Június 20,  Csütörtök
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék
Adomány

NEHAZUGGY


Nagyon is komolyan veszi magát, és dehogy süllyed el szégyenében

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,908,701 forint, még hiányzik 1,091,299 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Jó reggelt, vidámságot, vasárnapot, kirobbanó szép tavaszt mindenkinek! Vágjunk is bele a közéleti trágyakupac közepébe, ha már időjárásjelentéssel és mindenféle indokolatlanul sztárolt celebritások viselt dolgaival az Úr napjára való tekintet nélkül ezúttal sem szolgálhatunk. Persze a populista, demagóg szemfényvesztés politikájának mindig van egy penetráns trashbulvár bukéja, főleg miután az effajta politikának a célja a vetítés, az agylúgozással egybekötött szórakoztatás, izgalomban tartás.

Ezért aztán az is majdnem bulvárhírnek minősül szerintem, hogy a békeidőben megállás nélkül háborúzó, háborús időkben viszont a béke pártján esetlenül pávatáncoló békegalamb miniszterelnök úr tegnap a szigorúan vett békepártiság jegyében Szerbiába rongyolt a Szalay-Bobrovniczky nevű katonaviselt honvédelmi miniszter társaságában, hogy megtekintsen egy katonai bemutatót. Feltételezem, hogy futballmeccs éppen nem volt, ezért kénytelen volt beérni a szerb fegyveres erők napja alkalmából szervezett hacacáréval. Ha már Varsó, Prága és Pozsony is elérhetetlen távolságba került, megteszi Belgrád is. Belátom, kínos is lett volna, ha a Föld napjára való tekintettel – ami szintén tegnap volt – például valami előremutató, hasznos cselekedettel a környezetvédelem fontosságára próbálta volna ráirányítani népes béketábora figyelmét. Sehogy nem állt volna a testéhez, pláne, hogy mint tudjuk, a klímavédelem is a bolsevik trükkök, a balliberális divatok és hóbortok sorába tartozik. Valamire való korrupt hazafinak nincs vele dolga. Ezzel szemben ez a katonai tárgyú (értsd: halált okozó fegyverek és egyéb háborúpárti szörnyűségek) megtekintés borítékolhatóan a legértelmesebb célok között szerepel, amelyekre pillanatnyilag a magyar adófizetők pénzét érdemes elszórni. Semmi nem szolgálja jobban az ország érdekét, mint elmélyíteni, azaz új szintre emelni (ütős képzavar az erőben) a hadiipari együttműködést Szerbiával. Remélem, hogy nem belesodródás lesz a vége. Mindegy is, nyújtson enyhe vigaszt a tudat, hogy Szerbia oda-vissza még mindig valamivel olcsóbb, mint Etiópiában vagy Sierra Leonéban vagy Mauritiuson hatalmas kísérettel bohóckodni azért, hogy ott is elmondhassuk, hogy mi a béke pártján állunk, követeljük a mielőbbi tűzszünetet és a béketárgyalásokat az ukrajnai háború ügyében, és ezzel a romantikus békevágyunkkal egyáltalán nem vagyunk egyedül. Biztos már sokszor említettem, mi a kínom ezzel, de akkor most még egyszer: tényleg mi a büdös francért nem Moszkvában követelik a tűzszünetet, és miért nem kiabálják, mint 2008-ban Grúzia Oroszország általi megtámadásának idején, hogy a Fidesz követeli, hogy Oroszország haladéktalanul és feltétel nélkül vonja ki csapatait Ukrajnából?

A választ ismerjük, legfeljebb nem sejtjük. Ugyanakkor azt is meg kell állapítanunk, hogy az állampárt hivatásos, első vonalbeli politikusainak szájából pont annyira hazug és erkölcstelen minden békesirám, mint a pártkatonából lett független-szuverén köztársasági elnök szájából, aki azt terjeszti, hogy a nők békéért kiáltó hangjára jobban odafigyel a nagyvilág, azt még a fegyverek dörgése sem tudja elnyomni”. Majd három sorral lejjebb úgy folytatja: „az ukrajnai háborúban mind a két fél és az őket támogatók is hamis reményeket táplálnak”, mert amíg nem fogadják el, hogy a háborús céljaikat nem fogják elérni, addig nem várható szándék a békekötésre”. Tehát ebből mi következik? Hogy a nők és önjelölt utcai harcos békegalambok békéért kiáltó hangja – pláne, hogy a hamis békéért kiált az a hang, ami alezredesné köztársasági elnökasszony száján távozik – semmilyen más célt nem szolgál, mint a hamis illúziókat és ábrándokat tápláló, megvezetési célzatú pártpropaganda céljait. Az agresszor fegyvereinek dörgését egyáltalán nem hatja meg. Novák Katalin hangjára jó esetben a rajongói fognak odafigyelni, a nagyvilág kulturáltabb fele azonban pontosan tudja, hogy ki ő, hogy kivel állnak szemben.

Kivel, kivel? Hát azzal a hűséges pártkatonából lett államelnökkel, akinek patikamérlegen kimért, gondosan megrajzolt szerep jut a Fidesz érdekeinek szolgálatában, kiemelten annak elbábozásában, hogy ez itt demokrácia, jogállam, ahol az államelnök egy autonóm szereplő, a hatalmi ágak függetlenek, ahol az ország ügyei nyílt viták során dőlnek el. Ahol lehet egyet nem érteni az ország tulajdonosával, ahol meghallgattatnak az ellenvélemények, és ahol mindenki azon dolgozik, hogy a nemzetnek jobb legyen. Ennek a műsornak a része az is, amit a pontosan egy héttel ezelőtt itt megénekelt, az ún. magyar életmód védelmét célzó, ún. panasztörvénnyel (bölcs kollégám szerint: spiclitörvény) előad a Veres István nevű gyorstalpalt alezredes hites felesége. Az egykori Index helyén működő propagandaoldal olvasatát szeretném idecitálni, amelyik arra jutott, hogy Novák Katalinnak nem tetszik Varga Juditék törvényjavaslata, ezért levelet írt Kövér László házelnöknek, bajszos közjogi méltatlanságnak, amelyben kifejtette egyet nem értését a Varga Judit és Semjén Zsolt által jegyzett tervezettel. Az államelnök azt írta, hogy a magyar életmód védelmének célja érthető, az eszközei ugyanakkor joggal vitathatók, „hiszen a közösség tagjai közötti bizalmatlanság növelését szolgálhatják”. Meg kell a szívnek szakadni. Bele se merek gondolni, hogy mi lesz, ha Novák és Varga hajba kapnak, Semjén meg férfiasan próbálja őket szétválasztani. Van annyira életszerű ez is, mint amikor a Fidesz-KDNP-frakcióban az asztalt borogatják egymásra a hölgyek és urak, mert nem értenek egyet Svédország NATO-csatlakozásának kérdésében. Európa zsarolási potenciálját idézve: What?!

Szeretnék emlékeztetni mindenkit arra, hogy Novák Katalin ugyan tárca nélküli, de mégis családügyi miniszter volt 2020-ban, amikor a pártja a járvány elleni védekezésre hivatkozva rendkívüli jogrendet vezetett be, és az egyik legelső lépésük az volt, hogy két olyan, a közösség egyes tagjaira nézve súlyosan kirekesztő, megalázó törvényjavaslatot terjesztettek be brutális gyorsasággal a parlamentjükben, amelyeknek halovány köze nem volt a járvány elleni védekezéshez. Novák Katalin aktív részvételével, Varga Judit javaslatára egyfelől beemelték az egypárti alaptörvényükbe az „anya nő, az apa férfi” kitételt, egyidejűleg a házassághoz kötötték az örökbefogadás lehetőségét, miközben Novák hangosan és szívszorító magyartalansággal állította, hogy a homoszexuálisok örökbefogadásának kérdése pillanatnyilag nem szerepel a magyar emberek első száz problémája között”, lehet oszolni. Novák Katalin akkor aktívan ügyködött azon, hogy pártja nettó hatalomtechnikai célokból erősítse a szexuális kisebbségek megbélyegzését Magyarországon, másfelől azon, hogy kicsavarja a döntési jogot a gyermekvédelmi szakemberek kezéből és megakadályozza, hogy az azonos nemű párok örökbefogadhassanak.

Ilyen derék előzmények és előélet után jön Novák Katalin és úgy találja, hogy a gyereket nevelő meleg párok névtelen feljelentése a közösség tagjai közötti bizalmatlanság növelését szolgálhatják. És nagyon is komolyan veszi magát, és nem süllyed el szégyenében. Miután habzó szájjal, az arcára fagyott mosoly kíséretében azért tepert, hogy egy csomó gyerekre vágyó potenciális szülőnek és egy csomó szerető szülőre vágyó gyereknek esélye ne legyen megtalálni a boldogságát, most aggódik a drága. Ennél már az is jobb lett volna, ha csont nélkül aláírja, mint annyi minden mást. Például a tanárok sztrájkhoz való jogát ellehetetlenítő fércművet. Nem mintha ennek a panaszmizériának nem ugyanaz lenne a sorsa: majd a hírhedten bátor elvtársai és egykori párttársai átpakolnak néhány írásjelet innen oda, egy-két szót kicserélnek a szövegben, és másodszor már kénytelen lesz aláírni. Kövér László meg majd eltorzult fejjel örül magának. Minden oka meg is lesz rá, pláne, hogy mint kiderült, a Novákhoz hasonlóan független Alkotmánybíróság szerint az ellenzéki képviselőkre kivetett milliós bírságai nem sértik az Alaptörvényt. Jól van akkor.

Azt hiszem, ez lenne a megfelelő végszó, de a Hadházy Ákos munkája iránti nagyrabecsülésem okán szeretném megerősíteni: igen, én is végtelenül büszke vagyok ifj. Mészáros Lőrincre, aki nem egyszerűen csak szép, okos, tehetséges és szorgalmas, mint a drága jó apukája, de a nemzeti tereprally bajnokságban is lepipálja a sokévi, becsületes munkából élő átlagot. Nagy öröm az nekem is, mint ahogy valószínűleg mindannyiunknak az, hogy – mint a független képviselő írta – a Kisgázos sikereit duplán szponzorálhatják a magyar adót fizető polgárok. Ez a helyzet. A kivételes tehetség mindig utat tör magának, és szarrá manipulált állami közbeszerzéseken hugyosra keresi magát. Egy olyan országban, ahol egy már három éve működő kínai bankot három év után hatalmas kommunikációs felhajtás mellett nyitnak meg, mintha most érkezett volna, ez már se nem oszt, se nem szoroz. Ahhoz képest meg pláne nem, hogy ha jól értettem, a Vodafone megvásárlása érdekében Kína irányába adósították el a országot. Helyes. Márpedig ha Kína fütyül, táncolni kell. Gratulálok! Puszi!

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.