November 12,  Kedd
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék
Adomány

VENDÉG


Tisztelet a kivételnek

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,326,172 forint, még hiányzik 1,673,828 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Az eredeti tervem az volt, hogy a választások évfordulóján jelentkezem újra. Úgy gondoltam, hogy írok egy összefoglalót arról, hogy én miképp láttam az elmúlt egy évet, mit tapasztaltam a magukat ellenzékinek valló pártokról. Végül letettem erről. Sőt, magáról az írásról is. Végül egy gyenge pillanatomban mégis elkezdtem a saját blogomat írni, bár manapság a podcast már menőbb, de az egyperces videók még menőbbek. 

Jelenleg az ellenzékről nincs mit értekezni. Hacsak azt nem, hogy magukat szocialistáknak vallók hirtelen demokraták lesznek, és gyors mozdulattal pártot váltanak. Vagy arról, hogy van olyan párt, aki úgy indult, hogy ők aztán a „régiek” közül senkit nem fogadnak be, ennek ellenére mára a „régiek” is ott állnak a soraikban. Ők biztos erre a Momentumra vártak. Gyurcsány Ferenc és Dobrev Klára szintén tabu téma. Egyszerűen nem lehet róluk leírni semmit. Ha rosszat írok, akkor a híveik, ha jót, akkor az őket utálók is egy fideszest megszégyenítő fröcsögéssel szednek szét. 

Arról sem írhatok, hogy a himnuszunk a leggyászosabb, önámító siratódal, amit el tudok képzelni, mert akkor előkerülnek az álszent mélymagyarok és csak leshetek. Nem leírható az sem, hogy a „Kossuth Lajos azt üzente” c. népdalunk a magyarság teszetoszaságát legjobban kifejező népköltemény. Pedig benne van minden. Kossuth üzent, nincs regiment. Baj van. Sebaj, várunk, mert „ha még egyszer” azt üzeni, addig is „Ej, ráérünk arra még”. Végül is Kossuth ott maradt regiment nélkül, csak az eső esik a sírjára, melynek minden cseppje áldás rája és ezzel ki is van segítve. Üzent volna még egyszer. Egyébként: éljen a magyar szabadság, no meg a haza! Eh. Csak leírtam, hogy vinné el a kánya. Már cenzúrázom saját magam, pedig nem kéne. Nekem nem kell tíz év múlva mély megbánást mutatnom, mint holmi hungarocellfej -rugdalóknak, hogy aztán az ATV-ben megmondóember legyek, hátha onnan parittyakőként kilőve újra koncertezhetek.

Jó magyar szokás, hogy soha nem a megoldást keressük, csak a felelősöket minden rosszért. Ha véletlenül találunk egyet, az sem elégít ki minket, hanem újabbak kellenek. Ha kell, kreálunk egy bűnöst. Megoldások pedig vannak, csak ha észre is vesszük őket, ilyen vagy olyan okból mindet lesöpörjük az asztalról. Egyébként a kedvencem ebből az a rész, mikor valaki utál valakit és inkább meghal, de még gondolkodni sem hajlandó azon, amit a másik mond. Ebben az ellenzéki pártok nagyon pengék.

Tavaly augusztus óta olyan tapasztalatokra tettem szert, amire eddig azt mondtam volna, hogy ilyen nincs. Pedig van. Nap, mint nap tapasztalom, hogy az emberek gondolkodás nélkül, zsigerből képesek hazudni. Például: 400 Ft miatt, amit a kocsija és a ruházata alapján nem lenne gond kifizetni. A legnagyobb baj az, hogy az emberek nem csak másoknak, hanem önmaguknak is hazudnak. A tetejébe még gyakorlatilag utálnak mindenkit. Ez vezetett oda, hogy véleményem szerint pontosan a megfelelő kormány vezeti (irányítja, kormányozza, navigálja, tereli) az országot. Ilyen embereknek ilyen vezetők kellenek.

Néhányszor írtam már az emberi kicsinyességről. A dolgot ott rontottam el, hogy elfelejtettem odaírni, hogy „tisztelet a kivételnek”. Ha ez a három szó szerepel egy kritikában, akkor sokan megnyugodnak. Lám. Meg lettek említve. Ők a kivételek. Nincsenek kivételek. Én sem vagyok az. A magyar rettentő kicsinyes fajta, és imád az áldozat szerepében tetszelegni. Érthető, hiszen a saját hülyeségünk áldozatai vagyunk. Közben az ország jelenlegi vezetői hatalmas bűnöket követnek el. Gyakorlatilag ott tartunk, hogy a saját szövetségeseink is páriaként kezelnek minket. Orbán és a bandája történelmi hibákat követ el, és nem mellékesen az emelt árú, kitolt határidejű fizetéssel megspékelt orosz gázzal velünk fizetteti meg a háború árát. Persze ezt már akkor lehetett tudni, hogy mi fogjuk fizetni, mikor az ellenzéket ezzel kezdte el vádolni.

Itt van az eb elhantolva. Itt állunk tehetetlenül, egy olyan ellenzéki párthalmazzal, akik olyannyira árnyékuk önmaguknak, hogy még az általuk alakított kormány is csak árnyék, de nincs hozzá fény. Eljutottunk a tehetetlenség olyan szintjére, amikor már csak egymást piszkáljuk. Eljutottunk oda, hogy az egyik ember a zsigeri utálat miatt képes egy szóba belekötni, míg a másik ugyan tudja, hogy vannak érvei, csak már akarata nincs, hogy érveljen. Inkább elküldi oda, ahová embereket szoktak küldeni, mikor elfogy az akarat. Innentől pedig működik az áldozat-szerep. Mindenkinél.

Igaz, megfogadtam, hogy a Szalonnára nem írok több cikken átívelő véleményt, de most újra megpróbálom. Az első próba kudarcba fulladt, de talán most sikerül. Úgyhogy: Folytatása következik.

Még valami fentiekkel kapcsolatban: Tisztelet a kivételnek. Természetesen.

Singing Jungle

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.