Július 24,  Szerda
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék
Adomány

NEHAZUGGY


A pénz és az önkényuralom szolgálata nem azonos a nemzet szolgálatával

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,329,960 forint, még hiányzik 670,040 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

„Volt egy utolsó mondatom a leköszönő beszédemben, aminek az volt a lényege, hogy én mindig a nemzetemet fogom szolgálni. Na most én hiszek abba’, hogy egyébként nem az a lényeg, hogy én most egyébként milyen… vagy kit vagy hogy szolgálok, hanem egy ügyet szolgálok.”

Szili Katalinnak, a magyar nemzet egyik okleveles mártírjának szavai ezek, aki 2009-ben hagyta ott önként, dalolva a pártját, az MSZP-t (ekkor hangzott el az a bizonyos leköszönő beszéd, amire hivatkozik), miután korábban az MSZMP oszlopos tagja volt (de ugyan kit érdekel ez ma már, az ügynökakták nyilvánosságra hozatalának közel harminc alkalommal való megakadályozása után), hogy 2015-ben aztán Orbán Viktorban végre megtalálja urát és parancsolóját. Akit szolgálni lehet. Bár egyébként szerinte nem lényeges, hogy éppen kit szolgál. Egyébként.

Unalmas is, fárasztó is felsorolni eme nagyszerű megélhetési politikusi karrier stációit, viszont miután nemrég kiderült, hogy mennyire önzetlenül szolgálja az ő nemzetét ez az igaztalanul támadott, beárazott, beskatulyázott, meghurcolt szerencsétlen asszony, ez a miniszterelnöki megbízottból lett miniszterelnöki főtanácsadó, aki a legvalóságosabb, legélőbb példája annak, hogy mennyire hosszú, de mennyire egyenes út vezet az MSZMP-ből a KDNP-be (és ezzel kurvára semmi baj nincs), szóljunk már pár szót arról, hogy mi történik, amikor a határon átnyúló autonómia ügyekben közel 14 millió forintos tanácsokat osztogató nemzetszolga beszédül a Politikai hobbista nevű propagandaműsorba, és ott picsogásnak indul. Szili Katalin bámulatba ejtő nagy arccal és magabiztossággal arról panaszkodott Jeszenszky Zsolt erkölcsi-szakmai lángoszlopnak és tehetséges pajtásainak, hogy kevés olyan politikus van a politikai palettán, aki annyi ütést kapott az elmúlt harminc évben, mint őszerénysége. Akinek – szintén ő mondja saját magáról – sokszor kellett vinnie a keresztet a „nemzetietlen baloldal miatt”, de hát így jár mindenki, aki minden körülmények között a nemzetét szolgálja, ugye.

Unalmas is, fárasztó is itt újra felemlegetni, de felemlegetem azért, hogy nekem kicsit tényleg leszakadt az arcom, amikor az időközben Semjén Zsolt és úgynevezett világnézeti piócapártja kebelére megtért határokon átívelő autonómiaügyi főtanácsadóról kiderült, hogy tényleg lemondott Orbán-megbízotti posztjáról, hogy megmaradhasson a Pécsi Tudományegyetem kuratóriumában, hogy megőrizhesse őszerénységéhez passzoló szerény havi 1,4 millió forintos havi fizetését ezen a jogcímen. Sok mindent el tudok képzelni valakiről, aki szerint tökmindegy, hogy kit szolgál, csak szolgálhasson, de azt nem nagyon láttam jönni, hogy alig leplezett módon aktívan részt vesz majd az Erasmus-ügy kapcsán az Európai Unió által elvárt összeférhetetlenségi szabályok kijátszásában. Vagyis úgy maradt meg a gazdi pórázának végén, hogy lényegében ugyanúgy szolgál ugyanazt a munkát végzi, mint korábban, csak átkeresztelték a pozícióját „miniszterelnöki főtanácsadóra”. És miközben az adót fizető, Szili Katalin által két kézzel szolgált random magyar nemzettárs nem tudhatja meg, hogy akkor pontosan mennyi közpénzzel is tömi ki a kormány ezt a nagy becsben tartott, önjelölt nemzetszolgát – aki nem mellesleg rohadtul etikátlan módon sodorja veszélybe az uniós pénzekről való megegyezést az Európai Bizottsággal -, azt Navracsics Tibortól cserébe megtudhatta szintén nemrég, hogy semmi probléma nincs a KDNP legfrissebb tagjának erkölcstelen, trükkös pozícióváltásával. Navracsicsnak úgy tűnik – miközben az uniós pénzeket a sokadik belengetett határidőre sem sikerült hazahoznia -, hogy Szili pozíciója nem is politikai pozíció, másfelől érthetetlen számára a kicsinyesség, amelynek nevében bárki azt feltételezi, hogy a határokon átnyúló autonómiaügyi főtanácsadó egyetemfenntartó kuratóriumi tagsága veszélyt jelenthet a felsőoktatásra.

Nos. Rohadtul nem vagyok kicsinyes, de nekem Navracsis Tiborral, Szili Katalin főnökeivel és magával Szili Katalinnal ellentétben olybá tűnik, nem először, mintha a nemzet szolgálata havi milliós vagy többmilliós, évi tízmilliós vagy több tízmilliós apanázsokért cserébe kicsit könnyebben és nagyobb lelkesedéssel menne, mint ingyen. Szili Katalinnal nem az a baj alapvetően, hogy nem érezte kellően (vagy semennyire nem érezte) nemzetinek vagy kereszténynek azt a baloldalt, amelynek ő maga része volt (erről sápítozik rendületlenül Orbánt szolgáló fennállása óta), nem vitatom el azt se, hogy ebben volt és van is igazság. De az, hogy valaki odáig süllyed, hogy részt vesz olyan szabályok kijátszásában, amelyek veszélybe sodorják az országnak, az oly sokat emlegetett nemzetnek járó uniós forrásokat, és közben arról pofázik, hogy ő semmit nem változott, mert ő mindig is a nemzetét akarta szolgálni, és ő kereszteket cipel azok miatt, akikkel korábban egy követ fújt, undorító.

Az, hogy valaki évek óta kényszeresen bizonygatja, hogy ő ma is szociálisan elkötelezett, hogy ő kereszténynek vallja magát, hogy ő már az MSZP-ben is kereszténynek vallotta magát, és valójában ezért is vetette ki magából a neoliberális elveket valló baloldal, meg azért, mert nemzetinek vallja magát, de közben 2015 óta megszakítás nélkül asszisztál a szociálisan érzéketlen (a szociális ellátásból kivonuló), a kereszténységet a korrupció fedősztorijaként használó, a nemzettel a saját felelőssége elkenése érdekében életvitelszerűen takarózó, a nemzet nem Orbánt imádó tagjainak magyarságát megkérdőjelező orbáni politikához, és ott tart a nemzet szolgálatában, hogy 4 éves gyerekek hormonkezelésének veszélyéről delirál a párttévében, undorító. Hallgatott, amikor a hajléktalanok vegzálását alkotmányba fércelte az állampárt, hallgatott, amikor a főnöke a menekültek felé emberséggel forduló honfitársaikkal szembeni önbíráskodásra buzdította a híveit a főnöke, nem szólt egy szót sem, amikor az egyébként is döglődő magyar oktatás romjain tanárokat rúgott ki az állásából a rendőrminiszteri szigor, de nem talált semmi kivetnivalót abban sem, hogy a meleg embereket a gazdája összemosta köztörvényes bűnözőkkel.

A példákat reggelig lehetne sorolni arra, hogy micsoda szociális elkötelezettségről, kereszténységről és nemzeti elköteleződésről tesz tanúbizonyságot az a szélsőjobboldali ordas eszmékkel kokettáló kormány, amelyik rendre mindenkibe belerúg a normalitásra, a rendre és újabban már a magyar életmód megvédésére hivatkozva, anélkül, hogy az általa normálisnak nevezett többségnek ettől akárcsak egy centivel jobb lenne az élete. A lényeg, hogy Szili Katalin a millió forintokért cserébe mindenhez adta az ő sértődött mártír nevét, és a neoliberális, nemzetietlen baloldal mocskolása közben egyszer sem futotta sem a bátorságából, sem a nemzeti elköteleződéséből szót emelni a kismillió szociális, erkölcsi, emberi jogi igazságtalansággal szemben. Ha eddig nem, ezután ez már aligha fog változni, úgyhogy nem csodálkozom, hogy hamarabb talált otthonra a KDNP-ben, mint hogy felismerte volna, hogy egyszerre nem lehet a nemzetet és a gazdáját szolgálni. A megélhetési uszítás, a bigottság, a nemzeti árokásás, az érzéketlenség és a keresztény képmutatás se a KDNP-s tagság révén, se bármely, az állam alól kiszervezett felsőoktatási intézményt fenntartó pártalapítvány kuratóriumában, se a miniszterelnöki főtanácsadói székben nem egyenértékű a nemzet szolgálatával.

Szili Katalin semmilyen minőségében nem szolgálja a nemzetet, ezzel szemben az igazság az, hogy őt szolgálja ki a nemzet azokkal a közpénzmilliókkal, amelyeket Orbán Viktor szolgálatáért cserébe kap. Kicsit sokáig tartott megvilágosodni, hogy ő mindig is Orbánt akarta szolgálni, reméljük, nem fog ugyanennyi időbe telni, ameddig felismeri, hogy nemcsak önmagát csapja be hosszú évek óta, de a nemzetet is azzal a tévképzetével, miszerint a pénz és az önkényuralom szolgálata azonos a nemzet szolgálatával. Nem az. Egyébként. És pont ez a lényeg.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.