Június 20,  Csütörtök
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék
Adomány

NEHAZUGGY


Ilyen a magyar sajtószabadság

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,873,430 forint, még hiányzik 1,126,570 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

A Fővárosi Törvényszék kimondta: szükségtelen és aránytalan volt a rendőrség intézkedése, amikor 2020. december 2-án kordont húztak a Karmelita köré, hogy a helyszínen lévő újságírók ne tudják kérdezni az érkező kormánytagokat és a miniszterelnököt. Az ítélet szerint az eset során a rendőrség megsértette az újságírók véleménynyilvánításhoz fűződő jogát.

A rendőrség még a Szájer József botrányt követően gondolta úgy – parancsot teljesítettek persze -, hogy egyszerűen megsértik az újságírók kérdezéshez, munkavégzéshez fűződő jogát, hiszen úgysem lesz semmi a történetből. A legfontosabb az volt, hogy ne lehessen kormánytagokat arról kérdezni, hogy mégis mit gondolnak az eseményekről, hogy aztán idővel a magyar társadalom túltegye magát a dolgon, és valami teljesen másról kezdjen el beszélni. Akkor a Telex még meg tudta szólaltatni Varga Juditot és Semjén Zsoltot, de vélhetően már ők is panaszkodtak a kérdések miatt, ezért riasztották a rendőrséget, amely végrehajt bármit, amire a hatalom kéri őket, ezért bármiféle valódi magyarázat nélkül elzavarták az ott megjelenő újságírókat, akik ezt követően nyilvánvalóan már egy kérdést sem tudtak feltenni prominens kormánytagoknak.

Ez – meg még kismillió ehhez hasonló eset – bizonyította már korábban is, hogy olyan, hogy sajtószabadság ebben az országban már nem létezik. Hiszen ez nem merül ki annyiban, hogy büntetlenül lehet cikkeket irkálni. Lehet, hogy nem börtönöznek be újságírókat, vagy esetleg gyilkolnak meg valakit – idehaza oknyomozó újságírás már nem nagyon létezik, talán ez is lehet az oka -, de nem is engedik, hogy egy újságíró kérdéseket tegyen fel közalkalmazottaknak. Mert hát a politikusok bizony azok, képviselők. Képviselők, akik magyarok millióit képviselik, ezért jó lenne tudni, hogy mi a véleményük egyes kérdésekkel kapcsolatban. Az újságíróknak pedig pontosan ez a munkájuk. De ha a hatalom megteheti, hogy egyszerűen szól a rendőröknek, hogy sértsék meg az újságírók jogait és azt kérdés nélkül meg is teszik, akkor nem jogállamban élünk, és a sajtószabadság sem biztosított.

Persze most, három évvel a történtek után ítéletet hirdetni körülbelül annyit ér, mint halottnak a csók. Ezt persze tudja a kormány, a rendőrség és a bíróság is, nem véletlen, hogy nem született ítélet korábban. Az ilyen jellegű pereket véletlenül hátrasorolják, hogy már csak akkor szülessen ítélet, amikor a kutyát sem érdekli. Ugyanez a helyzet sajtóperekben is, hiszen pont az az álhírek célja, hogy olyan híresztelést terjesszenek el, aminek semmiféle valóságalapja sincs, majd később a bíróság ugyan meg fogja állapítani, hogy hazudtak és talán még helyreigazítást is közölniük kell, de annak már semmiféle valódi hatása nem lesz, hiszen az, amiről az álhír szólt, már megtette a hatását. A magyar jogrendszer alkalmazkodott az Orbán-rezsimhez, ami itt is tökéletesen tetten érhető. Ezért aki még mindig hisz abban, hogy nem diktatúrában él, az nézzen körül akár csak a környező országokban, hogy ott ilyen vajon elképzelhető-e, vagy sem.

Nyilván a fenti hír már senkit sem fog érdekelni, mint ahogy az a hatalom célja eredetileg is volt. Lezárták a területet, újságírókat hallgattattak el, ezt már megszokhattuk. A gond csak az, hogy amennyiben ezt normálisnak tekintjük, az újságírói munka lényegében értelmét veszíti. Elfogadjuk, hogy azt tilt ki és onnan a hatalom, akit és ahonnan csak akar. A Parlamentben már nem lehet senkit sem kérdezni, fórumokon sem, mert meghívás kell hozzá. A Karmelita kolostor előtt sem, hiszen mondvacsinált okokkal azt lényegében körülkordonozták. Ma már tényleg nem nagyon van olyan hely, ahol egészen biztosan szóra lehet bírni akár egyetlen képviselőt is, hiszen még ha véletlenül lencsevégre is sikerülne kapni valakit – egy olvasó tippje alapján -, akkor is lesz majd valami kifogás arra, hogy miért ne válaszoljanak. Az ember, most jövök a templomból például korábban már bevált, és egészen biztos vagyok abban, hogy a közeljövőben lesz még majd ehhez hasonló más kifogás is. De ameddig ezen egy jót nevetnek sokan, ez sajnos egyáltalán nem vicces. Elvégre képviselőkről, közszolgákról van itt szó, akik munkaköréhez tartozik az, hogy válaszoljanak a kérdésekre. Nem előre megírt és egyeztetett kérdésekre, hanem valódi, akár kényes kérdésekre is, hiszen ha vannak olyan témák, amelyekben egyszerűen nem lehet őket megkérdezni, akkor mégis milyen közszolgák ők?

Orbán Viktort mikor kérdezhette meg nem kormánypárti média bármivel kapcsolatban is? Persze, szokott szökőévenként nyilvános fórumot tartani, de milyen demokrácia az, ahol évente talán egyszer lehet megkérdezni a miniszterek elnökét mondjuk két percben? Interjút nem ad nem kormánypárti újságíróknak, de nem csak ő, hanem egyetlen kormánytag sem. Azok az emberek nem kívánnak tehát nyilatkozni, akik a magyar emberek képviseletére esküdtek fel. De ha nem hajlandóak meghallgatni a kérdéseket, akkor mégis miféle válaszokkal rendelkezhetnek? Egy buborékban élnek, ahol köszönik szépen, jól érzik magukat, csak kár, hogy van közel 3 millió magyar, akik már nem érzik ilyen jól magukat. Őket lényegében senki sem képviseli, ez mégsem zavarja a kormányt, hiszen ők egészen boldogok azzal, ahogy eddig is végezték a „munkájukat”. A kisebbség le van szarva, ők kussoljanak és fogadják el, hogy az ország lakosságának többsége ezt akarta, amivel sajnos nem is járnak olyan nagyon messze a valóságtól.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.