Június 25,  Kedd
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék
Adomány

NEHAZUGGY


Örülök, hogy annak idején az ország az EU-s csatlakozásra voksolt. Ma ez már nem lenne így

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,032,007 forint, még hiányzik 967,993 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

A Mandiner ismételten fontosnak érezte kiemelni Kovács András, magát újságírónak nevező ember irományát, amelyben leírja, hogy mennyire büszke arra, hogy annak idején nemmel szavazott Magyarország uniós csatlakozására. Hiszen mint tudjuk ma már a propagandamédiából, egy olyan szövetség ez, amely megszünteti a család intézményét, eltörli a vallást, az LMBT-propagandát élteti és pusztulásba taszítja az országunkat. Emellett menekültek millióinak ad otthont, és az Egyesült Államok vazallusává vált. Kovács irományában azt is kifejti, hogy az EU az utóbbi évtizedekben egyre jelentéktelenebbé vált és azt is kimondja, hogy az EU világszinten a teljes eljelentéktelenedés felé halad, miközben a határai mentén egyre több megoldhatatlan konfliktus robban ki. De ez csak egy, a számtalan ökörség közül, amelyekre alapozva ez az ember büszke arra, hogy ő annak idején nemmel voksolt arra az uniós csatlakozásra, amely nélkül ma talán a NER sem létezne, de legalábbis biztosan nem ilyen formában, hiszen nem lett volna mit ellopni és miből felépíteni ezt a maffiarendszert.

Mert ne feledkezzünk el arról, hogy az EU-tól legalább 20 000 milliárd forint érkezett már Magyarországra, amely olyan hatalmas pénzösszeg, hogy belegondolni is nehéz. Ebből a pénzből fel lehetett volna zárkóztatni Magyarországot és még ha Ausztriát nem is tudtuk volna utolérni, legalább valamilyen fajta érdemi előrelépést produkálhattunk volna. Ehhez azonban az kellett volna, hogy egy, a hatalmat magához ragadó teljhatalmú felcsúti focista ne gondolja úgy, hogy ő ebből a pénzből inkább kiépít egy diktatúrát, és bebetonozza a hatalmát évtizedekre. Ahelyett, hogy utak épültek volna országszerte, vagy hogy az egészségügyi és oktatási rendszer is javul, inkább mindenféle felesleges látványberuházások által szétosztogatott uniós milliárdokat, miközben hagyta, hogy az ország Albánia szintjére süllyedjen. Az uniós pénzek nélkül viszont ott sem tartanánk most, ahol tartunk. Képzeljük el, mi lett volna ezen 20 000 milliárd forint nélkül?

Az ország GDP-je emelkedett, egyre több beruházás érkezett az országba, és az életszínvonal is emelkedett, noha igen lassan. Ez sokkal eredményesebb is lehetett volna, ha Orbánék nem lopják el az uniós pénzek jó részét és most talán már Csehország szintjén lennénk. Ott, hogy fel sem merül az, hogy szankciókat léptessenek életbe Magyarországgal szemben, vagy az, hogy egyre kevesebb ország külképviselete akarjon mutatkozni a magyar államvezetéssel. De a vidék is felemelkedhetett volna, és nem csak az odaépített gyárak által, hanem úgy is, hogy uniós pénzből a kisebb, helyi vállalkozásokat támogatták volna. Számtalan lehetősége lett volna ennek az országnak arra, hogy megkezdje a felzárkózást, de a magyar társadalom inkább egy diktátort választott meg magának újra, egymás után negyedik alkalommal is, aztán majd ha egyszer lesz egy normális kormánya Magyarországnak, akkor egészen biztos megkezdődik a picsogás amiatt, hogy nekünk megint milyen rossz, bezzeg más országok milyen jól állnak.

Mi, a magyar társadalom választottuk ezt az utat. Az EU nélkül még a mostaninál is rosszabb helyzetben lennénk, arról nem is beszélve, hogy akkor semmiféle gátja nem lenne annak, hogy Orbán még nyilvánvalóbban leuralja az országot. Ha nem lenne veszélyben több ezer milliárd forint, amely az EU-tól érkezhet a közeljövőben, akkor nem lenne ennyire visszafogott Orbán sem. Az EU a mai napig egy gátja a teljhatalmának, noha még így is elmondható, hogy diktátorként képes uralkodni az ország felett. De az EU szövetségünk nélkül a helyzet sokkal súlyosabb lenne, és könnyen lehet, hogy még csak reményünk sem lenne arra, hogy ez valaha is megváltozik. Mert ne felejtsük el, hogy a jelenlegi helyzetben, ha nem lennénk uniós tagok, nincs az az Isten, hogy felvennék Magyarországot a szövetségbe. Óriási szerencsénk az, hogy annak idején képesek voltunk megfelelni a feltételeknek és egy olyan szövetség tagjaivá váltunk, amely ma a fennmaradásunk szempontjából borzasztóan fontos.

Lehet szeretni és nem szeretni az Európai Uniót, de azt mondani, hogy sokkal jobban jártunk volna, ha annak idején nem csatlakozunk a szövetséghez, véleményem szerint ökörség. Nem tudom – egy-két kisebb dologtól eltekintve -, hogy az ország mégis mit veszített a szövetséggel. Kinyíltak a határok, a bürokrácia csökkent, a kontinens pedig lényegében egyetlen országgá változott. A piacok is átjárhatóbbá váltak, újabb partnerek és kapcsolatok születtek, miközben az országba elképesztő pénzek érkeztek. Vannak olyan uniós országok, amelyek sokat veszítettek a csatlakozással, de Magyarország nem tartozik ezen országok közé, és már közel két évtizede több pénzt kapunk, mint amennyit befizetünk, ami egyébként oka lehet annak is, hogy Orbán még nem döntött úgy, hogy kilépteti az országot a szövetségből. Jele ez is annak, hogy valójában sokkal több haszna van a tagságnak, mint amennyi negatívuma van.

Lehet, hogy valóban vannak olyan válságok, amelyeket nem képes a legmegfelelőbben kezelni a szövetség, de azért az sem irreleváns, hogy nemzetközi léptékkel még gyermekcipőben jár az EU. De ha csak az alapvető céljait nézzük a szövetségnek, akkor beváltotta a hozzáfűzött reményeket, hiszen a második világháború óta nem kerültünk közel egy újabb világháborúhoz, ami az EU nélkül vélhetően lehetetlen lett volna. Lehet persze, hogy nem tökéletes az EU, de hát mely szövetség az? Én a mai napig boldog vagyok amiatt, amiért annak idején az ország az EU-tagságra szavazott. Ma ez már nem lenne lehetséges. Sajnos nem.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.