Június 20,  Csütörtök
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék
Adomány

NEHAZUGGY


Majd ha végre tényleg hadat üzenünk az Egyesült Államoknak

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,908,701 forint, még hiányzik 1,091,299 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Az USA-ba utazott kedden a lengyel miniszterelnök. Mateusz Morawiecki azt mondta, Lengyelország biztonsága két pillérre épül, nevezetesen a gazdasági és a védelmi együttműködésre. Világossá tette, hogy azért utazik az Egyesült Államokba, hogy a szövetségeseivel együttműködve megerősítse e két pillért és ezek alapjait. Azt is hozzátette: a transzatlanti partnerséget, az Európai Unió és az Egyesült Államok szövetségét a 2025-ös lengyel EU-elnökség egyik legfontosabb prioritásává fogják tenni.

• Moszkvába repült kedden a Fidesz külügyminisztere. Szijjártó Péter először Alekszandr Novak energiaügyekért felelős miniszterelnök-helyettessel, majd a Roszatom vezérigazgatójával, Alekszej Lihacsovval tárgyalt. Miközben Magyarország az egyetlen európai uniós tagállam, amely szinte semmit nem tett az orosz energiától való függetlenedés érdekében, a kölcsönös tisztelet talaján hisztérikus influenszer megmondóember sokadszorra is megüzente a semmiből semmit nem értő hanyatló brüsszelitáknak, hogy a háborús agresszorral való energetikai együttműködés nem politikai ízlés, hanem fizika kérdése, ezért is ki kell védeni a „nukleáris szankciókat”, biztosítani kell a véres orosz energia általi magyar energiabiztonságot.

Jó, hát ma már szerda van, de még csütörtökön is el lehet borzadni rajta, évek múltán meg majd az utókornak fog leesni a haja tőle. Azon túl, hogy a sonka- és kolbászkirály magyar miniszterelnök által leprésemberezett amerikai nagykövet ma délutánra meghirdetett sajtótájékoztatóján pontosan mit fog bejelenteni, hogy mely befolyásos magyar személyekre vet ki szankciókat az amerikai kormány, vagy kikre nem vet ki szankciókat, rohadtul jó lenne érteni, hogy mi a koncepció abban, hogy az országvezetés ugyanott folytatja, ahol a húsvéti zabálás előtt abba sem hagyta a moszkvai érdekek képviseletét. Nincs az az isten, hogy én ezt megértsem, ezért csak azt a kérdést tudom feltenni, hogy vajon tényleg minden mindegy már? Ha Európa önjelölt erős embere nem képes már érvényesíteni azt a zsarolási potenciált a nyugati szövetségesekkel szemben, amit korábban probléma nélkül, ha a vétófenyegetéseket már senki nem veszi komolyan, ha nem lehet kitaposni az Európai Unióból azokat a törvényesen ellopható milliárdokat, amelyeket Merkel asszony uralkodása idején és óvó tekintete által kísérve sikerült, akkor csak azért is, fejjel neki a falnak?

Miféle politikai előre- és tisztánlátás, miféle stratégiai pragmatizmus, micsoda vízió és zsenialitás állhat amögött, hogy párhuzamosan azzal, hogy sajtóhírek szólnak arról, hogy az Egyesült Államok (úgy is, mint Magyarországgal szövetséges ország, a NATO legbefolyásosabb országa, a világ egyik legnagyobb hatalma) a magyar kormány moszkvai elköteleződése és Moszkva-csatlós politikája miatt jó eséllyel szankciókat készít elő egyes befolyásos magyar személyekkel szemben, miközben az amerikai-magyar viszonyokat a magma alá rugdosta le a trumpista felcsúti illiberalizmus, a Fidesz külügyminisztere rátesz még egy rohadt nagy lapáttal, és esze nélkül rohan Moszkvába bokázni? Ez szerintem sokkal súlyosabb, mint az, hogy hosszú évek több mint sokatmondó kussolása után Rogán Bűnöző Antal tegnap megjelent a parlamentben, kinyitotta a száját, és azt bírta állítani, hogy nem ismeri Schadl Györgyöt, és ez most már így is fog maradni, viszont ma Magyarországon jogállam van, és nem az ötvenes években vagyunk.

Nem elég, hogy a főnökéhez hasonlóan, a főnökével kánonban Lavrov teremfutballista barátja is rendre arról lelkendezik, hogy töretlen a magyar elkötelezettség Paks II. megépítése mellett (miközben független szakemberek szerint ez ma már egy teljesen ellehetetlenült ötlet, hatalmas kérdőjel, hogy egyáltalán megvalósulhat-e, és miért nem), Moszkva háborújának második évében, miután az Orbán-kormány megszavazta az összes elcseszett brüsszeli szankciót, amit eléje raktak Brüsszelben, elmegy Moszkvába, betérdel a háborús agresszor elé, a brüsszeli szankciók ellen hörög és új gázmegállapodást jelent be. Nem akármilyen szerződést: hosszútávú szerződést. Most, amikor mindenki szabadulni próbál tőle, mert azért mégiscsak háborús bűnöket elkövető tömeggyilkosokról van szó, mimagyarok, akik főállásban a béke pártján állunk, akik azonnali tűzszünetért és béketárgyalásokért visítunk napi 24 órában, mimagyarok, akik egyedüli uniós tagországként alig tettünk valamit azért, hogy az ország függetlenedjen az orosz energiától, mimagyarok, akik eddig is a legdrágábban vettük az orosz gázt, holott úgy volt, hogy ötödáron vesszük, most újabb sikertörténetnek tartjuk a külügyminiszter hangján keresztül, hogy tovább finanszírozhatjuk Moszkva szent háborúját egy újabb hosszútávú orosz gázszerződéssel. Mert nekünk, akik nem szakadtunk hatba eddig se, hogy diverzifikáljuk az energiaellátásunkat, mert nekünk a Moszkvával való együttműködés dehogyis politikai, tisztán fizikai kérdés, a béke nevében még mindig kilógó nyelvvel tárgyalunk olyanokkal, akik a 21. század nagyobb dicsőségére halomra gyilkolnak egy népet. Miközben mások, az állítólagos háborúpártiak nemcsak arról nem tárgyalnak velük, hogy esetleg ők építsék fel dalolva az országuk fél energetikai infrastruktúráját, nemcsak hosszú-, de rövidtávú gázszerződésekről, és egyáltalán semmiről nem tárgyalnak velük – mert olyanokkal magára valamit is adó ember nem tárgyal, aki civileket mészárol le Európában és meg is magyarázza, hogy miért nem tehet másként -, nekünk, mimagyaroknak, orbánszijjártóviktorpétereknek ez nem probléma.

Mert mi pragmatikusan közelítjük meg a világ dolgait, az ezeréves békeszabadságharcos múltunk árnyékában csapkodjuk magunkat a földhöz, mi látjuk és értjük azt, amit senki más nem. Ezért miközben a lengyelek, a valaha volt legszorosabb európai szövetségeseink, barátaink és testvéreink Európa transzatlanti szövetségesével igyekeznek a saját jól felfogott érdekükben elmélyíteni a gazdasági és védelmi kapcsolatokat, mi kvázi hadat üzenünk az Egyesült Államoknak, és Moszkvában állunk a szőnyeg szélén és boldogan nyáladzunk. Nem sokkal azután, hogy tavaly februárban 2021 szeptemberében ugyanez a Szijjártó Péter bejelentette, hogy 15 évre biztosítva van  Magyarország gázellátása. Ehhez képest most a franc tudja hányadik újabb hosszútávú szerződést kötik meg, mert ezek szerint –  másra nem tudok gondolni – az a 15 éves szerződés mégsem biztosította Magyarország gázellátását? Mi ebben a jól felfogott magyar érdek? Hogy majd nyáron, amikor a 47,5 fokban csökken a kereslet, akkor a magasabb áron mi még annál is többet vehessünk, ha belepusztulunk, akkor is? Már nem elég, hogy mi vesszük a legdrágábban, már bele is kell dögöljünk?

Tényleg teljesen mindegy, hogy ma mit jelent be az amerikai nagykövet az általa meghirdetett sajtótájékoztatón, az semmiség lesz (nem!) ahhoz képest, hogy ha nem értettem félre semmit, akkor a felcsúti béketábor külügyminisztere tegnap a sokadik hűségesküjét tette Moszkvában. Erre eddig sem volt se kifogás, se magyarázat, de ennél súlyosabb nemzeti önsorsrontást én nem tudok elképzelni. Vagy de. Majd ha végre tényleg hadat üzenünk az Egyesült Államoknak. Szerintem nincs az már olyan távol.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.