Egészen döbbenetes, amit a múlt hét végén, erre a hétre átnyúlóan a nertársak és a nertársnők össznemzetiegyüttműködésileg előadtak, illetve közpénzmilliókban mérve elégettek a közösségi média tátott szájú, többnyire rózsás, cicás és egyéb giccses-cuki profilképpel rendelkező, önálló gondolatok megfogalmazásra esélytelen és képtelen, mégis minden poszt alatt ömlengve megnyilvánuló fogyasztói számára Jézus Krisztus keresztre feszítése és feltámadása keresztény ünnepén. Mi tagadás, a fal adta a másikat a Megafontól a NER táplálékláncának csúcsragadozójáig. A képlet most is ugyanaz volt: ahogy a nagyember stábja kiposztolt valamit, a többi elkezdett ömlengeni alatta, és osztották a végtelenségig vagy a zabálékot vagy valami keresztény bölcseletet, amihez nekik életvitelszerűen semmi közük.
Egy ideje távol vagyok kicsiny hazámtól, mégis érezni lehetett a közösségi médián keresztül is a sonka és a kalács illatát. A NER tartóoszlopai olyan brutálisan kimaxolták a húsvéti készülődés gasztronómiai vonalát, hogy fájdalom volt nézni. Mondjuk a hatósági áras alapélelmiszerek Mekkájában ez igencsak ízléstelen volt, de nekik ez nem számít. Németh Szilárd is szórta a receptjeit, amik annyira szürreális módon voltak összeállítva, hogy még mindig nem tettem túl magam a sokkon. Azon végképp beszartam, amikor egy tál csirkelábból csinált valami kocsonyaszerű izét, és a hozzászóló nénik lebaszták, hogy nincs leszedve a csirke körme. De ez sehol nem volt ahhoz képest, ahogy a nagyfater elszabadult. Mert ki, ha nem ő? Ki, ha nem a kereszténység magyar megmentője, a megfeszített názáreti dublőre? Ki más nyomhatta volna fullba a kretént a híveknek, ha nem maga Jézus Viktor? Hát persze, hogy ő. Ő, aki immáron a nemzeti jelképek lenyúlása után a keresztény hitet is sajátjaként kezeli, és ehhez kell igazodnia mindenkinek. Értsük ezalatt a haza mindenek előtt, a jóisten mindannyiunk felett csatakiáltást, és az orosz mintára einstandolt államvallás megkérdőjelezhetetlen princípiumát. Ne gondolkozz, csak higgy, és lehetőleg Orbán Viktorban, aki minden problémád megoldója. Igaz, hogy az összes problémádat ő idézte elő, de azzal már nem kell törődni.
Tehát az uniós pénzeket és a hazai közpénzeket eltüntető illuzionista, aki a legnagyobb ellensége a gyerekmolesztáló buzi pedofiloknak, fogta a lánya két óvodás korú gyerekét (el a kezekkel a gyerekeinktől), és több részes propagandaműsort forgatott velük a párás szemű közönségének. Mindezt a szokásos spontán módon beállítva, egy rendszerváltás korabeli maszek zöldségesnek öltözve. Szegény Etus alias Csűrös Karola ha ezt megélhette volna… De talán jobb is, hogy nem. Mert még a Szomszédok nevű teleregényben is természetesebben dohogtak egykor a profi színészek, mint ahogy ez makogott saját magát feliratozva a mobil stábja előtt. Gyanítom, Rogán lehetett a producer, és a minőséget figyelembe véve valószínűleg Rákay Fülöp Kálmán rendezte ezeket a végtelenül ízléstelen egyperceseket. Arra jutottam megint, hogy ha ezeknek a gusztustalan, tenyérbemászó daraboknak a miniszterelnök foglalkozású főszereplője annyit foglalkozna a munkaköri leírása szerinti munkájával, mint amennyit a saját fényezésével és propagálásával bíbelődik, már utolértük volna Ausztriát. De ez nem opció, a kormányzás, mint olyan nem igazán megy neki, ellenben a hazudozás, rágalmazás és persze a lopás annál inkább.
A műsor nagypénteken kezdődött, amikor elment a felcsúti pékségbe, ahol a két unokájával az oldalán jól bevásárolt, a kölkök segítettek neki. Úgy értem, akármilyen meglepő, ebből már eleve semmi nem volt igaz. A pékség Alcsútdobozon van, a videó végéig nem került elő az elvitt szénhidrát mennyiségét fedező forint nevű fizetőeszköz, a két unoka pedig igazából azt sem tudta, hogy hol van. De nem ez a lényeg ebben, hanem hogy már a látszatra sem kell adnia a nagyembernek: a pékség 200 milliós uniós támogatásban részesült és Mészáros Lőrinc tulajdona. Az milyen már, hogy tulajdonképpen az egész ország a kegyelmes uraságé, bármerre megy? Az milyen már, hogy nem fizet azért, amit onnan elhoz? Így működik? Bemegy és nem egy sóskiflit vesz a Fülöp gyereknek, hanem több rekesz pékáruval távozik, amit a szolgálati buszába tesz be, és egy árva vasat sem fizet érte. Ilyet a Keresztapa című filmben láttam, amikor Vito Corleone átveszi a hatalmat New Yorkban, és minden árus ad neki valamit, amikor elhalad a standja előtt. Merő tiszteletből, vagy miből. Mert hajbókolni kell a főnöknek, nehogy szemet vessen a boltomra. Sehogy nincs jó üzenete ennek a potyázásnak, de a lényeget értjük: már a látszatra se kell adni.
Másnap szombat volt, emberünk pedig folytatta az árubeszerző körútját: egy hentesüzletet pakolt ki. A szó szoros értelmében. Ha négy darab teli húsos ládát nem gyömöszölt be a csomagtartóba, akkor egyet se. Egyébként volt ott minden a tábla szalonnától az egész füstölt sonkán át a rengeteg parasztkolbászig. Én nem tudom, hány embernek vitte azt az irgalmatlan mennyiségű disznóhúst, de ha csak a szűk családnak, akkor a héten lesz dolga a szabójának, az kurvaélet. A puritán vezető, a falusi parasztlegény, aki megadja a módját, persze a mi zsebünkből az övébe. Egészségére, miniszterelnök úr, az isten éltesse és támogassa minden lépését és két fogpiszkálás közötti böfögését! Egyébként ezt az aktust kolbász hadműveletnek nevezte el a közösségi oldalán. Vasárnap jelent meg valamiért a sonka hadművelet fedőnevet viselő epizód, amely arról szólt, hogy nagyfater megfőz vagy 10 kiló sonkát a két gyerekkel.
Közben mindenki ugyanazt a ruhát viseli minden epizódban, amiből az következik, hogy ezt az egészet egy délelőtt alatt forgatták le a szent családdal, hogy aztán több részletben a nagyérdemű elé tárhassák a giccses, ízléstelen tivornyázást. Hogy cserébe nagyfater besöpörhessen temérdek lájkot a cukiság faktor jegyében. Mert de emberi, de menő, de igazi falusi gyerek. Tudja a propaganda, hogy kinek kell zenélnie és smúzolnia, és azt is, hogy mikor. Ki van ez találva, az orosz háborús bűnös is már régóta alkalmazza ezt a vallási hülyítést. A magyar változatot is csak elő kell adni és lám, működik.
Bevallom, végignéztem kíváncsiságból az európai miniszterelnökök közösségi oldalait Giorgia Melonitól Emmanuel Macronig, de sehol nem láttam sem szirupos, negédes ömlengést, sem provokatív rongyrázást a húsvéttal kapcsolatban. Csak és kizárólag Orbánnál. Összegezve: a háborúellenes, békepárti utcai harcos, akinek a húsvétról is a hadművelet szó jut eszébe, ha kolbászt vesz, vagy ha sonkát főz, aki a gyerekek védelmezőjeként lép fel, cserébe propaganda biodíszletet csinál a saját unokáiból azért, hogy a saját imázsát fényezze, aki korábban a csuhások, térdre csatakiáltástól sem riadt vissza, most már ott tart, hogy ő maga a Megváltó. Azt pedig, hogy ez az egész divat- és műanyagkeresztény ajvékopás és tombolás, amit ezek leműveltek, köszönőviszonyban nincs azzal, amit a húsvétnak jelentenie kellene? Ki nem szarja le? Akit érdekel ez a kérdéskör: szerintem kiveséztem a Szenteltvíz vodkával és jéggel című könyvemben. Ebből most ide annyi tartozik, hogy semmi, de semmi nem az, amit Orbán előad, semmi nem olyan, ahogy előadja. Akkor se, ha az közben testhezálló és elég valóságos, hogy húsvét ide vagy oda, azért beugrott szotyizni a stadionjába, a kertje végébe, ahol Schmitt Pali bá és Győző bá a VIP-páholyból pezsgőt kortyolgatva nézte végig, hogyan picsázza el az idegenlégiósóktól mentes Kecskemét a külföldiekkel teletömött felcsúti csapatot. Semmi más nem jutott eszembe a látványtól, mint az, hogy rohadjanak meg.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.