Június 25,  Kedd
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék
Adomány

NEHAZUGGY


Repülőteret vásárolni gazdasági földbe fúródás idején?

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,032,007 forint, még hiányzik 967,993 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Alig pár nap telt el azóta, hogy a német Spiegel német cégvezetők magyarországi tapasztalatai alapján megírta, hogy Orbán és bandája a visszautasíthatatlan ajánlatok, jogi baszakodások és értelmetlen versenytárgyalások maffiamódszereivel igyekszik kiszorítani az unortodox magyar piacról a német vállalatokat, akiket az orbánista holdudvar nehézsúlyú oligarchastrómanjai környékeznek meg valami olyasféle jeligére, hogy de jó kis céged van, haver, úgy hallom, eladó. Valamivel kevesebb idő telt el azóta, hogy a magyar sajtó megkereste a Szijjártó-féle külgazdasági sóhivatalt ebben az ügyben, amely moszkovita kémátjáróház érdemben nem reagált a konkrét és igen súlyos állításokra, ehelyett azt írták, hogy a német-magyar gazdasági kapcsolatok továbbra is sikeresek, és a Német-magyar Ipari és Kereskedelmi Kamara felmérése alapján továbbra is jó befektetési célpontnak tartják a német cégek Magyarországot. Azt, hogy nem mellesleg a Német Kereskedelmi Szövetség ügyvivője Brüsszeltől vár közbelépést az orbáni maffiával szemben, Szijjártóék szintén nem kommentálták. Holott azért az nem éppen szóra sem érdemes vád, hogy Orbánék a jelenlegi tulajdonosok kiszorításán, valamint azon vergődnek, hogy rábírják őket, hogy eladják a vállalataikat.

Ehhez képest olvasom, hogy Nagy Márton gazdaságfejlesztési miniszter azzal dicsekedett az InfoRádióban, hogy mivel a kormány szerint a budapesti repülőtér egy stratégiai eszköz, amelynek mindenképpen magyar kézbe kell kerülnie, ezért a kormány elkötelezett abban, hogy visszavásárolja, mindegy, ki a tulajdonos. Azt is hozzátette, hogy akkora az elköteleződés meg a lendület, hogy az előkészítő megbeszélések már folynak is a Budapest Airport tulajdonosával az értékesítés feltételeiről és az árról, az üzletet pedig az év végére le lehet zárni. Egy apró szépséghibája van a sztorinak azon túl, hogy a Vodafone megkaparintásával együtt ez már egy ezermilliárdon jóval túlmutató nagyságrendű államifideszes harács, a pedagógusok pedig kenjék a hajukra a béremelésüket. Nevezetesen az a probléma rondít bele a gazdaságfejlesztési zseni hurráoptimizmusába, hogy a tulajdonos, a NÉMET Avialliance nem tud arról, hogy el akarná adni a repülőteret. Sőt, van itt még valami: az Orbán-kormánynak pillanatnyilag nem állnak rendelkezésére a szükséges források, amelyek biztosítanák, hogy valamelyik enyves fideszes magyar kézbe kerüljön a Budapest Airport. Vagyis ha sem én sem, a tulajdonosok nem értették félre, akkor Nagy Márton szavainak az az értelme, hogy fizetni nem tudnak, de bejelentkeztek, hogy akkor ők vinnék.

Az, hogy Nagy Márton esetleg hazudik, abban nincs különösebben hírérték, bár ehhez azt is feltételeznem kell, hogy a Budapest Airport tulajdonosa (a főtulajdonos a német Avialliance, ugye) nem hazudott, amikor azt állította, hogy semmilyen eladási szándéka nincs, ők  változatlanul hosszú távon érdekelt befektetők, akiknek érdekük a reptér és a régió fenntartható fejlesztése. Ha azt feltételezem, hogy a német cégnek semmiképpen nem áll érdekében azt hazudni, hogy nem akarja eladni a céget, miközben valójában el akarja (mi a fene értelme lenne?), akkor Nagy állítása, miszerint a megegyezés mindkét szereplő számára fontos, egy ordas nagy hazugság. Nem mintha hírértéke lenne, de akkor is. Ennél csak az a súlyosabb, hogy Nagy azt is állította, hogy a magyar kormány sokkal jobban tudná fejleszteni a repülőteret, a befektetők is látják, hogy a kormány másfajta szemléletben többet tud ebből kihozni. A legdurvább nem az, hogy – miközben minden, amihez hozzányúlnak fekáliává változik, meggyőződésük szerint – a repülőtér is az ő kezükben lenne a legjobb helyen, hanem hogy ez a sztori is pontosan azokra a maffiamódszerekre utal, amiről pár napja a német sajtónak köszönhetően olvashattunk. Ami csak rátevődik az elmúlt évek formális és informális nyomásgyakorlására, támadására, ami a Budapest Airport vezetését a kormány és az állampárt részéről érte, és amelyeknek eddig legalábbis képesek voltak ellenállni.

Egyáltalán nem vagyok benne biztos, hogy ez ezután is így lesz. Már csak azért sem, mert ahhoz képest, hogy rohadtul nincs pénz arra, hogy megvegyék a repülőteret – a Vodafone-ra se volt pénz, de hitelből, az ország eladósítása árán bármit meg lehet venni -, azért meglehetősen nagy az arca Nagy Mártonnak. Nem a szó szoros értelmében, mert az a magánügye, hanem abban az értelemben, hogy egy gazdaságilag rottyon lévő országnak francért kell repülőteret vásárolni ebben a pillanatban úgy, hogy semmilyen érv nem szól amellett, hogy csak azért, mert valami a foglyul ejtett fideszes állam tulajdonában van, az jobban fejlődik és versenyképesebb annál, mint amire még nem tették rá a kezüket. Ki az, aki napestig sorolni tudja a példákat, amelyek alátámasztják, hogy a fideszes állam sokkal eredményesebben képes üzemeltetni bármely piaci alapon működő konstrukciót, mint maga Mr. Piac?

Bármennyire is megerőltetem magam, nem jut eszembe semmi. Ezért amellett, hogy meglehetősen nyilvánvaló, hogy az Avialliance is pontosan úgy fog járni, mint az az építőipari cég, amelynek tulajdonosát a kész tények elé állították, midőn finoman jelezték neki, hogy felvásárolnák a cége magyarországi leányvállalatát, neki meg nincs nagyon más választása, mint elfogadni az ajánlatot, kurvára érdekelne, hogy miből fogja a kormány sokkal jobban fejleszteni, üzemeltetni a repülőteret, mint a mostani tulajdonosok? Miből és hogyan? Ugye nem a Vodafone brutális nyereségéből, amiből majd a tanárok bérét is megemelik? Ha nem, akkor miből? Azokból az uniós forrásokból, amelyeknek nem érkezése miatt sajnos nem biztos (via Navracsics Tibor emberarcú pénzbehajtó), hogy Magyarország 2030-ig az öt legélhetőbb uniós ország közé fog tartozni? Vagy a repülőtér megvásárlásához és üzemeltetéséhez nem kell a mocskos Brüsszel pénzére várni, csak a tanárok fizetésemelése nem megy anélkül? Egy nyomorult kézilabda Eb-t nem tudnak megrendezni saját bevallásuk szerint, az ország segge kilóg a gatyából, de ők repülőteret vennének? Gazdasági fölbe fúródás idején? Akkor. Még mindig 25 százalék körül hasít az infláció, az élelmiszerdrágulás felzabálja az inflációt követni képtelen béreket, de nekünk repülőtér kell. És ha nem volt elég az eddigi nyomásgyakorlás, akkor majd most jönnek a maffiamódszerek, és megértik a tulajdonosok, hogy ki az úr a háznál.

A kérdéseim ezúttal is álnaivak. Nyilvánvalóan nem az országnak veszik a repülőteret (se), hanem saját maguknak. Még nem övék az egész ország, a repülőtér nertörvényes lenyúlása még hátra van. Eddig is minden hasonló próbálkozásuk bejött: nulla saját tőkével, az állami bank csilliárdos hitelével/garanciájával megveszik, az ár nem számít, a lényeg, hogy az ő kezükben legyen, és nekik, konkrétan az Orbán-klánnak termelje a hasznot, az alattvalók pedig majd ájulásig, ükunokákkal bezárólag fizetik vissza a hitelt. A magánnyugdíjpénztári vagyont kellett lenyúlni, azóta megy minden, mint a karikacsapás. Ezúttal is menni fog.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.