Az, hogy őszintén meg vagyok döbbenve és rökönyödve, távolról se adja vissza, milyen vad indulatok kavarognak bennem, miután megnéztem azt a közel két és fél perces videót, amin Böjte Csaba ferences rendi szerzetes öt kiskorú gyereknek arról tart előadást, hogy a börtönben ülő Budaházy György és társai ártatlanok, majd arra kérik őket, hogy együtt imádkozzanak a terrorizmusért elítélt ember szabadulásáért.
A jegyzőkönyv kedvéért rögzítsük: Budaházy György az a patrióta, homofób, rasszista csávó, aki a haverjaival 2007 és 2009 között futószalagon követett el Molotov-koktélos támadásokat, robbantásos, illetve lőfegyveres merényleteket az akkori kormánypártok (MSZP, SZDSZ) pártirodai és korabeli vezető politikusai lakóingatlanjai ellen. A biztonság és a rend kedvéért felgyújtottak két melegbárt és egy heteroszexuális szórakozóhelyet is, de rejtélyes okokból nem kíméltek egy terézvárosi jegyirodát sem. Jól végzett hazafias, békepárti cselekedeteiket azzal koronázták meg, hogy vascsövekkel verték véresre Csintalan Sándor korábbi szocialista politikust, és tisztességes pénzszerzés céljából felrobbantottak egy fehérvári bankautomatát. Budaházy Györgyöt érdemei elismeréseképpen – az előzményeket, a hosszú éveken át tartó többkörös jogi eljárást most nem részletezem – március elején jogerősen hat évre ítélték terrorizmus miatt. Ezek a szikár tények.
Ezen tények ismeretében értelmezendő az, aminek a feldolgozását nem könnyítette meg számomra, hogy aludtam rá egyet. Nevezetesen az, hogy ezen tények ismeretében Böjte Csaba atya, minden árva gyerekek védőszentje, köztiszteletben álló hőskeresztény példakép, a regnáló miniszterelnök és pártja büszkén vállaltan közeli támogatója Máté evangéliumából ihletet merítve levezette az ő kiskorú hallgatóságának, hogy „Budaházy bácsi” és „az ő baráti köre” ártatlanul ülnek börtönben (a sajátságos Böjte-univerzumban ennek jelentése: „folyik a per, hogy kimondják az ő ártatlanságukat”), és „nagy-nagy szeretettel” arra kérte a kicsiket, hogy imádkozzanak „ezért a Budaházy úrért, az ő barátaiért”, hogy az igazságszolgáltatás minél hamarabb mondja ki, hogy igen, visszamehetnek az ő családjukhoz, gyermekeikhez, közösségeikhez.
Le vagyok sújtva, egy egy vödör jeges víz sem biztos, hogy képes lenne magamhoz téríteni. Ennek kivételesen a legerősebb indoka még csak nem is az, hogy ebben a Budaházy-mizériában egyetlen megkérdőjelezhetetlen bizonyosság van, mégpedig az, hogy Budaházy György bűnös, jogerősen kimondatott, hogy terrorista, az eljárás lezárult, semmiféle per nem folyik, és legfeljebb abban reménykedhet, hogy Novák Katalin elnöki kegyelemben részesíti. Vagyis nem az a problémám, hogy Budaházy a szikár tények alapján eleve nem lehet ártatlan, de az általa elkövetett, tételesen felsorolható bűncselekmények ismeretében akkor sem lenne ártatlan, ha történetesen nem lenne jogerős bírósági ítéletben kimondva, hogy terrorista.
A teljes megrökönyödésem annak szól, hogy ez az ember, akit tisztelni és becsülni is képes voltam azért, amit az árván maradt gyerekekért tett, akiről akkor sem akartam ezt a véleményemet megváltoztatni, amikor meglehetősen durva részletek derültek ki arról, hogy mi folyt (folyik?) az általa vezetett egyik-másik ilyen intézményben, aki után akkor sem köptem egyet, amikor egy igen súlyos interjúban elővezette nemcsak azt, hogy fogalma nincs a szexuális kisebbségek problémáiról, nem tartja azokat problémáknak, de akinek a sajátos nevelési elveitől azért megállt bennem pár pillanatra az ütő, de akit önmagában azért soha nem vetettem meg, hogy politikai dimenzióban kivel szimpatizál, kinek a szekerét tolja, hogy éppen hogyan védi az orbánizmus által összeomlasztott, silány magyar egészségügyet és hogyan hibáztatja az ebben a pusztulatban dolgozókat, vagy kitől fogadja el az adófizetői pénzeket rejtő nagylelkű kormányzati támogatást, ide züllött. Úgy gondoltam mindig, hogy az nem olyan nagy baj, ha a rengeteg, gyalázatos célokra törvényesen ellopott pénzek mellett jut némi forrás nemesebb célokra is: árván maradt gyerekeknek esélyt adni arra, hogy miután önhibájukon kívül méltatlan helyzetbe kerültek, legyen egyáltalán reményük felnőttként boldogulni, teljes, sikeres életet élni.
Ehhez képest nem tudok annál betegebb dolgot elképzelni, mint kisgyerekeket egy elítélt bűnözőért imádkoztatni. Fel se fogja az agyam – pedig tényleg semmi kedvem nem volt, és most sincs elborulni és Bayer Zsoltként vagdalkozni -, hogy egyáltalán hogy fajult odáig ez az ember, hogy „Budaházy bácsiról”, pláne „Budaházy úrról” és az ő barátairól kezdjen szónokolni olyan gyerekeknek, akiknek mi közük van a csávóhoz, akinél (és akinek a pajtásainál) nem mellesleg az elfogásukkor olyan robbanószerkezetet találtak, amely – ha működésbe hozzák – 25 méteres hatótávolságon belül emberi élet kioltására is alkalmas lett volna? Mi történt ezzel az emberrel, akinek a tevékenysége tagadhatatlanul hiánypótló, tényleg nemes és elismerést érdemel? Azon gondolkodtam – mert ez a legfontosabb kérdés -, hogy vajon hol kezdődik a gyerekek megrontása, és milyen érvek szólnak amellett, hogy ez nem az? Mert nem az a kérdés, hogy ez az öt kislány az atya prédikációja után is pontosan ugyanúgy nem fogja tudni, hogy ki az a Budaházy, mint ahogy előtte se tudta, és nem is érdekelte, de hogy jutott eszébe egyáltalán ennek a még mindig széles körben köztiszteletnek örvendő papnak, hogy egyáltalán szóba hozzon egy jogerősen elítélt terroristát? Aztán hogy jutott eszébe ártatlannak hazudni ezt a bűnözőt szó szerint ártatlan gyerekekhez szólva? És végül hogy jutott eszébe ezt a gyalázatos aktust büszkén kiposztolni, hogy ország-világ gyönyörködhessen benne?
Azzal tökéletesen tisztában vagyok, hogy az idő múlása önmagában is mély nyomokat képes hagyni az emberek agyában, amely elvileg 30 éves kor után már csak hanyatlani képes. Azt is tudom, hogy ha az ember bármilyen politikai hatalom oldalára áll, és megrészegül annak a hatalomnak az ölelésétől, akkor annak lehetnek súlyos következményei. De ahhoz mi a franc kell, hogy Böjte Csaba 6, 8, 11 (fogalmam nincs hány) éves gyerekekhez szólva egy terrorista bűnözőt mosdasson, ártatlannak nevezze, arra szólítsa őket, hogy egy ilyen alakért imádkozzanak? Minek kell eltörnie valakiben ehhez, és mi az, ami felmentést jelenthet számára? Nem utolsó sorban: hol vannak azok, akik a gyerekeinket a buzigenderaktivisták megrontásától féltik, akik meleg embereket címkéznek bűnözőnek azért, mert ez szolgálja a mocskos politikai érdekeiket? Kiabálnak már magukból kikelve?
Vagy nincs abban semmi látnivaló, hogy az a Böjte Csaba, aki saját bevallása szerint az általa létrehozott gyermekmentő szervezet révén célul tűzte ki, hogy felkarolja az Erdélyben sanyarú körülmények között, sokszor az éhhalál szélén tengődő gyermekeket, mára odáig fajult, hogy terroristák lelki üdvéért imádkozik? És az hagyján, hogy ő, de szerencsétlen kiskorúakra is ráerőszakolja ezt a gyalázatot? Az is durva, hogy Böjte atya meggyőződése szerint a két ököllel védekezés felülírja a fejlesztő pedagógus meg a pszichológus szerepét a nevelés folyamatában (értsd: vagy megvéded magad a két öklöddel, vagy kiütnek), de ettől a beteg, vállalhatatlan bűnözőmosdatástól ki védi meg a gyerekeket? Van még valami azalatt, hogy Böjte Csaba kisgyerekek imái mögé bújva nyilvánít ártatlanná Budaházy-féle homofób, rasszista terroristákat? Mi van még ezalatt? Van egyáltalán bármi?
Utóirat: A felvetett kínzó kérdéseknél csak az érintett magyarázkodása riasztóbb. Mert ha ez így rendben van, ha túl nagy a politikai háttér ennél az ügynél ahhoz, hogy valós ítélet szülessen, akkor hova tűnt a videó?
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.