Június 17,  Hétfő
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék
Adomány

NEHAZUGGY


Felcsúti gasztroreneszánsz

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,749,432 forint, még hiányzik 1,250,568 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Napsugaras szép reggelt, bort, búzát, békességet, préselt malacarcot kívánok mindenkinek! Jó, ez utóbbit nem így, kimondottan külcsíny tekintetében, mert akinek eleve ilyen feje van, az nem feltétlenül örül ennek, akinek meg nem ilyen, az talán nem vágyik rá. Az nem is egy karakter, hanem egy ételkompozíció. Mégpedig az a főzt, ami győzedelmeskedett:

Kiskunsági préselt malacarc elnevezésű ételével a fülöpszállási Kígyósi Csárda Székekpuszta Ifjai nevű csapata nyert a Magyarország étele 2023 szakácsverseny döntőjében szombaton Felcsúton.

A verseny második helyezettje a kecskeméti Vincent Restaurant & Pastry Vincent nevű csapata lett Bíbor hajnal elnevezésű ételsorával. A harmadik helyen a Róna Ászai nevű csapat végzett Csonkatányér nevű ételkompozíciójával.
    Az eredményhirdetésen Sölch Gellért, a Belügyminisztérium stratégiai ügyekért felelős helyettes államtitkára úgy fogalmazott: „a magyar konyha körül annyi a legenda, amelyből egy kezdő kukta hetedhétországra szóló lakomát tudna összeállítani”.
    Szerinte a magyar konyhaművészet hagyományait folytatni kell, ebben pedig könnyebbséget jelent, hogy van mire építeni és büszkének lenni.
    Potápi Árpád János nemzetpolitikáért felelős államtitkár, a verseny fővédnöke videóüzenetében arról beszélt, hogy az ételek összehozzák és össze is tartják az embereket. A magyar kormány több mint tíz éve erősíti az összetartozást, a többi között a gasztronómia terén is, és ebben ez a rendezvény sokat segít – mondta.
    Asztalos István, az Étrend Magyar Konyhafőnökök Egyesületének elnöke emlékeztetett: hat évvel ezelőtt a szakácsverseny elindításakor az volt a céljuk, hogy 60 év után szülessenek végre új magyar ételek.
    Rámutatott, a nemzeti konyha eltűnhet, ha nem erősítik meg, ezért azt javasolta: „a szakácstudást haza kell hozni, de nem kell más nemzetek ételeit lemásolni, hanem hazai alapanyagokból hazai gasztrokultúrát kell építeni”. (MTI)

Most tekintsünk el attól a nem egészen jelentéktelen ténytől, hogy mi indokolta a felcsúti rendezést? Sehol máshol az országban nincsen megfelelő hely, felszerelés, nem rendezhető meg ez a verseny, csak Orbán Viktor szülőfalujában? Értem én, hogy ez nekik fel sem tűnik, de szerintem iszonyúan gáz. Egy kicsit is normális miniszterelnök ilyesmihez nem járulna hozzá, már csak azért sem, hogy a korrupciónak a látszata se vetülhessen rá. Orbán és környezete nem érti ezt, ahogy az alapvetően elvárt viselkedési normákat sem értik. Lépjünk túl ezen, nézzük az ünnepi szónoklatban elhangzott érdekességeket.

a magyar konyha körül annyi a legenda, amelyből egy kezdő kukta hetedhétországra szóló lakomát tudna összeállítani

Kezdő kukta nem nagyon állít össze lakomát, merthogy krumplit hámoz, zöldséget aprít, ez neki a dolga és a tudománya. Legendákból még egy hozzáértő séf sem tud kajasort összeállítani, ha csak nem turullevest és csodaszarvas pörit főz. Nagy öröm volt megtudni, hogy még az ételeinket is Orbán Viktornak köszönhetjük, nélküle már megpusztultunk volna éhen, vagy hamburgeren élnénk. Azt nem tudom, hogy Asztalos István honnan veszi, hogy 60 éve nem születnek új ételek, de tudnám neki javasolni, hogy járjon sűrűbben normális étterembe, és fog találni nagyon tehetséges, bátran gondolkodó szakácsokat. A nemzeti konyha pedig nem fog eltűnni akkor sem, ha nem lesz Felcsúton államilag hájpolt szakácsverseny. Ugyanis nők és férfiak milliói főznek naponta a családjuknak, és bizony beemelik a nemzetközi gasztronómiából mindazt, ami az ő szeretteiknek passzol az ízléséhez, vagy ha kell, igazítanak rajta, és máris született egy új étel úgy, hogy magyar lett. Az ételreceptek ugyanis így születnek. Hazai alapanyagokból hazai gasztrokultúrát pedig szerintem leginkább úgy lehet építeni, hogy itt is kell valami normális szakácsképzés – és igen, külföldre is menni kell, hogy nyitottabb legyen a séf -, és az itthoni ételeket itt kell megtanulni. Tudom, mókás, de alig akad olyan végzett séf, aki egy normális paprikáskrumplit, tarhonyáshúst, káposztás tésztát, tökfőzeléket, lecsót meg tud főzni. Márpedig a magyar gasztrokultúra marhára nem a rántotthúsnál kezdődik és végződik. Étteremben levest alig, főzeléket és tésztát szinte egyáltalán nem lehet találni. Márpedig az erősen része a hagyományainknak, nem is igazán kell újragondolni, de meg kellene tanulni jól elkészíteni. És nem kellene engedni, hogy amikor az étlapon az szerepel, hogy túrós csusza helyben készült tésztából, akkor a tányéron egy alul-, vagy túlfőzött bolti tészta pompáskodjon, lehetőleg az is összetapadva, középen nyers száraztésztával gazdagítva a csimbókot. Olyat egy család asztalára nem rakna senki, étteremben sem kellene. Ahogy azt a hitet sem kellene erősíteni egy külföldiben – aki értelemszerűen éttermi kajákkal találkozik -, hogy nálunk csak rosszul elkészített húsleves, olykor babgulyás, rántott minden, sült krumpli és rizs, valamint pörkölt létezik. Mert ennél ezerszer gazdagabb a mi konyhánk, de néha még magunk is elfelejtjük.

Nem öblögetni kellene állandóan a nemzeti és a magyar jelzőkkel, hanem tényleg komolyan venni a gasztronómiát, és kiszórni a kontárokat a maguk robbantottaprólé-leveseikkel, amit van pofájuk újházi tyúklevesként feltálalni, nem csak akkor kellene lecsapni egy étteremre, amikor a patkányok már tangót járnak a konyhában a csótányokkal, hanem akkor is, amikor silány minőségű alapanyagokból silány minőségű tápot adnak a vendégnek sok pénzért. Az sokat segítene a dolgon, ha lenne mód az éttermek le- és felminősítésére – nem hatóságilag, hanem szakemberek és a vendégek által -, amit kötelező lenne nyilvánossá tenni, akár az árakban is realizálni. Kellene, hogy legyen tétje a felszolgált étel minőségének, meg kellene oldani a szakácsképzést, a szushi és a különféle nemzetek ételei mellett meg kellene tanulni becsülni az egyszerű, vagy éppen bonyolult magyar ételeket is. Kellene jó minőségű alapanyag, abból megbízható ellátás, mert eléggé lelombozó tud lenni, amikor az olcsó végtésztát vékonyan megszórják gumiszerű, sajtnak nevezett élelmiszeripari hulladékkal, pötyögtetnek rá némi finomfölt, és elkérnek érte többezer forintot, mert az étlapon házi sajtos-tejfölös tészta gazdagon szerepel. Ha valaha el fog indulni a magyar konyha megújulása, az hétszentség, hogy nem Felcsútról vesz rajtot. Már amennyiben nem az Orbán Viktor pizzát nevezzük gasztroforradalomnak, aminek az alkotója nem, de a névadója bennszülött.

További szép reggelt, vidám napot kívánok mindenkinek! Mi hamarosan jövünk vissza, ahogy mindig szoktunk.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.