Június 15,  Szombat
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Féltik a nyomorukat?

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,681,290 forint, még hiányzik 1,318,710 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Szép reggelt kívánok a hét utolsó munkanapjának örömére, ráadásként ritka természeti tüneménynek lehetünk tanúi hamarosan. Kivételesen hétvégére nem elromlik az idő, hanem megjavul. Nagyon azért ne szokjon hozzá senki, de most élvezzük a szokatlan jelenséget. Az semennyire nem szokatlan, de legalább jelenség, hogy Orbán Viktor lelkesen eltrappolt a Türk Tanács ülésére. Végre otthon érezheti magát, tisztelik őt minden irányból, megcsodálják a benne lévő kis Petőfi Sándort, aki biztosan ma a béke hírnöke lenne. És az is biztos, hogy kétpofára falná a narancsos pizzát, ami biztosan nagyon finom, de én ezt soha nem fogom megtudni. A türkökkel összebújva Orbán Viktor új üzenetet küldött a Facebookon az ő szerető népének. Mégpediglen:

A világ többsége békét akar!

És ott van ő a képen Erdogan haverjával, mint a világ többsége. Hát nem az volt még az imént, hogy csak a Vatikán és Orbán Viktor akar békét, mindenki más háborúpárti? Ekkorát fordultak a dolgok egyetlen hét alatt? Nofene. Szijjártó Pétertől (aki természetesen szintén ott van a Türk Tanács ülésén) tudtam meg, hogy a fél világ nem a két hercig diktátort jelenti, hanem Törökország, Azerbajdzsán, Kazahsztán, Kirgizisztán, Üzbegisztán és Magyarország szövetségét. Mindjárt más, bár én egyvégtében nem értem, mit keres ott Orbán. Ha azt értem, hogy mit keres ott, akkor azt nem értem, a gyerekei miért nem azokban az országokban fejlesztik a képességeiket, miért nem azokban az országokban látnak üzleti lehetőségeket és főként miért jön vissza mindig Orbán. Ott őt szeretik, tisztelik, csodálják, igazán maradhatna. Itt meg csak bujkál a függöny mögött, testőrökkel megy a saját rajongói közé is, kordonok védik a saját országa lakóitól. Neki is jobb lenne ott, nekünk meg pláne. Igaz, ott talán soha nem csináltak volna neki narancsos pizzát, és nem tudta volna meg, milyen jó az.

Ahogy a nyugdíjasok jó része sem fogja soha megtudni, mert ha szeretnék is megkóstolni, egészen egyszerűen nem telik rá. A Pénzcentrum friss felmérése alapján rohamtempóban romlik az idősek helyzete. Én találtam ott egy érdekes táblázatot, ennek alapján nem csak az idősek, hanem mindenki más helyzete is folyamatosan romlik ám. Itt a kutatás kiterjedt külön a nyugdíjasokra, és külön az aktív lakosságra (tehát azokra, akik még dolgoznak, jövedelmük van). Az aktív korban lévők 1,6, a nyugdíjasok 0,5 százaléka mondta azt, hogy köszöni szépen, ő remekül elvan a fizetéséből, nyugdíjából. A munkavállalók 8,5, a nyugdíjasok 4 százaléka közepesen jól elvan. Mindenki más helyzete nem jó, de legalább tavaly óta sokat romlott. Az akív munkavállalók 38,2, a nyugdíjasok 28 százaléka válaszolta azt, hogy nélkülöznie nem kell ugyan, de éppen csak kijön a havi jövedelméből, nem él jól. A munkavállalók 35,8, az öregségi nyugdíjban részesülők 44,1 százaléka kénytelen nélkülözni, ugyanebben a sorrendben 11,8 és 21,2 százalék kilátástalannak látja a helyzetét. A maradék nem tudott, vagy nem akart válaszolni a kérdésekre. Bárhonnan nézem, sehonnan nem fest jól a dolog. Az idősek helyzete sem nevezhető elfogadhatónak, de a dolgozói szegénység is ott ordít a kutatási eredményben. Az ország fele kénytelen nélkülözni, tehát nem jön ki a havi jövedelméből, valamiről le kell mondania. Ilyen helyzetben lévő ember általában három dolog közül választhat. Vagy nem eszik normális ételeket – tehát nem jut hozzá a szervezete a szükséges táplálékhoz megfelelő minőségben, ha jól akar lakni, szénhidrátot és keményítőt, valamint cukrot eszik, mert friss zöldségre, gyümölcsre, minőségi fehérjére nem telik. Itt érdemes keresgélni annak az okát is, hogy miért olyan sok a túlsúlyos ember. Bár ennek némileg ellentmondani látszik a vezető politikusok sora, akik úgy dagadtak, hogy biztosan meg tudják fizetni a minőségi ételt is. A megfejtés a mértéktelen zabálás lehet. Sokan mások azonban azért híznak el, mert krumplin, tésztán, ócska minőségű húsipari készítményeken és kenyéren kívül másra nem telik. Ha egyik nap paprikás krumpli van az asztalon kenyérrel, másnap krumplistészta az ebéd, harmadnap margarinos kenyér és rántott leves, negyedik nap kakaós tészta, időnként egy kis öntött kifli, hétvégén csirkefarhát pörkölt sok tésztával – mert valamivel jól is kell lakni -, akkor nem nehéz ám felkapkodni a plusz kilókat. Mellé pedig jár a diabétesz, koleszterin-, vérnyomásbetegség, egyéb nyalánkságok. És meg is érkeztünk a második dologhoz, amin spórolni tud az ember: a gyógyszereken. Ha nem telik rá, nem váltja ki, ettől az egészségi állapota nem javul, de legalább romlik. A harmadik mód a spórolásra a rezsiben leledzik. Nem fűt – ezért állandóan náthás, egy idő után a falak elkezdenek bepenészedni, amit amúgy sem lát, mert világítani sem nagyon tud a jelenlegi jövedelmi-rezsiár viszonylatban. És így él az aktív munkavállalók  47,6, valamint a nyugdíjasok 65,3 százaléka. Csak egyszer érteném már meg, hogy ki a bánatos franc szavaz a Fideszre, és aki igen, az miért? Féltik a nyomorukat? Számomra az tűnik valószínűbbnek – és nem csupán a felmérés, hanem a személyes tapasztalataim alapján is -, hogy itt nem nyugdíjkrízis érik, hanem társadalmi katasztrófa. Ezt szakajtottuk – vagy ha nem mi, akkor helyettünk mások -, ezt szagoljuk.

Jó ébredezést, szép napot kívánok mindenkinek!

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.