Június 16,  Vasárnap
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VENDÉG


A múltnak a kútja

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,732,797 forint, még hiányzik 1,267,203 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Van egy könyvem, még 1992-ben jelent meg, Tiszta lappal a címe, a Fidesz történetét foglalja össze az alapítástól 1991-ig, a Fidesz saját kiadásában adták ki. Bozóky András szerkesztette a meglehetősen vaskos kötetet – 830 oldal! – újságcikkek, interjúk, dokumentumok, nyilatkozatok, itt-ott elhangzott beszédek, választási programok, állásfoglalások és archív fotók sorjáznak benne. Érdekességként csupán: 94 forintba került annak idején. Sokszor veszem a kezembe, lapozgatom, és hát – amint azt tudjuk – mélységesen mély a múltnak kútja.

1988. november 20-án egy Politikai Programnyilatkozatot adtak ki, amiben ezeket olvashatjuk: „Olyan társadalmak ugyan ismertek a történelemben, amelyekben a piacgazdaság és a diktatúra együttesen fordult elő, de olyan nem, ahol a demokrácia párosult volna centralizált gazdasággal.” A jelenlegi magyar gazdaságnál kevesebb centralizált gazdaság létezik…

1989. október 26-án a Világban jelent meg interjú Deutsch Tamással „Politizálni csak erkölcsi alapon lehet” címmel. Ebben többek között így mesél magáról a tehetséges politikus: „Szüleim az átlag magyar középértelmiségi családok szintjén politizáltak. Mind a ketten tagjai az MSZMP-nek, de nem kommunisták. Körülbelül másfél-két évvel ezelőttig lojálisak voltak a fennálló rendszerrel szemben (sic!), azóta ők is jóval kritikusabbá váltak. Kiskoromtól érdeklődtem a történelem, a politika és a közélet iránt, a gimnázium végére már KISZ-tag voltam. 1983-84-ben még komolyan hittem abban, hogy a rendszer belülről változható, reformálható.” Ha el is tekintünk attól, hogy a kommunista párt tagjai nem kommunisták – ilyen erővel a náci párt tagjai sem nácik, vagy éppen a Fidesz tagjai sem fideszesek -, akkor sem így képzelünk el egy harcos antikommunistát. A riporter kérdésére, miszerint fiatal még, az egyetemet is csak jövőre végzi el, és hogy politikusnak vagy jogásznak készül-e, így válaszolt: „Elsős korom óta nem akarok jogász lenni, a jogi pályák egyike sem vonz. Nagyon érdekel viszont a politológia, a politikai szociológia. Ma már nem tartom kizártnak, hogy politikus leszek. Ugyanakkor nem szeretnék mindent erre az egy lapra feltenni. Nagyon kellemetlen lenne, ha életem során nem lenne egzisztenciálisan más választásom, csak a politika. A politológia és a politikai szociológia ilyen egzisztenciális alternatíva. Erkölcsileg is tiltakozom az ellen, ha valaki mint politikus megbukik és mégis kénytelen a politikában maradni, mert nincs más terület, ahol elhelyezkedhetne.” Azóta tudjuk, hogy az egyetemet nem „jövőre”, hanem mintegy tíz évvel később fejezte be, és tudjuk azt is, hogy többszörösen bukott politikusként (pl. beléptetőkapuk) a politikában maradt, mert nincs más terület, ahol elhelyezkedhetne.

1989. november 22-én a Magyar Nemzetben Bayer Zsolt számol arról az örvendetes hírről, hogy a Fidesz nyerte el a norvég Thorolf Alapítvány kitüntetését, amely díj összege 3.600 amerikai dollár (ez ma kb. 20.000 dollárnak felel meg) amiből „kifejezetten emberi jogok érvényesítését szolgáló akciókat fognak szervezni.” – külföldi finanszírozások, guruló dollárok ugyebár.

A nyolcvanas-kilencvenes évek fordulóján a Szovjetunió már minden eresztékében recsegett-ropogott. Litvániában 1990. február 7-én érvénytelennek nyilvánították a litván parlament 1940-es határozatát a Szovjetunióhoz való csatlakozásról. A Szovjetunió katonai agresszióval válaszolt, amely során többen meghaltak, illetve megsebesültek. 1990 március 29-én Németh Zsolt beszédet mondott a szovjet nagykövetség budapesti épülete előtt. Szívmelengető mondatokat mondott. „Azért kell támogatnunk Litvániát, mert valójában nem mi, hanem ők Európa legkeletibb védőbástyája. A római katolikus egyháztól elválaszthatalan kultúrájuk szorosan a nyugati világhoz fűzik őket. Vissza kívánnak térni kelettől nyugathoz. Joguk van hozzá. Azért kell támogatnunk Litvániát, mert megfosztották őket egyéni és közösségi jogaiktól, beolvasztásra voltak ítélve. Litvániának joga van a nemzeti léthez! Végül, azért kell támogatnunk Litvániát, mert ’56-hoz, ’68-hoz hasonlóan katonai erőszak fenyegeti őket. Követeljük, hogy a szovjet vezetés tartózkodjon az erőszak alkalmazásától, bocsássa szabadon a dezertőröknek titulált fiatalokat, kezdjen tárgyalásokat Litvánia vezetőivel az ország függetlenségéről.” Bátor szavak, bátor kiállás.

A litván helyzet kapcsán 1990 május 3-án a Fidesz állásfoglalás elfogadását javasolta az Országgyűlésnek, amelyben ezt is olvashatjuk „felszólítjuk az ügyvezető magyar kormányt: minden lehetséges eszközzel segítse Litvániát, hogy megakadályozhassunk egy nagyhatalmat e függetlenedni vágyó kis nép térdre kényszerítésében.” Az orosz agresszió kapcsán egészen másmilyen állásfoglalások elfogadását javasolják…

A Fidesz III. kongresszusa kiemelten foglalkozott a felsőoktatással. 1990. június 2-án hosszú anyagot jelentettek meg a témában. Sok izgalmas dolgot találunk a szövegben: „A Fidesznek el kell érnie egy új felsőoktatási törvény minél gyorsabb elfogadását. A törvénynek azt az elvet kell szolgálnia, hogy az oktatás, a kutatás szabadsága az egyetemek életének alapelve. Az (egyetemi) önkormányzatok joga az intézmény oktatási és tudományos programjának, felvételi politikájának meghatározása. Ugyanígy az önkormányzatok kizárólagos joga a rektor megválasztása, az államfői legitimáció csak szimbolikus lehet. Az oktatás alapelvének a tanszabadságnak kell lennie. Ez az oktatók részére a csak szakmai feltételek által korlátozott tantárgyhirdetés és diákválasztás jogát jelenti.”

Ugyanezen a kongresszuson egy nyilatkozatot is elfogadtak, amely így szólt: „A Fidesz mélységes ellenérzéssel figyeli azon szervezetek tevékenységét, amelyek Trianon tragikus évfordulója kapcsán olcsó népszerűségre igyekeznek szert tenni. Az általuk szervezett demonstrációk és különféle megnyilvánulások:

1. Sértik a határon túli magyarok érdekét.

2. Semmibe veszik a kisebbségi sorban élő magyarok politikai szervezeteinek kinyilvánított kívánságát. Kijelentjük, hogy szembeszállunk minden olyan törekvéssel, amely a kisebbségi problémákra szélsőséges nacionalizmussal felel.” – oké, tudjuk, ez már nem az a Fidesz, és nem azok a külhoni politikai szervezetek…

Érdekesség egy 1990. június 11-én indult akció, amelyben a Fidesz Zöld Iroda (volt ilyen!) a budapesti kerékpárút-hálózat fejlesztéséért emelt szót. Mint írják: „Budapest ma a kerékpárosok számára életveszélyes hely. A helyzet gyökeres javulását eredményezheti egy összefüggő kerékpárút-hálózat létrehozása. Ez nem utópia, hanem megvalósítható és megvalósítandó reális lehetőség! A jelenlegi bicikliforgalmat az igények messze meghaladják.”

1990. június 26-án kiadott állásfoglalásában a hitoktatásról mond véleményt a Fidesz. Mint írják: „Elhamarkodottnak tartjuk Andrásfalvy miniszter úr megállapodását az egyházakkal a felekezeti hittan fakultatív, állami tanításáról. A gyorsaság érthető, de ez a gyorsaság a szakmai kidolgozottság rovására ment. Nem lehet érteni a hittan „tantervbe kerülésének” kitételét sem, hiszen a Nemzeti alaptanterv kidolgozás alatt áll. Nincs magyarázat arra sem, hogy miért szükséges a felekezet szerint választható hitoktatásnak állami dokumentumokban, a hitoktatónak pedig az állami iskola tanári karában megjelennie.”

Mivel nemrég mutatták be a jelenlegi rezsim legújabb kurzusfilmjét, a Blokádot – amelyből megtudhatjuk, hogy a taxisblokádot tulajdonképpen a sorosista-brüsszeli-amerikai ügynök, Göncz Árpád szervezte a fiatal magyar demokrácia eltiprására – érdemes megnézni, mint mondott erről a Fidesz 1990. október 27-én: „A minden előzetes ígéretnek ellentmondó, drasztikus kormányintézkedés a benzinárak emeléséről súlyos helyzetet teremtett az országban. Az Antall-kormány hivatali idejének hatodik hónapjában válságos helyzetbe sodorta az országot és önmagát. Népszerűségét előbbre valónak tartotta az ország érdekénél, és felelőtlen ígéretekkel ámította a lakosságot. Amíg a belügyminiszter egy szűk elit akciójáról beszél és a rendőrséggel fenyegetőzik, megmozdult az ország. A társadalom nemcsak egy meggondolatlan áremelés ellen tiltakozik, hanem a hazugságok politikája ellen is. Úgy érzi, hogy az új rendszer kormánya éppen úgy politizál, mint elődei: a társadalom feje felett.”

A Figyelő 1991. október 24-én Soros Györggyel közölt interjút, az ismert filantróp az egyik kérdésre ezt válaszolta: „Nem is rejtem véka alá, hogy én eszmeileg a Fidesszel szimpatizálok. Tény, hogy a Soros-alapítványnak is szerepe van e tehetséges fiatal politikusgárda kinevelődésében. Én őket tartom a jövő ígéretének, és politikai értelemben a legéletképesebb gárdának. S ha úgy döntenék, hogy anyagilag is támogatom a Fideszt, mint pártot, ezt nyilvánosan fogom tenni, s nem a suba alatt.”

Az idézeteket folytathatnánk még oldalakon keresztül, de most az ismert mondással zárunk: változnak az idők és mi is változunk velük…

Ráczkevy Miklós

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.