Június 15,  Szombat
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Ha pár hónap elég volt ahhoz, hogy teljesen kiforduljon saját magából

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,681,290 forint, még hiányzik 1,318,710 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Úgy nyomják az orosz propagandát, mintha Putyin oldalán állnánk. Miközben a Fidesz vezetői bizonygatják, hogy elkötelezett tagjai vagyunk a NATO-nak, a kormánysajtóban ipari mennyiségben ömlik az orosz narratíva. 

Hát igen. Kicsit más irányból, de tulajdonképpen ugyanarról a romlott tőről fakadó irányból: nyomják, mint jellemtelen, korrupt hallássérült a háborúpártiság csengőjét. Ha esetleg el akarnám követni azt a hibát, hogy azt gondoljam, talán nincs is olyan nagy baj ebben a legtöbbször saját paródiáját komoly fejjel alakító országban – hát hiszen a magyarok közel kétharmada, de még a fideszesek közel fele is egyetért a rendőrminiszter által 24 óra alatt sarokba szorított orvosok tiltakozásával, hát hiszen ugyan csak a fideszesek negyede gondolja ezt, de azért így is minden második magyar szerint be kellene tiltani az újabb akkumulátorgyárak építését, amelyekhez minden ellenkező propagandával ellentétben, semmilyen nemzeti érdek nem fűződik, az elcseszett orbáni gazdaságpolitika kényszerpályáján ragadás nem nemzeti érdek -, akkor nem kell mást tennem, mint ezt. Meg kell néznem újra és újra a Telex kijózanítóan és nyomasztóan koncentrált felvilágosító videóját arról, hogy milyen takarmányon tartják ezt az országot azok, akik célként tűzték ki, hogy a gondolkodásán keresztül fogják uralni. És hangosan ki is mondják, hogy ez a végső cél, mint valami műfajilag beazonosíthatatlan, a két világháború közötti időszakot megrajzoló fehér-fekete filmből kilépve, hogy is megy ez. Nemhogy nincs baj, de annál is jóval nagyobb a baj.

Mert igen, uralják a gondolkodását. Annak a magyar társadalomnak a gondolkodását, amelynek elsöprő többsége az elnyomórendszerváltozás előtt minden zsigerében szovjetellenes (oroszellenes), illetve megkérdőjelezhetetlenül Nyugat-, és külön Amerika-barát volt, és meg is maradt annak évtizedeken keresztül, amelyről elképzelni is nehéz volt, hogy egyszer majd a saját legdurvább történelmi tapasztalataiból fakadó szilárd álláspontjával durván szembe lehet fordítani. Aztán ebben is alulmaradt. Szembe lehetett fordítani. A Rogán-központból távirányított és felügyelt Bencsik-Bayer-Gajdics-Origo tengely pár hónap leforgása alatt formálta át és uralta le a gondolkodását.

Olyannyira jól sikerült, hogy míg 2022 tavaszán, nem sokkal Moszkva Ukrajna elleni háborújának kirobbanása után a magyar társadalom TÖBBSÉGE háborús bűnösnek tartotta a szuverén, független Ukrajnát lerohanó Vlagyimir Putyint – és ez egyáltalán nem mond ellent annak, hogy 2022 tavaszán több mint három millió ember azért szavazott Orbán pártjára, mert elhitte neki, hogy ez az egyetlen módja a Vlagyimir Putyin háborújából való kimaradásnak -, fél évvel később a magyar társadalom már nem tartotta háborús bűnösnek Vlagyimir Putyint. Különösen a Fidesz, illetve szélsőjobbos elvtársaik, a Mi Hazánk táborában romlott jelentősen a Nyugat-barát narratívák elfogadottsága, és erősödött ezzel párhuzamosan az Putyinnal szembeni szimpátia. Bármennyire igaz, hogy az ország jelentősen kedvezőbb helyzetbe kerül mind az EU, mind a NATO által, bármennyire igaz, hogy a nyugati világhoz tartozás a (mindenkori) kormány teljesítményétől, minőségétől, erkölcsi és szakmai felszereltségétől és többé vagy kevésbé korrupt céljaitól függetlenül egy magasabb életminőséget jelent, ma már ez egyáltalán nem alapvetés, egyszerűen már nincs róla társadalmi konszenzus. Magyarország kormánya a propagandagyára segítségével ma már kvázi kitáncolóban van mindenből, ami eddig nemzeti minimum volt.

Egyetlen dolog nem pontos: a Bencsikek és Bayerek nem úgy nyomják a Kreml propagandáját az Origo szoftpornóval taroló propagandaoldallal kánonban, mintha Magyarország Putyin oldalán állna, hanem úgy, mint amely ország kormánya önként és dalolva konkrétan a Kreml oldalán áll. A magát 1848 és 1956 méltó szellemi és egyéb örökösének tartó államvezetés – teljesen függetlenül attól, hogy mit beszél a szájával Hende Csaba Stockholmban vagy Helsinkiben, és attól is teljesen függetlenül, hogy mit ír alá a főnöke Brüsszelben, amit aztán hazaérve letagad – Putyin oldalán áll. Legfeljebb még van némi visszatartó ereje az uniós és NATO-tagságnak, ezért nem mondják ki hangosan és érthetően, amit Bencsik a párttévében: hogy ők bizony Moszkva agresszorait támogatják (orbánul: bele sem mernek gondolni, mi lenne, ha Oroszország veszítene a háborúban, abba meg gondoljon bele akinek két anyja van, hogy mi lenne, ha Ukrajna veszítene). Ez már nem is kettős beszéd, pávatánc vagy köpönyegforgató szamba. Ez pontosan az, aminek látszik. Nem olyan, mintha, dehogy. Ez pontosan az.

Egyre hangosabban vicsorítanak, ha meghallják a Nyugat, Nyugat-Európa, Európai Unió, Egyesült Államok, euroatlanti értékek és érdekek szavakat és szókapcsolatokat, egyre pofátlanabbul gúnyolódnak és vádaskodnak ha Amerikáról szó esik, a miniszterelnök egyenesen ellenfélként definiálja Magyaroroszág transzatlanti szövetségeseiről, és pár hónap leforgása alatt tényleg átkalibrálták a magyar társadalmat. Olyan jól sikerült, hogy a magyarok zöme az orosz agresszor, a saját népét is elnyomó Putyin-rezsim oldalán áll. Azok után, hogy Magyarország negyven évig nyögte a szovjet megszállást, annak dacára, hogy stratégiai célja volt bekerülni a NATO nevű védelmi szövetségbe, ma nyugati relációban a teljes bizalomvesztést kockáztatja. Miközben a párttévében a propagandisták nyíltan Putyin oldalán állnak, és az áldozat ellen hergelnek, a kormány sunyiban szintén Oroszország érdekeit érvényesíti: ugyan formálisan támogatja a nyugati szankciókat, de fenntartja korrupt kapcsolatát Oroszországgal és a vétójogát zsarolásra használja.

És ez nem a gödör a legalja. Nem is lehet, hiszen akárcsak a pusztító akkumulátorgyárak esetében: Moszkvával is kényszerpályára lavírozta magát az orbánizmus. Márpedig egy súlyosan egyenlőtlen, korrupt viszonyból nem lehet csak úgy bármikor kilépni. Ezt a keleti nyitás fantázianevű korrupt üzletet pedig az egész országnak meg kell fizetnie. Meg is fogja fizetni. És nem lehet tudni, hogy mikor jár le a tartozás. Ezért a társadalom szellemi-erkölcsi lezüllesztésére szövetkezett politikáért, amely a legalapvetőbbnek gondolt kérdésekben is évtizedekre szétverte bármiféle nemzeti konszenzus reményét is, nagyon nagy árat kell fizetni. És egyáltalán nem biztos, hogy ebből vissza lehet jönni, fel lehet gyógyulni. Egy egészséges társadalom el sem juthatott volna idáig. De ennek a torz, hamis, hazug, féloldalas, önkritikátlan, önfelmentő történelmi mítoszokkal etetett viharvert nemzetnek nem volt immunrendszere ahhoz, hogy nemet tudjon mondani az orbánizmus hagymázas mítoszaira. Hogyan is lett volna, ha pár hónap elég volt ahhoz, hogy teljesen kiforduljon saját magából?

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.