Június 15,  Szombat
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Mint süket a csengőt

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,681,290 forint, még hiányzik 1,318,710 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Tegnap szombat volt, az ember azt gondolta, én legalábbis azt gondoltam, hogy a március ünnepi idusa előtti – a szél- és porvihar okozta tragikus pusztításoktól sem mentes – hétvégén az állampárti propagandagépezet pihenő üzemmódra áll. Vagy legalábbis kicsit visszavesz a békepárti jelmezébe beleszorult miniszterelnök kétoldali becsípődéséből, aki napok óta szinte kizárólag háborús béketartalmat tol a közösségi oldalán. Még a sufnigazdasági évadnyitón előadott súlyos halandzsázását is képes volt úgy keretezni, hogy elég erősek vagyunk ahhoz, hogy kimaradjunk a háborúból. Mintha a NATO-tagságból fakadó jogok és kötelezettségek összeegyeztethetőek lennének ezzel a mindenki más belesodródik, mi egyedül kimaradunk süket dumával. Mintha az Európai Unió egyetlen háborúból kimaradó békepárti országa, egyben az egyetlen, amely úgy marad ki a háborúból, hogy közben háborús veszélyhelyzet van érvényben június végéig, és ahol tulajdonképpen napra pontosan három éve megszakítás nélkül rendeleti veszélyhelyzeti kormányzással uralkodik és él vissza a kormány, a maga öt hét alatt gyorstalpalt alezredeseivel bármit tenni tud, ha esetleg úgy alakul.

Szóval miután napok óta semmi más nincs, csak a háború, úgy gondoltam, hogy legalább hétvégén leteszik a szájkaratét, a beszélő fejek megtérnek szent családjaik kebelére, ahogy kereszténykonzervatív, a heteroszexuális család eszményével reggeltől estig öblögető családbarátéktól az elvárható, és két hétköznapi háborús propagandaszőnyegbombázás között hagynak szusszanásnyi időt a szusszanásra ennek a nyomorult országnak. Annál is inkább, mert nemcsak a Nézőpont Intézet nevű udvari közvéleménykutatójuk, de a maffiakormánytól független Medián is azt mérte legutóbb, hogy javult a magyarok hangulata, a kormánypártok megőrizték a választáson szerzett támogatottságukat, minden fasza, nem kell erőlködni, a nyáj haza van találva, a világon semmi nem veszélyezteti az EU perifériáján az orbáni maffiaállamot. Ehhez képest mint süket a csengőt:

Sajnos Németh Szilárdnak valószínűleg nem szóltak, hogy melyik lemezt kell feltenni éppen, így ő a migráció ellen harcolt a Facebook-oldalán, viszont például Rétvári, a rendőrminisztérium államtitkára kitett magáért Vácon, az Országos Polgárőr Szövetség 1848-49-es forradalomra és szabadságharcra emlékező ünnepségén, és megmondta a frankót, intellektuálisan pontosan azt a színvonalat hozva, mint a fentiek:

Sűrű időkben két dologra van nagyon szükségünk: hideg fejre és magyar szívre, mert ez az, ami meg tud minket óvni attól, hogy a biztonságunk, a békénk veszélybe kerüljön. 

Szerintem is elég sűrű idők járnak, ha Deutsch-féle, a frissen feltalált spanyol viasz szagát árasztó, arcpirító, 60-as IQ-ra kalibrált semmitmondásokkal kell szombaton is előállni, nehogy a gyurcsányos-háborús hangulatkeltés kevés legyen. Nem tudom elhinni, hogy nem akkora a szartenger, hogy lassan már a NER lefolyóját is eldugítja és visszafele folyik a mocsok. Nehezen hihető, hogy minden olyan megnyugtatóan jól alakul a centralizált korrupció kormánya számára, ha már szombaton is azt kell hazudni, hogy aki csak egy kicsit is komolyan veszi 1848 vagy 1956 örökségét, aki csak egy kicsit is megértett a viharvert magyar történelemből, az a háború pártján áll. Csak azért, mert úgy gondolja, hogy nincs igazságos béke, nincs az európai keresztény kultúrkör számára megnyugtató béke anélkül, hogy a háborús agresszor letenné a fegyvert és kivonulna a megtámadott országból.

Kísértetiesen emlékeztet ez a háborúpárti baloldalról szóló, saját paródiájába hajló, ámde egy jelentős választói réteg füle számára mégis zenével felérő primitíven vádaskodó egyenóbégatás arra a műsorra, amit tavaly a választási kampány utolsó száz méterén adtak elő, amikor MAGYAR élet-halál kérdésévé tették Putyin háborúját (holott az a felcsúti önkényuralom olvasatában akkor is egy szláv beleháború volt, amihez nekünk semmi közünk, ráadásul NATO-tagországként lófaszt sodródunk mi egyedül sehova), amikor beleverték a sikítófrászt a magyar társadalomba, hogy ha nem a mindenható maffiavezér pártjára szavaznak, akkor szó szerint halomra döglenek, miután Márki-Zay Gyurcsánnyal karöltve kivezényli őket tömegesen az ukrán frontra. Ez a másfél bites, súlyos hazugság ért kétharmadot tavaly áprilisban, és miután Matolcsy pár napja megint kiteregette az elcseszett orbáni gazdaságpolitika szennyesét, miután azon kívül hogy a jövő homályába vesző december végéig egyszámjegyűre törik az inflációt, semmit nem tudnak ígérni, amit meg is tudnak valósítani, emelni kényszerültek az elvtársak a kollektív uszítási tétet: már világháborút vizionál a hatvanpusztai dácsa tulajdonosa, az udvartartása pedig egy emberként uszít a háborúpárti baloldal ellen. Amelyik nincs kormányon, amelynek semmilyen befolyása nincs az ország irányítására, amelynek semmilyen beleszólása nincs abba, hogy hova sodródjunk és miért.

Semmi közöm se a maffiához, se az ellenzékhez, de az ukrajnai mészárlás második évében, miután rengeteg ember meghalt és földönfutóvá vált, menekülni kényszerült, felháborítónak tartom, hogy a Kreml csatlósai háborúpártinak bélyegezzenek bárkit, aki elutasítja az aljas putyinista propaganda felböfögését, a kontextus és konkrét javaslatok nélküli, sehova nem vezető, semmit meg nem oldó békehozsannázást, és azt, hogy a rendeletekkel önkényeskedő felcsúti hatalom nem a háborút kirobbantó agresszort, hanem a háborúra szankciókkal reagáló szövetségi rendszert hibáztatja azért, mert kevesebb az ellopnivaló, és mert az elmúlt ezer év legsikeresebb évtizedének minden bűne most éri utol őket. Őket, akik elkövették ezeket a bűnöket.

Pedig szerintem erről van szó, akármilyen közhangulatot mérnek is a közvéleményt kutatók. Hogy rohadtul elcseszték. Hogy az ársapkák miatt hatványozottan dübörög az infláció, hogy elszállt a költségvetési hiány, az államadósság, hogy az élelmiszeripar padlón, hogy oktatási reform nuku, felsőoktatási reform nuku, az egészségügy és a szolgáltatások reformja nuku. Hogy Ausztriától évtizedek választanak el, Lengyelország állva hagyott, már Románia is a nyakunkban liheg és nem jön az uniós lóvé se. És nincs magyarázat arra, hogy miért hajtjuk az európai seregeket minden tekintetben. Erről szól ez a fenti összefosás. Aljas, ocsmány, mindannyiunk közös szégyene, hogy működik, és ezzel minden el van intézve. Így három nappal a március 15-i indokolatlan ünnepi meghatódás előtt érdemes lenne elgondolkodni azon, hogy meddig akarunk még együtt süllyedni a maffiával. Hogy van-e mentség arra, hogy valaki pénzért, hatalomért elárulja a legalapvetőbb emberi értékeket? Hogy a saját honfitársait olyan módon rágalmazza, mint Menczer? Hogy akár nyíltan, akár alattomosan azt sugallja, hogy a megoldás Ukrajna feladása, mindegy, csak legyen béke, mert Deutsch szerint a béke jó, a háború rossz.

Március 15 előtt három nappal tegyük fel a kérdést: az az önző, lebutított, kizsigerelt nemzet akarunk lenni, amelyet majd mindenki leköp, amikor bajba kerül és segítségre szorulna? Amelyik nem elítéli, hanem megmagyarázza, hogy a 21. században milyen vélt vagy valós sérelem indokol egy területfoglaló háborút? És én vagyok a háborúpárti.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.