Május 20,  Hétfő
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Már csak ezért sem kellene szentként tekinteni az egyházi vezetőkre

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,581,270 forint, még hiányzik 1,418,730 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

A lengyel TVN televízió nyilvánosságra hozta, hogy II. János Pál már évekkel azelőtt tudott a lengyel katolikus egyházban elkövetett gyermekmolesztálásról, hogy pápa lett volna, de bíborosként segített eltussolni ezeket az eseteket. Óriási meglepetés, ugye? Mindenki a kardjába dől, mert olyan nincs, hogy egy pápa nem szent és esetleg bűncselekményeket tussolt el, ugye? Hát de, van, mint ahogy azt bizonyította szinte már minden pápa előtte és utána is, hiszen félve attól, hogy a Vatikán elveszíti hitelét – ha egyáltalán rendelkezik még ilyennel -, inkább úgy döntenek a pápák, hogy ne derüljön ki egyetlen ilyen ügy sem, legalábbis ne általuk. Noha nyilvánosan arról papolnak, hogy ők bizony majd változtatnak a dolgokon, az ő vezetésük alatt nem lesznek visszaélések és mindent meg fognak tenni azért, hogy akiket annak idején molesztáltak, azok elmondhassák a történetüket. Nos, nem túl meglepő módon ezek az ígéretek természetesen csak a sajtónak szóltak, a valóság az, hogy a mai napig elkenik az ilyen ügyeket mind a Vatikánban, mind pedig az egyes országok egyházai, hiszen hogy nézne már ki az, ha kiderülne, hogy lényegében szinte minden katolikus országban visszaélések és szexuális erőszak jellemezte a papokat és apácákat?

1973-ban személyesen mondta el Wojtylának az egyik pappal kapcsolatos pedofilvádakat. Wojtyla először is meg akart bizonyosodni róla, hogy nem blöfföl, majd kifejezetten azt kérte, ne jelentse sehol az ügyet, „majd ő elintézi.”

II. János Pált mintegy szent emberként jellemzik a konzervatív jobboldali szavazók, hiszen véleményük szerint többek között neki köszönhető, hogy ledőlt a vasfüggöny, nem is beszélve arról, hogy mennyit tett a kereszténység népszerűsítéséért. Nem mondom, hogy ne lett volna egyébként pozitív hatása is egyes társadalmi csoportokra a szereplése, de csak azért, mert egy pápáról van szó, nem kellene úgy tekinteni rá, mint egy szentre, aki azt sem tudja, mi az a hazugság, a korrupció, vagy a bűncselekmény. Egy pápa nem sokban különbözik egy ország vezetőjétől, egy politikustól, hiszen ugyanúgy több millió – az ő esetében milliárd – embert kellene szolgálnia döntéseivel, ami nyilvánvalóan lehetetlen. Emellett pedig ő felel minden ország keresztény egyháza által elkövetett bűncselekményért is. Ez alatt azt értem, hogy mindenki az ő fejét fogja követelni, ha kibukik, hogy papok egy csoportja évtizedeken keresztül gyermekeket molesztált.

De mint ahogy ez kis is derült már számtalan országban, valahogy soha nem ingatta ez meg egyetlen pápa székét sem. Ők mossák a kezeiket, nekik fogalmuk sem volt semmiről, miközben már egyre több esetben is bizonyított, hogy igenis pontosan tudtak ezekről az esetekről. Mert hát ki, ha nem pont a pápa az, akihez eljut minden információ, legyen az pozitív, vagy negatív? Ő az, aki a világ számos kereszténye számára az iránymutató, az ember, akire felnéznek, akit szinte bűntelennek látnak, ezért sokan úgy érzik, jobb, ha nem ismerik be azt, hogy hibákat követtek el, hiszen akkor meginogna az emberek hite a Vatikánban. Véleményem szerint viszont pont az jellemző a hívőkre, hogy hitük megingathatatlan. Elég csak megnézne Orbán követőit, vagy bármely más diktátor szerelmeseit, akik szerint Franco, vagy épp Mussolini csak az országa javát akarta, ő az emberek többségéért hozta meg a döntéseit.

Ha kiderülne, hogy minden pápa érintett volt ezekben a pedofil ügyekben – nem úgy, hogy konkrét résztvevői voltak persze -, akkor sem hiszem, hogy bármi is történne a keresztény egyházzal, vagy a Vatikánnal. A hívek örökre hívek maradnak, hiszen hinni akarnak. Hinni akarják, hogy az ember sajnos néha elkövet bűnöket, de ezeket meg kell bocsátanunk, hiszen Jézus is ezt mondaná. Igen ám, de felmerül a kérdés, hogy a Vatikánra és a papokra, apácákra vajon miért nem vonatkoznak a világi törvények? Miért teheti meg azt a Vatikán, hogy egyszerűen megtagadja az együttműködést a hatóságokkal? Miért teheti meg, hogy jól láthatóan bűncselekményeket tussol el a világ elől?

Az érintettek mellett a riporter a kommunista titkosrendőrség irataira és olyan ritka, egyházi dokumentumokra támaszkodott, melyekhez valahogy hozzáfért. A krakkói egyházmegye viszont nem engedte be őt a saját levéltárába. A lengyel katolikus egyház korábban sosem volt hajlandó dokumentumokat kiadni sem a bíróságnak, sem közérdekű adatigénylésre gyermekbántalmazási ügyekben.

A gond ott kezdődik, hogy ezt megtehetik az egyházak. Az, hogy lényegében a rendőrségnek kuss van ebben a kérdésben, és még a bírósági döntéseket is figyelmen kívül hagyhatják. Ezt még egy politikus sem nagyon teheti meg, ami azért jól jellemzi a kialakult helyzetet. A papok – pláne a pápa – érinthetetlenek. Nem jóformán, hanem konkrétan, és ha nincsenek ezek az oknyomozó újságírók, akkor talán soha nem is derülnének ki ezek az esetek. De még azt követően sem történik az égvilágon semmi sem, hogy ezek kiderültek, hiszen felháborodik ugyan a társadalom egy jó része, de valódi változás nem történik. A rendőrség nem megy be a Vatikánba – vélhetően ezt meg sem tehetné, ismerve a Vatikán hatalmát – és nem helyezi előzetesbe azokat, akikkel szemben felmerült a gyanúja annak, hogy eltitkoltak fontos információkat a hatóságok elől.

Persze semmi új nincs a Nap alatt. A papok egy része (egyáltalán nem általánosítok) továbbra is pedofil, a korábbi elkövetők pedig nem érzik úgy, hogy nekik felelniük kellene bármiért is. Ezek után viszont senki se csodálkozzon azon, hogy csökken a keresztény egyház elfogadottsága és egyre többen gondolják úgy, hogy az nem több egy a múltban ragadt, patriarchális, korrupt szervezetnél.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.