Július 19,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék
Adomány

NEHAZUGGY


Elszigetelődve, Európa közepén

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,638,620 forint, még hiányzik 1,361,380 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Petr Pavel, hamarosan beiktatott államfő kijelentette, hogy a cseh–lengyel–magyar–szlovák összefogásban „ma már nem beszélünk egy hangon”. Közölte, hogy Csehország a nyáron párbeszédet kezdeményez arról, van-e még értelme az együttműködésnek köztük és ha igen, milyen formában. Eközben Izraelben kormányellenes tüntetéseken azt skandálták többen is, hogy Izrael nem diktatúra, Izrael nem Magyarország. De a kormány elmondása szerint mindent a legnagyobb rendben van, a V4 együttműködés továbbra is sikeres és nincs veszélyben. Persze, olyan ez, mint a veszélyben nem lévő magyar demokrácia, ami mióta ezt bizonygatja a kormány, már lényegében nem is létezik, mivel Orbán Viktor és kormánya 2010 óta azon dolgozik, hogy teljességgel kiüresítse azt. Van még ugyan Parlament – de minek? -, illtve vannak választások is, de demokratikus, fair választásokról már nem nagyon beszélhetünk. Ezt nem csak én gondolom így, hanem a nemzetközi megfigyelők is hasonlóról számoltak be a tavalyi választások kapcsán.

Mi maradt akkor még nekünk, magyaroknak? Maradtak a keleti diktátorok, Putyin, Erdogan és Alijev, illetve azok, akiket most nem sorolnék fel. Nem arról olvashatunk mostanság, hogy milyen együttműködési megállapodást írt alá a kormány a szlovák, a lengyel, vagy a cseh kormánnyal, hanem arról, hogy épp melyik diktatúrába látogatott el Orbán, vagy Szijjártó és arról, hogy gazdaságilag jelentéktelen államokkal sikerült megállapodást kötnünk. A V4 országok már régen elhagytak bennünket, nem csak gazdaságilag, de demokráciában is. Lehet persze, hogy Lengyelországban is egy a magyarországihoz hasonló rendszer alakult ki, de ott jövőre választások lesznek és ha bukik a kormány, senki sem fog meglepődni. Mert ugyan a lengyel társadalom is egy kicsit jobban kedveli a diktátorokat, mint a nyugati országok, de azért oda beszivárgott a demokrácia is. Nálunk erre igény sem volt, 1989 csak egy ígéret volt, amit soha nem váltottunk be mi, a magyar társadalom, mert boldogabbak vagyunk mi, egy hataloméhes, korrupt vezetővel, mintha saját magunk dönthetnénk a sorsunkról.

Bár ne így lenne, de jól láthatóan pontosan így van. V4 megállapodás ugyan még létezik, de könnyen lehet, hogy már nem sokáig, hiszen ha a többi tagország úgy érzékeli, hogy Magyarországgal egy csapatban nem lehet már többé játszani, akkor könnyen lehet, hogy kitalálnak majd valami mást. Eddig is voltak problámáik Orbánnal, de az, amit az orosz-ukrán harcok kapcsán művel, már a régió országainál is kiverte a biztosítékot. Elfogadhatatlan az, hogy egy agresszor országot, amelynek vezetője háborús bűnöket követ el és civilek ezreit gyilkoltatja le, ne ítéljen el minden elemében egy nyugati, európai ország. Akrámit is mond Orbán és akármilyen sikeres is idehaza a politikája – sajnos -, a fejlettebb demokráciák képviselői számára ez teljesen elfogadhatatlan. Elvégre már Izrael is úgy hivatkozik Magyarországra, mint egy olyan diktatúrára, amit nem kívánnak követni. Hol vannak azok az idők, amikor például a szlovákok be akarták érni Magyarországot?

Ma már Románia és elhúzott mellettünk és Bulgárián kívül – ami már van, amiben előttünk jár – nem maradt senki az unión belül, amely rosszabb teljesítményt nyújtana, mint mi. Itt nem a GDP-re gondolok és más egyéb számokra, amelyek sokszor nem tükrözik a társadalom valós helyzetét, hanem olyan mutatókra, amelyek valóban fontosak. A minimálbér, a nyugdíjak összege, a szociális ellátás, az oktatás és az egészségügy színvonala, de még lehetne sorolni. Ezekben a mutatókban borzasztóan rosszul állunk és nem tűnik úgy, hogy javítani szeretnénk ezen. De ez megint csak egy sor statisztika, amiről vélhetően a cseheknek, vagy az izraelieknek fogalmuk sincs, ami miatt ők úgy érzik, hogy Magyarország elindult a lejtőn az nem más, mint hogy mássalé sem szembesülnek, mint azzal, hogy lassan már tényleg csak diktátorok hajlandóak találkozni Orbánnal. Diplomáciai rémálomnak számít, ha valamilyen okból találkozniuk kell a magyar külüggyel, pláne most, amikor a határ túloldalán továbbra is tombolnak a véres harcok, Orbán pedig lényegében az orosz félnek szurkol. Lehet, hogy ő ezt nem mondja ki ennyire egyértelműen, de megteszik ezt helyette a fideszes haverjai és a teljes kormánypropaganda.

Nem csodálkozom azon, amit a csehek és az izraeliek mondanak. Sajnos már nem. Igazuk van, amitől nem sok fájdalmasabb dolog van, amit kénytelen vagyok beismerni. Európa közepén eltávolodtunk Európától és ha nem lennénk EU tagok, ma ki tudja milyen állapotok uralkodnának a magyar utcákon. Félreértés ne essék, már így is élhetetlenné vált ez az ország, de ha nem lennénk az EU tagjai, ma Magyarország egy még a jelenleginél is sokkal rosszabb állpotban lenne. Azzal pedig, hogy már az is kérdésessé vált, hogy szívesen látnak-e V4 közösségben eljutottunk oda, hogy valóban nem sok pozitív fejleményről lehet beszámolni az ország kapcsán. Lehet, hogy Szijjártó épp Ugandában, vagy Elefántcsontparton köt elképesztő szerződéseket, de ezzel nem vagyunk sokkal beljebb. Páriává váltunk Európa közepén, amiért szépen megdolgoztunk.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.