Április 13,  Szombat
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Innen már nincs visszaút

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,181,494 forint, még hiányzik 818,506 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Magyarország évről évre gyengén teljesít a PISA-teszteken. Hogyan lehetne javítani e teljesítményen?

Igen, én is meglepődtem, amikor láttam, hogy milyen rosszak a magyar eredmények, ráadásul egyre rosszabbak, ahogy múlik az idő. Úgy gondolom, hogy erre is az a válasz, hogy minél jobb tanároknak kell tanítaniuk az osztálytermekben. De ebből gyakran azt a következtetést vonják le, hogy akkor emelni kell a tanári diplomához szükséges elvárásokat, és meg kell vizsgálnunk a tanárképző intézmények minőségét. De nagyon kevés adat bizonyítja, hogy ez a megközelítés helyes. Csak ismételni tudom, nehéz meghatározni, hogy mitől jó egy tanár. Azt gondolom, hogy annak alapján kell döntéseket hozni, hogy a tanár milyen jól dolgozik az osztálytermekben. Meg kell tartani a jó tanárokat, a gyengébb tanárokat pedig nem feltétlenül kell marasztalni.

Ezt Eric Hanushek, a Stanford Egyetem professzora, az oktatás közgazdaságtanának egyik legismertebb és legnagyobb hatású kutatója mondta el nemrégiben Budapesten, ahol előadást tartott, amelyet követően az MTA megkérdezte őt különböző oktatással összefüggő kérdésekben. A fenti válasz pedig véleményem szerint rendkívül fontos, mivel évtizedek óta kérdés, hogy miként lehetne javítani a borzasztóan rossz magyar oktatás minőségén, de a választ erre eddig egyik kormány sem tudta megadni. Sem a szocialisták annak idején, sem a 13 éve kormányon lévő, magát nemzetinek nevező Orbán vezette Fidesz. Egyszerűen senki sem tud, vagy akar mit kezdeni azzal a magyar oktatással, amely egyre kevésbé művelt és egyre kevésbé „életképes” gyermekeket enged el az iskolapadból.

Pedig valamit tenni kellene, méghozzá sürgősen, mert akármennyire nem gondol erre Orbán, az oktatásnál fontosabb területe nem nagyon van a társadalmunknak. Ez az a terület ugyanis, amely talán a leginkább fejleszteni tud egy országot. Minél több kiművelt fiatal kerül a munkaerőpiacra, annál jelentősebb lehet az ország gazdasága. Ezt konkrétan számokkal a fentebb idézett oktató az alábbiak szerint fejtette ki;  mi lenne, ha a világ minden országának 15 éves fiatalja elérné az alapkészségeknek legalább az első szintjét. „Ez átlagban megötszörözné a világ GDP-jét, ami azt jelenti, hogy 706 billió dollárral lenne több a világ GDP-je az évszázad végéig. A magyar eredményekre rávetítve ez a hazai GDP megduplázódását jelenthetné, ami egy óriási szám, de ehhez az kellene, hogy Orbán kincsként tekintsen a fiatalokra, nem pedig elbutítható szavazógépekre, akiknek az agymosása elképesztő mértékű károkat okozott az elmúlt évtizedben.

Itthon az oktatás színvonala egyre csak romlik, ami egy szisztematikus döntés eredménye. A szakmunkásképzésre koncentrálnak ahelyett, hogy inkább az egyetemek színvonalát növelnék és elérnék, hogy akár külföldről is ide jöjjenek a fiatalok tanulni, ha pedig befejezték az egyetemet, akkor itt is maradjanak és segítsenek az ország fejlesztésében. Ehhez képest azt történik, hogy akinek esze van és beszél legalább angolul, az amint lehet, elhúz ebből az országból, hogy olyan országok gazdaságát fejlessze, mint az Egyesült Államok, Anglia, vagy épp Hollandia. Az úgynevezett agyelszívásnak burtális következményei lesznek, sőt már vannak is. Miközben Orbán összeszerelőüzemmé változtatta Magyarországot, addig már a régió más országai is inkább arra koncentrálnak, hogy hogyan lehetne magas tudást igénylő munkahelyeket létrehozni.

Mi idehaza egyetemeket vonunk össze, vagy zárunk be, illetve általános- és középiskolákat adunk az egyház kezébe, hogy a modern oktatás helyett inkább arra koncentráljanak a fiatalok, hogy mennyire szeret minket Jézus. Itthon nem javul, hanem romlik az oktatás helyzete, amit egyébként a PISA eredmények is tökéletesen megmutatnak. Miközben Orbán próbál olyan statisztikákat találni, amelyekre büszkén tekinthet, az az igazság, hogy már az is elmegy ebből az országból, aki egyébként itthon szeretett volna maradni. Tanárok – és azok, akik nagybetűs tanárok voltak akár évtizedekig és gyermekek százai imádták őket – mennek az Aldiba, vagy a Lidl-be dolgozni, mert ott legalább megbecsülik őket. A szemünk előtt megy teljesen tönkre az oktatás, amely nélkül jövője sincs egy társadalomnak. Mert a gazdasági része a történetnek csak egy dolog, de ha elbutul a társadalom, akkor már demokráciára sem lesz többé igénye, hiszen jól ellesz a megszokottakkal. Nem véletlen persze az, hogy Orbán az elsők között a közoktatás rombolásának esett neki, de fel sem fogjuk sokan, hogy milyen iszonyatosan nagy károkat okozott már eddig is és milyeneket fog még a közeljövőben.

Egy országot gazdaságilag rendbe lehet rakni, ki lehet lábalni egy recesszióból, de ha egy teljes generáció kerül tudás nélkül a munkaerőpiacra, akkor egy olyan lehetőséget szalasztottunk el, amelyet már soha nem tudunk majd jóvátenni. Ezek a fiatalok már soha nem lesznek képesek olyan tagjai lenni a társadalomnak, mint amilyenek lehettek volna, ha a kormány nem hagyja elkallódni őket. Nincs tehát nagyobb tragédia annál, mint hogy egy, az ország vezetésére felesküdött kormány szánt szándékkal tönkretegye az ott lakók jövőjét. Márpedig Orbánék pontosan ezen dolgoznak immár 13 éve, és a munkájukkal még nem is végeztek. Sajnos nem.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.