Június 23,  Vasárnap
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék
Adomány

NEHAZUGGY


Ha kenyér nincs, legalább cirkusz legyen, bár abból is csak ilyen gagyi jut a népnek

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,975,629 forint, még hiányzik 1,024,371 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Napsugaras szép reggelt kívánok december utolsó napjának reggelén. Ezt a telet is sikerült túlélni, már akinek sikerült. Akinek meg nem, az úgysem fog reklamálni. Hamarosan jönnek a langymeleg szellők, nyílnak a virágok és a bicskák a zsebekben. Ha esetleg az elmék is elkezdenének nyílni, egészen izgalmas kikeletre számíthatnánk. Meglátjuk. Hátha.

Biztosan nem csak én emlékszem erre a kultikus mondatra: Mondom az uramnak, Tibi! Ez még Usztics Mátyásnak abból az időszakából való, amikor vicces volt. Ő már évekkel ezelőtt elhunyt, talán a tátongó űrt igyekszik pótolni a legfőbb magyar, Novák Katalin köztársasági elnök, amikor elég gyakorta, ám teljesen indokolatlanul beszámol a férje ügyes-bajos, senkire nem tartozó, de főként senkit semennyire nem érdeklő dolgairól. Az új kultmondat: Férjem, István. Esküszöm, nem emlékszem olyanra, hogy bármelyik – egyéb iránt Novák Katalinhoz hasonlóan alkalmatlan és méltatlan – köztársasági elnök a házastársát lobogtatta volna némi népi szimpátia kicsikarása érdekében. Pedig mi szép lett volna például Áder Jánostól, ha arról posztolt volna a személyzet, hogyaszondja: Feleségem, Anita feltűzte a horgomra a kukacomat, mert a jó asszony lesi az ura kívánságait. No, ilyen szerencsére nem volt, ellenben:

A hazáért mindhalálig!
Büszke feleségként voltam szemtanúja annak, hogy férjem, István szakasztársaival együtt, a kiképzést követően letette az önkéntes tartalékosok esküjét. Szükségünk van az erős tartalékos haderőre is! (Facebook/Novák Katalin)

Ez a baj a fideszesekkel. Soha, sehol, még véletlenül sem képesek eltalálni az elfogadható és elvárt viselkedési norma minimumát sem. Polt Péter mindenféle posztokat brusztol ki az asszonynak (és távolról sincs ő ezzel egyedül), Orbán Viktor felesége általában úgy néz ki, mint aki közvetlenül kukoricatörésből ugrott el a piacra, ahol ráadásul el is ázott, és csak egy befőttesgumit talált az otthonka zsebében, amivel össze tudta fogni a csapzott haját. Novák Katalin eddig öltözködni nem tudott, de mostanában sikerült kihámozni a szűk, előnytelen és meglehetősen ízléstelen ruhákból, erre átállt a férje, a saját feleségsége és egyéb, senkit nem érdeklő téma reklámozására. Valaki igazán szólhatna neki, hogy egyáltalán nem ez a dolga, nem cuki, nem közvetlen, ellenben nevetséges a rokonságot kampányra használni.

Tegnap kezdődött az idei parlamenti évad, bár rendeleti kormányzás idején, valamint egypártrendszerben tökéletesen értelmetlen bohóckodás az egész parlamentesdi, de azért nálunk megrendezik. Ha kenyér nincs, legalább cirkusz legyen, bár abból is csak ilyen gagyi jut a népnek. Orbán Viktor természetesen megengedte magának, hogy több órás késéssel guruljon be a porondra, elvégre egy rendes díva tudja, hogy késni kell, akkor hatásosabb a belépő. Ebben az esetben ez sem igaz, tökéletesen érdektelen, miről mesélt a vénülő díva. Érdekes volt viszont Gelencsér Ferencnek (van-e, ki e nevet nem ismeri? Például én), a Momentum elnökének speciális látásmódja, aki feltette a létező leghülyébb kérdést: „Hol van az a bátor fiatal, aki az oroszokat hazaküldte?” Mondanám szívesen, hogy a képviselő úr balladaian ifjú életkora okán nem kellőleg tájékozott, de nem mondok ilyet. Aki beül a parlamentbe, felveszi a nem éppen alacsony fizetését, plusz még egy pártot, vagy micsodát is képvisel, attól minimum annyi elvárható lenne, hogy tájékozódjon, csak azután beszéljen. Az a fiatal soha nem is létezett, bátor sem volt, az oroszokat főleg nem küldte haza. Egy sunyi, számító alak volt már akkor is Orbán, aki nagyon precízen kiszámolta, hogy Nagy Imre és mártírtársainak a koporsója remek ugródeszka az országos ismertséghez. Helyből hátba támadta a többieket, akikkel előtte megállapodott arról, hogy ki miről fog beszélni. Minimális kockázatot vállalt, akkor már hullott szét a diktatúra, az oroszokkal megszületett az elvi megállapodás a kivonulásról, sőt, meg is kezdődött a csapatok kivonása. Legfeljebb némi politikai zaklatásra lehetett számítani, komoly retorzióra nem. Az a bátor fiatal akkor védte a testével Tamás Gáspár Miklóst, amikor elég kamera volt a környéken, akkor bontott kordont, amikor volt elég fotós. Nem terjesztett szamizdatot akkor, amikor veszélyes volt, nem verette össze magát, ahogy ezt megtette Demszky, Magyar Bálint, vagy éppen Hodosán Róza, aki véletlenül 2010. decemberében lett alkalmatlan arra, hogy szociológusként dolgozzon, mert pont véletlenül akkor szervezték át a munkakörét a  Nemzeti Család és Szociálpolitika Intézet műszaki osztályára, lehetett volna karbantartó, de neki sajnos nem volt műszaki végzettsége. Azóta sem dolgozhat a szakmájában, kutató szociológusként, biztosan nem a párt szája-ízének fincsi dolgokat talált. Na, valahol itt kell keresgélni Orbánt, nem ott, ahol Gelencsér teszi.

Jó hír is van reggelre. Miután a bátor utcai harcos előadta a hazugságait a parlamentben, majd fejhangon gúnyolódott (ő talán azt hitte, hogy szellemeskedett) válaszadás ürügyén, felpattant a magánközgépére és elhúzott Egyiptomba. Most halovány reménnyel a szívünkben szurkolhatunk, hátha annyira megtetszik neki, hogy nem jön vissza. Hehe.

Jó ébredezést, szép napot kívánok mindenkinek. Mi hamarosan jövünk vissza az első beszólással, mert az nekünk a szokásunk.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.