Június 19,  Szerda
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék
Adomány

NEHAZUGGY


Ukrajna kezdte, persze

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,873,430 forint, még hiányzik 1,126,570 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Nagyon sok mindent el kellene mondani, mégsem lehet.

El kellene mondani például erről az orosz–ukrán háborúról, hogy miközben mi békésen élünk, máris több százezer halott maradhatott a csatatéren. Hogy most, amikor e sorokat írom, nők, gyermekek, öregek tíz- és százezrei menekülnek a rájuk mért sorscsapások elől. A városok lángokban, a támadók már iskolákat, kórházakat, sőt a világon mindent elpusztítanak, nem csak katonai létesítményeket. Előzőleg az ukránok irtották az oroszokat, most fordult a kocka. Mit mondhatnánk minderről Magyarországon? Egyáltalán szükséges-e bármit mondanunk?

Természetesen vagy nem, Szentesi Zöldi László az, aki ezzel a propagandisztikus kijelentéssel próbálta lényegében felmenteni az oroszokat minden felelősség alól a Moszkva által kirobbantott háború egy éves évfordulóján. Ugyan leírta szépen, hogy mindkét oldalon sok a civil áldozat, de a gondolatmenete végén mit is állít? Azt, hogy előzőleg az ukránok irtották az oroszokat, most pedig fordult a kocka. Nyilván a Donbasz régióban történt támadásokat kontextualizálja így Szentesi Zöldi, csak hát ez rohadtul nem előzmények nélküli. Nem unalmában próbálta megvédeni a saját országát az ukrán katonaság az orosz előrenyomulással szemben, hanem azért, mert ugyan ebben a régióban valóban sok orosz él – ennek is megvannak a maga történelmi okai -, ám az mégiscsak Ukrajna részét képezi. Már csak ezért sem adták fel csak úgy, és vetettek be katonai erőt ezeken a területeken az előrenyomuló oroszokkal szemben. Történtek persze tragédiák, hiszen több ezer civil vesztette életét mindkét oldalon, amiért jó lett volna felelősségre vonni mindazokat, akiknek ez „köszönhető” volt, de úgy beállítani a Donbaszban történt eseményeket, mintha Ukrajna támadta volna meg szegény oroszokat, orbitális hazugság.

A kormánypárti sajtó immár egy éve próbálja meg úgy beállítani az orosz agressziót, mintha itt egy védelmi reakcióról lenne szó, mintha Ukrajna kiprovokálta volna a háborút. Pedig hát mi is történt valójában? Putyin előbb a Krím-félszigetet foglalta el – amire nem reagált semmit a Nyugat -, ezért felkészült egy Ukrajnát célzó támadásra is, bízva abban, hogy ezt is tétlenül nézi majd a Nyugat. De nem ez történt, hiszen ugyan a harcok már egy éve tartanak, mégsem apadtak ki a nyugati források, és a mai napig kiállnak az országukat védő ukránok mellett a demokratikus országok. Mondjuk Magyarország természetesen ismét kivétel, hiszen mi nem segítséget nyújtunk a háborúba sodródott ukránoknak, hanem imaláncot szervezünk meg misebort küldünk. Persze nem kötelező fegyvereket vagy pénzt küldeni a magát megvédeni próbáló népnek, de ha nem küldünk ilyen segítséget, akkor aztán ne lepődjünk meg és ne hisztériázzunk azon, hogy Putyin-pártisággal vádolnak meg minket.

A háború vége tehát szükségszerűen az lesz, hogy a vámszedők lefölözik a kamatot. Ha kell, busás javadalmazásért újjá is építik mindazt, amit többek között éppen az ő akaratukból időközben elpusztítottak.

Erről szól ez a háború, tisztelt olvasó. Tessék mondani egyetlen indokot, hogy miért kellene nekünk bármilyen módon belesodródni ebbe az egészbe.

Az első gondolatmenettel nem nagyon tudok vitatkozni, hiszen való igaz, hogy lesznek, már most vannak vámszedői a háborúnak, hiszen ez mindig minden háború esetében így néz ki, de azt állítani, hogy az ő akaratukból – nyilván itt a Nyugatra gondol Szentesi Zöldi – pusztítottak el teljes városokat Ukrajnában, szintén arcpirító hazugság. Mint ahogy azt állítani is hazugság, hogy azzal, ha segítséget nyújtanánk a magukat megvédeni próbáló ukránoknak, akkor belesodródnánk a háborúba. Lengyelország, az USA, Nagy-Britannia vagy Szlovákia belesodródott a háborúba? Most orosz tankok masíroznak ezekben az országokban azért, mert valódi segítséget nyújtottak az ukránoknak? A nagy fenét.

Orbán szereti ismételgetni saját magát ezzel a témával kapcsolatban, amit a propagandista cinkosai aztán orrvérzésig és hányásig szajkóznak tovább, viszont attól ezek a kényszerképzetek még nem válnak valósággá. Orbán tegnap a Kossuth rádió reggeli adásában is elmesélte ezt a baromságát, amikor azt mondta, hibát követtünk el, amikor egy regionális konfliktust összeurópai háborúvá emeltünk. Végül is tényleg. Hagyhattuk volna, hogy Ukrajna Grúzia sorsára jusson, vagy a Krím-félszigetére, csak mi nehogy belesodródjunk az izébe. Mivel az Európai Unió nem Orbán,  nem ez történt. A Nyugatnak elege lett az orosz terjeszkedésből, egyszer és mindenkorra meg akarta mutatni Putyinnak, hogy elérte a határait, és most súlyos árat fog fizetni azért, mert azt hitte, bármit megtehet. Ha a Nyugat azt a taktikát választja, amivel Orbán próbálkozik a háború kirobbanása óta, akkor ma Oroszország talán már Magyarországra is fenyegetést jelentene. Mert hiheti úgy Orbán, hogy ő egyenrangú partnere Putyinnak, valójában nem más, mint egy szánalmas csicska, aki kénytelen Putyin parancsait végrehajtani. A valóság ez, nem pedig az, amit ezek álmodoznak a nemzeti oldalon.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.