Június 14,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VENDÉG


Pénzért nem lehet lelket vásárolni

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,495,206 forint, még hiányzik 1,504,794 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

„Azért tartom ezt aljas dolognak, mert mi szívvel-lélekkel csináltuk és az elmúlt 13 évben letettünk az asztalra valamit”

– panaszolta a Tőkés Lászlóhoz köthető Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) egyik tagja, akitől megtudtuk: ezentúl nem kapnak egyetlen fillért sem a magyar kormánytól. „Január végén jár le mindig a szerződésünk, minden évben ilyenkor újítják meg, az idén viszont közölték, hogy innentől kezdve nem kapunk semmit. Borzasztóan el vagyunk keseredve” – tette hozzá. (Transtelex)

Pénzért bármit, ugye? Nos, úgy tűnik, kedves erdélyi magyarok (akiknek nem inge, ne vegyék magukra) eladtátok a lelketeket, az identitásotokat, talán még a becsületeteket is. Kitartott a magyar adófizető, de mintha most ennek vége lenne. Olvassátok, erdélyi felebarátaim, akik, mint a vak ló, úgy éltetek a nemzeti összetartozás hamis illúziójának felhőjében, és nem volt tartásotok ahhoz, hogy ne dőljetek be a saját politikusaitoknak. Elvakított a hamis nemzeti csillogás.

Egyébként megkérdezném: egészen pontosan mit tettetek le a közös asztalra az elmúlt tizenhárom évben? Amennyire én tudom, az asztalra a magyarországi adófizetők tettek le több száz milliárdot az elsíbolt uniós támogatásokból, mindenféle alapítványokon keresztül, hogy hokipályátok, óvodátok, templomotok, stadionotok, színházatok, iskolátok és vállalkozásaitok legyenek. Csak éppen azt nem vettétek észre, hogy nem vagytok egyebek, mint játékszerek, lego robotok Orbán játékasztalán, aki miközben a ti szavazataitokért kegyeitekért tepert, annyival kevesebbet fordított a magyarországi kórházakra, iskolákra, oktatásra. Az egész nemzeti tanács semmi másról nem szólt, mint az orbánizmus felkorbácsolt nacionalizmusának meghosszabbításáról, a kiszámíthatóan érkező milliárdok pedig éppen a lényeget takarták ki: ez nem elsősorban segítség volt, viszont sokat rontott a romániai magyar kisebbség helyzetén.

Nem vettétek észre, mert nem is akartátok tudomásul venni, hogy a múlt lezárult, hogy nincs turul, legfeljebb politikai múltba révedés, haszontalan kesergés a visszafordíthatatlan valóságban, nincs anyaország, csak egy hamis kapaszkodó a gyökerekhez, nincs Trianon és nincs Nagy-Magyarország, csak egy hamis álca Orbán sálján. Nem ismertétek ki a báránybőrbe bújt farkast, akinek soha nem számított az ember, aki számára az ember csak egy használati tárgy céljai eléréséhez. Szembesülnötök kellett volna már a tusványosi szappanopera egymást követő részei során is a magyar nacionalista nemzetpolitika agitációs propagandájának tudatmódosító, agymosó, melldöngető, sötét ösztönöket felkorbácsoló, sehova nem vezető ámításaival.

Amikor ezeken a piknikeken kék mellényben, szalmakalapban tapsoltátok Orbánt és haverjait, például azt sem vettétek észre, hogy mindig olyan figurákkal, kormánytagokkal bővült a vörös asztal, akikkel az Európai Unió előtt próbálták magukat jól-rosszul fehérre festeni az orbánizmus éppen aktuális bel- és külpolitikai balhéit, botrányait érintő európai kritikák csillapítására. Nem vettétek észre, mert nem akartatok a valósággal már akkor se szembenézni, hogy Magyarország is csak egy sakktábla Orbánék játékában.

Viszont mindezek folyományaként sikerült magatok ellen hergelni a román többségi társadalmat, figyelmen kívül hagyva, hogy akármit is ígért nektek Orbán Viktor, semmi nem változtat azon, hogy Románia a szülőhazátok, ahol a saját érdekeiteket magatoknak kell érvényesítenetek, identitásotokat megtartanotok. Igen, akár önerőből, mindenféle segítség nélkül is, mint ahogyan ez sikerült a rendszerváltás előtt. A nagy nemzeti összetartozás bódító felhőjébe burkolózva nem foglalkoztatok azzal sem – pedig igazán intő jel lehetett volna számotokra -, hogy az Orbán-kormány minden barát kezét addig fogja, amíg az politikai, gazdasági hasznot hoz neki. De bármelyik barát kezét pillanatok alatt képes elengedni és attól kezdve ellenségként kezelni. Kiröhögtétek a magyarországi tüntetéseken résztvevő tanárokat, egészségügyi dolgozókat, kiröhögtétek az ellenzéket, az ellenzékre szavazókat. Tudjátok, azokat röhögtétek ki, akiknek az adóforintjait most éppen siratjátok, mert azokra nem volt ráírva sem nemzetiség, sem politikai hovatartozás, sem foglalkozás. De igen, az volt a magyar adófizetők pénze.

Mielőtt elkezdenétek rám szórni nemzeti öntudattól és soha el nem múló sérelmektől teli átkaitokat, vegyétek figyelembe a múltat: a magyar soha nem volt képes sem szembenézni múltjával, sem abból tanulni, fontos és helyes konzekvenciákat levonni. Úgyhogy mielőtt rám sütitek az Orbán-fóbiát és azt, hogy melyik általatok gyűlölt pártnak vagyok a híve – igen, drága földijeim, a gyurcsányozásotokra célzok -, ki kell ábrándítsalak benneteket. Igen, Orbán és az általa képviselt kártékony és veszélyes politika ellenfelének gondolom magam, és a bűneiről olykor Ceaușescu és Hitler is eszembe jut. Pontosan a nemzeti nacionalizmus tudatos kihasználása miatt, amellyel politikai hatalmának kiterjesztése érdekében egyben akarja tartani a tábort, de amely politikának a fenti ábra szerint megvannak a maga határai. Mert pénzért nem lehet lelket, lelkeket vásárolni, legfeljebb júdásokat, és abból Magyarországon is van éppen elég. Igen, mindenféle párton kívüli vagyok, az egyetlen vezérlőelv van, amit követek, annak pedig a szociális érzékenységhez és az igazságossághoz van köze. Amikor egy kormány dönti el, hogy ki a magyar a magyarok között, és ki az igazi magyar, az egy nemzet halálát jelenti. Amelyik nemzet ezt eltűri, az a saját identitását dobja oda a hatalomnak és örökre elveszíti azt.

Csoma Gábor

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.