Április 13,  Szombat
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Ha egy országban rendszerszintű korrupció működik, abból ez lesz

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,181,494 forint, még hiányzik 818,506 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Gazdasági dübörgéstől hangos jó reggelt kívánok mindenkinek! Visszafogottan sajnálom, hogy tegnap elfelejtettem megemlékezni az általam méltán számon nem tartott  Valentin-napról, szerencsére voltak, akik a helyzet magaslatán álltak, és egy ízléses fotográfiával az én mulasztásomat is pótolták, köszi. Így, hogy ezt a stratégiai fontosságú kérdést tisztáztuk, rátekeredhetünk a jelentéktelenségekre.

Minden jel szerint változatlanul előre megy, nem sárga. Aktuálisan megint előzünk: a 90 fokos hajtűkanyarban, 130 kilométerperórás sebességgel, mindenki álljon félre, jövünk! Minden tiszteletem és megbecsülésem a GfK piackutatóé, de szerintem saját magamtól is elhatárolódnék, ha leírnám, hogy akkora az élelmiszerinfláció, hogy a magyarok elkezdtek fagyasztót vásárolni, hogy tudják halmozni az ételt. Őszintén szólva ebben én nem látom se a logikát, se a megtérülési megfontolásokat (a befektetés, az áram ára, stb.), amelyek bárkit ilyesmire sarkallnának, de. Ha valóban igaz, hogy a mimagyarok fagyasztóvásárlásnak indultak, ennek a magyarázata inkább az lehet, hogy olyan mértékben dübörög a magyar gazdaság, hogy egy fagyasztó már nem fagyasztó, egy hűtőbe már be se fér az a rengeteg egészséges táplálék, amit felhalmoznánk.

De fejezzem be a hülyeségeket, viseltessek a kellő és elvárható tisztelettel a Magyarország nevű régiós farhát-középhatalom iránt, amely az ő derék, becsületes és hozzáértő kormányának hála immár hivatalosan is bezsebelte az újabb elismerő minősítést: belesüllyedt a technikai recesszióba. Hála a drága jó istennek, ez nem mindenkit érint, meg egyébként is széles körben osztott nézet, hogy a technikai recesszió önmagában még nem tragikus, a tartós és mély visszaeséstől távol áll. Nagy Márton miniszter például arra a következtetésre jutott miután megérkeztek bele a pofánkba a 2022-es GDP-adatok, hogy a háború és a magyarok által elutasított, káros brüsszeli szankciók sújtotta gazdasági válsághelyzetben is kivételesen teljesített a magyar gazdaság. És hogy a kormánya célja elkerülni a recessziót. Igen, azt, ami már itt van. Oké, nincs kedvem vitatkozni egy korszakos zsenivel, mindössze annyit tennék hozzá, hogy ez a kivételes teljesítmény (értsd: éves szinten vállalható volt a növekedés) pillanatnyilag azt jelenti, hogy a magyar gazdaságon kívül csupán a cseh és a finn gazdaságról lehet elmondani, hogy technikai recesszióban van, és van egy olyan érzésem, hogy egy finn polgárnak mást jelent a technikai recesszió, mint a hatósági áras csirkeszárnyvéget szopogató mimagyarnak.

Az a lényeg – mint említettem -, hogy hála legyen a magasságosnak, nem mindenkit vág földhöz, hogy a megnövekedett energiaárak és a vágtázó infláció egyszerre szorítják vissza a fizetőképes keresletet. Itt van példának okáért a nemzet veje, aki nem süllyedt technikai recesszióba, miközben a bérből és fizetésből élő mimagyar szív, mint a torkos borz. Tiborcz István cége (ő az az ember, akinek az apósa a miniszterelnök)  6,5 milliárd forint állami támogatást kapott az apósa kormányának egyedi döntésével. A véletlenek összjátéka: a Waberer’sszel épp azután írta alá a támogatási szerződést após kormánya, hogy a vej jelezte: bevásárolja magát a bizniszbe. Magyarul, írjuk le ötvenezredszer is: a fideszesek, vagyis az ország miniszterelnöke az adófizetők pénzéből tömi a famíliáját. Tizenharmadik éve, a szeme sem rebben. Mert ő üzleti ügyekkel nem foglalkozik.

Ugyanebben az egyedi kategóriában futott még BMW is, amely messze a legtöbb támogatást kapta tavaly az összes közpénzzel kitömött multi közül, amely a debreceni gyárban felépülő új akkumulátor-összeszerelő üzeméhez 13 és fél milliárd forintot kapott a büszke magyar adófizetőktől, ami azt jelenti, hogy mimagyarok álljuk a környezetpusztító BMW-akkugyár költségének közel 40 százalékát, miközben ártunk és ormányunk arra is gondos figyelmet fordított, hogy orosz cég is kapjon egyedi kormánydöntésen alapuló milliárdos támogatást. Nevezzük technikai korrupciónak? Nevezzük.

Amiből kivirágzott tehát a technikai recesszió, ami leegyszerűsítve azt jelenti, hogy kettő (esetleg három) egymást követő negyedévben csökken egy adott ország GDP-je. Az a GDP, amely a NER fennállása óta mindig hivatkozási alap, melldöngetésre okot adó, minden más elmaszatolására alkalmas büszkeségforrás volt. A GDP-re szoktak mutogatni akkor is, amikor az a téma, hogy a legfőbb politikájuk a korrupció. Említek egy idevágó példát: 2018 áprilisának végén, a harmadik fideszes kétharmaddal a zsebében Szijjártónak jelenése volt Brüsszelben, ahol éppen asztalon volt az Európai Parlament belügyi, állampolgári jogi és igazságügyi bizottságának (LIBE) készülő magyarországi különjelentése, miután a EP költségvetés-ellenőrzési bizottsága (CONT) pár nappal korábban szintén szétszedte a magyar kormányt a rendszerszintű korrupció miatt. Szijjártó válogatott hazugságokról, ténybeli tévedésekről, koncepciós eljárásról, politikai alapú támadásról visított, és kikérte magának, hogy a magyar gazdasági adatok 2010 óta folyamatos javulást mutatnak. Azt mondta nagyjából szó szerint, hogy

ha egy országban rendszerszintű korrupció működik, akkor a nemzetgazdasága nem tud olyan adatok produkálni, mint amilyen adatokat a magyar gazdaság produkált az elmúlt nyolc esztendőben. 

Már akkor is igaz volt a 2004 és 2016 között időszakra, hogy a magyar GDP alig haladta meg az EU-s átlagot, és sokkal alacsonyabb volt, mint a többi visegrádi ország növekedési rátája, de a külgazdasági Péter miniszter még hivatkozhatott arra, hogy bezzeggyurcsányék voltak kormányon abból a 12 évből kábé hatot. Azóta viszont már nem hivatkozhatnak semmire, ők vannak kormányon tizenhárom éve, Magyarország pedig a 2010 és 2020 közötti időszakot tekintve brutálisan veszített a versenyképességéből, és összességében nem közelebb, hanem inkább távolabb került az uniós gazdasági színvonaltól. A rezsimnek egyáltalán nem sikerült hatékonyan elköltenie az uniós támogatásokat, cserébe sikeresen elherdálta azokat. Ennek köszönhetően az egy foglalkoztatottra jutó GDP változása az EU27-országok átlagához képest az említett tíz évben 2,3 százalékkal romlott, miközben – összehasonlításképpen – Romániában ugyanennyi idő alatt 30,8 százalékkal nőtt.

De legalább Rogán Bűnöző Antal bizalmi emberei mind ott csücsülnek a 600 milliárdért felvásárolt Vodafone kulcspozícióiban, igen, az a Nagy Ádám is, aki úgy vizsgázott le az egyetemen, hogy el sem ment a vizsgára, és akit Tónihoz és Barbarához hasonlóan az istennek nem bírnak azonosítani a Völner-Schadl végrehajtói maffiaügyben. És akkor mi van? A Vodafone igazgatótanácsában ez nem probléma, lehet áldozni az oszlásnak indulás oltárán.

És akkor csodálkoznak, hisztiznek, fel vannak háborodva, és meg vannak sértődve, amiért papírjuk van arról, hogy 2023-ra nincsen náluk korruptabb, elvetemültebb kormány az Európai Unióban. Minszkben és Moszkvában bokáznak és üzengetnek a hanyatló Nyugatnak, az Emberi Jogok Európai Bíróságának ítéletét nem hajlandóak végrehajtani, az Európai Uniót leugatják, hogy az Isztambuli Egyezményt csak azért sem ratifikálják, mert gender, Orbán uniós biztosa bekapcsolt mikrofon mellett lehülyézi az Európai Parlament őt kérdező képviselőit, miközben az ország nem jut hozzá az uniós forrásokhoz, de nincs az a technikai recesszió, nincs az a válság, ami megakadályozná őket abban, hogy a dinasztiát a pórnép nyomorúságának hátán közpénzzel tömjék.

A fedősztori közben meg az, hogy ők Európa utolsó reménysége, ők képviselik a megváltó jobboldaliságot ebben az európai balliberális mainstream fertőben, ők az élő bizonyítékai annak, hogy egy keresztény alapokon álló, patrióta, nemzetikonzervatív kormány is lehet sikeres (mintha bárki ezt valaha kétségbe vonta volna), és azért támadják az orbánizmust, mert épül-szépül, és irigyek ránk. Mire, basszameg? Hogy itt a legmagasabb az infláció? Hogy itt hagyják cserben a leginkább a rászorulókat energiaválság idején? Hogy büdösgyenge a GDP? Hogy itt az egyik legalacsonyabb a minimálbér? Hogy nem tudjuk önerőből megemelni a pedagógusok bérét? Hogy a környezetpusztító akkugyártás fellegvára leszünk? Hát ha van mire irigynek lenni, akkor miért vagyunk mindenben utolsók? Kivéve a korrupciót meg az inflációt, meg újabban a technikai recessziót, mert abban ragaszkodunk a dobogós helyünkhöz. Nemzeti, keresztényjobboldali Kánaán? Ha csak így nem.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.