Május 30,  Csütörtök
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


A negatív növekedés is növekedés

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,248,333 forint, még hiányzik 751,667 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Az Európai Bizottság – akarom mondani, mocskos Brüsszel, rohadt brüsszeliták, Soros György és társai – közzétette a téli gazdasági előrejelzését, amiből kiderült, hogy ugyan az Európai Unió elkerüli a recessziót, és lassan bár, de feláll a padlóról és növekedésnek indul a gazdaság, azért Magyarország kiemelten szívni fog, amennyiben nálunk lesz a legmagasabb továbbra is az infláció. Az elmúlt 100 év legjobb 10 évét követően eljutottunk oda, hogy kevés mutató van, amiben ne Magyarország nyújtaná a legrosszabb teljesítményt az egész Európai Unión belül. Persze a statisztikákat úgy hamisítják, ahogy csak akarják, de azért annak is megvan egy bizonyos határa, ami miatt azért kibukik, hogy a helyzet idehaza mégsem olyan rózsás. Mert a KSH dolgozhat kormányzati megrendelésre, és megpróbálhatja elhitetni az emberekkel, hogy nem is élnek olyan rosszul, mint ahogy érzik, de végső soron ezekkel a kozmetikázásokkal sem tudják elkerülni, hogy kiderüljön: bizony az utolsó helyre szorulunk a legtöbb mutatóban. Mi lenne, ha a valós adatokról is tudna az EU? Akkor mégis hol lenne az ország ezen a bizonyos listán?

Ma már szinte bármely más tagországban olcsóbbak a termékek, mint idehaza. Amikor Németországban olcsóbb egy szál magyar kolbász, vagy egy Pick szalámi, akkor azért csak gondok vannak, nem? Persze a kormánypárti szavazók jó része soha nem járt még külföldön, ezért nem hisznek a pusztuló Nyugatról érkező valódi híreknek, de azért vannak pár millióan, akik tisztában vannak a valósággal, és nem túl boldogok miatta. Hogy mennyi is az annyi, azt nézzük az EB friss számai alapján:

Paolo Gentiloni gazdasági biztos arról számolt be, hogy uniós szinten 0,8, az euróövezetben 0,9 százalékos bővülés várható, jövőre pedig 1,6, illetve 1,5 százalék ez az adat. A magyar növekedés a Bizottság szerint erre az évre az átlagtól elmarad, csak 0,6 százalék, míg 2024-ben 2,6 százalék várható.

Nekünk tehát még az uniós átlagot sem sikerült megütnünk, ami azért teljesítmény, hiszen épp a régió gazdasági erejévé kívánunk válni. Több kormányzati szereplő szerint mi különutasok vagyunk a blokkon belül, mi képesek vagyunk a csodákra, arra, hogy kiemelkedjünk a nyomorúságból, lokális kivételt képezzünk a globális pusztulatban, és elkerüljük a recessziót. Ehhez képest most nagyon úgy néz ki, hogy az egész EU elkerüli a recessziót, de mi kerüljük el a legkevésbé. Tehát valóban különcök vagyunk, ahogy azt többen is előre látták, csak sajnos nem pozitív, hanem negatív értelemben. Erre kellene büszkének lenni? Arra, hogy lepipáltuk a teljes EU-t, csak a hazugságokkal ellentétben nem pozitív, hanem negatív értelemben, ismételten? Az európai gazdaság motorja lefulladt és uniós segítség nélkül talán újra sem tud indulni. Ha nem kapunk forrásokat, akkor nem fogunk tudni kikecmeregni ebből a slamasztikából, amit Orbán Viktor is pontosan tud.

Uniós szinten már három hónapja csökken az infláció. A történelmi csúcs októberben volt, 10,6 százalékkal, a gyorsbecslés szerint ez januárban már csak 8,5 százalék. A várakozások szerint idén 6,4, jövőre pedig 2,8 százalék lesz a pénzromlás mértéke átlagosan az EU-ban, az euróövezetben pedig ennél is alacsonyabb.

Ugyanakkor a magyar adatok kiugróan rosszak. Idén 16,4 százalékos inflációra számít az Európai Bizottság, ez a legmagasabb érték az EU-ban.

Tehát amikor már mindenhol javul a helyzet, akkor nálunk még mindig romlik. Mit lehetne erre mondani? Mi így mászunk ki a válságból? Nekünk mindig megvoltak a magunk eszközei, az unortodox módszereink, amelyek a hazai szaktekintélyek szerint működnek, csak ennek az eredményét senki és semmi sem igazolja nemzetközi szinten. Az emberek pontosan látják a boltokban, hogy mennyivel ment fel a tej, a kenyér vagy a sajt ára, mint ahogy azt is, hogy az energiaárak az úgynevezett rezsicsökkentés ellenére az egekben vannak. Persze lehet tiltakozni, megsértődni, hisztizni és rá lehet fogni mindent a brüsszeli szankciókra (rá is fogják szemrebbenés nélkül), de hogy van az, hogy annak ellenére, hogy ez mindenkit hozzávetőleg egyformán kellene, hogy érintsen, mégis mi állunk megint csak a legrosszabbul? Miért van az, hogy miközben más országok ugyan lassan, de már megkezdték a kilábalást, mi még mindig lefelé tartunk, azaz befelé a válságba? Ha nem a kormány tehet erről, akkor ki? Mégis csak ők vezetik ezt az országot, ők döntenek a törvényekről, ők szabják meg a gazdaságpolitikai irányvonalat, ők alakítják az adópolitikát, nem? De. Ebből pedig egyenesen következik, hogy itt egyetlen felelőse van ennek az egésznek, ez pedig nem más, mint a magyar kormány. Akár tetszik, akár nem tetszik a híveknek, ez van.

Van úgy, hogy a valóság bekopogtat az ajtón, és most is pontosan ez történt. Nyilvánvalóan le lehet tagadni a valóságot, mint minden korábbi esetben, de a valóság letagadása által nem fognak tudni több sajtot vagy párizsit venni a drága szavazók, attól még az ugyanolyan sokba fog kerülni, mint korábban. A magyar nemzetgazdaság úgy működik, hogy természetesen a világgazdasági folyamatok hatással vannak rá, de közben kormány döntései alakítják. Vagyis ha a kormány nem menedzseli megfelelő módon a gazdaságot, mert nem is akarja, vagy mert dilettáns, akkor annak ez lesz az eredménye. A valóság az, hogy a számtalan, gazdasághoz elvileg értő miniszter és államtitkár ellenére a magyar kormány az, amelyik eddig a legrosszabbul kezelte ezt a válságot. Nem Németország vagy Románia, hanem Magyarország kormánya. A magyarok azok, akik ezt a legjobban megszenvedik, még akkor is, ha egy szűk évvel ezelőtt kétharmaddal választották újra ezt a kormány(párto)t. Önsorsrontók vagyunk, nehéz ezt másként látni.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.