Június 17,  Hétfő
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék
Adomány

NEHAZUGGY


„Amíg a sok gyökér brüsszelita tapsikolt a mackó felsős ukrán bohócnak”

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,749,432 forint, még hiányzik 1,250,568 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Akkor foglaljuk össze még egyszer, utoljára ezt a csodálatos hetet. Kezdjük rögtön az elején, szigorúan a miheztartás és a következetesség végett. A miniszterelnök 3 napos soproni tivornyát tartott a bátorakkal – miniszterek és egyéb nélkülözhetetlen nyúlványok, államtitkárok, egyebek -, aminek a végén nagy dérrel és dúrral kinyilatkoztatták, hogy megvédik Magyarországot a háborús inflációtól, meg franc tudja, mi mindentől, amitől 13 éve folyamatosan véd minket az utcai harcos, de valahogy még mindig nem vagyunk eléggé megvédve.

A NER-csapatépítő után fotót is posztolt a szolgái társaságában, hogy nyomatékot adjon a háromnapos legénybúcsúnak (bocsánatot kérek jó miniszter asszonytól, akinek nem állt módjában lemondani, ezért egyedüli nőként szorgoskodik még mindig értünk a hímek között). A közzétett fotón értelemszerűen ott feszítettek azok a miniszterek, akik mind egy szálig lemondtak az ő egyetemi alapítványi elnökségi tagságukról, amihez milliós fizetés is dukált. Ők így harcolnak. A látszat kedvéért megadják magukat, ha eurómilliókról van szó. A látszat kedvéért. Mert ne legyen kétsége senkinek afelől, hogy nem ezeknek a strómanjai fognak majd helyet foglalni azokban a székekben, amikből nagy kegyesen felálltak, és nem ugyanazzal a módszerrel fognak a továbbiakban is lenyúlni alapítványi nem közpénzeket, ahogy eddig. Dehogynem. Megoldották okosba’, ahogy szokták. A lényeg, hogy a pénz jöjjön, bár Gulyás miniszter szerint semmi szükségünk nincs rá, anélkül is elvagyunk magunknak. Jól van akkor, megint mi vagyunk a hülyék. Navracsics megoldotta azt, amiről már az elejétől fogva lehetett tudni, hogy komoly aggályokat vet fel. Oké, de ez csak egy követelés volt a sok közül, azért ezt ne felejtsük el a nagy nemzetikeresztény vergődésben.

Ezek után a libernyákcipelő kisiparos kirepült Brüsszelbe, az volt a terv, hogy jól megvéd minket az elcseszett szankciók borzasztó hatásaitól. Eddig jó úton halad, mert a 25,7%-os januári infláció – ami valamiért már megint csak és kizárólag minket sújtott ekkora brutális mértékben a többi haldokló tagországgal szemben – már a hívek szemét is elkezdte csípni. Ha ezt tudom, inflációban tartottam volna a megtakarításaimat, nem forintban. 

És akkor eljött az a pillanat, amikor a közel egy éve háború sújtotta Ukrajna államelnöke megjelent a brüsszeli csúcson. Nem akarom magamban tartani én sem: ha volt szégyenletes pillanata ennek az egésznek, akkor azt az Orbán nevűnek köszönhetjük. Persze jogos a kérdés: mi a túrót várhatunk attól, aki honvédségi luxusgéppel, a mi adóforintjainkon feleségestül elrepül, eljátssza a bazári majmot a pápa ravatalánál, majd onnan egyenesen elrongyol homárt zabálni egy tengerparti luxusétterembe? Hát nem sokat várhatunk, illetve pontosan azt várhatjuk, amit csütörtökön élő egyenes adásban előadott Európának. Ugyanazt a suttyó, ízléstelen viselkedést. A megjelenéséről már ne is beszéljünk (nehéz is visszafognom magam), mert ennek az embernek nemcsak a belbecse, hanem a külcsíne is a vállalhatatlan kategóriába tartozik. Az egész összkép, a gumicsizmás tahóság úgy, ahogy van, vállalhatatlan. De ezt képviseli rendületlenül, ez az értékrendje. Egy kívülálló, egy sok tekintetben komolyan vehetetlen, identitászavaros figura. A széles körben terjedő felvételek tanúsága szerint egy magányos senki, akinek a jelenléte, egyáltalán az egész személye megtestesít mindent, ami miatt kilóg minden európai csoportképről, mindent, ami a teljes ellenkezője annak, ami miatt annak idején ez az ország önszántából csatlakozott az Európai Unióhoz. 

Az Európai Unió Alapjogi Chartája szerint ennek a közösségnek az egyik legfontosabb alapköve az összetartozás, erről így ír a dokumentum:

Európa népei, az egymás közötti egyre szorosabb egység létrehozása során úgy döntöttek, hogy osztoznak a közös értékeken alapuló békés jövőben.

Szellemi és erkölcsi öröksége tudatában az Unió az emberi méltóság, a szabadság, az egyenlőség és a szolidaritás oszthatatlan és egyetemes értékein alapul, a demokrácia és a jogállamiság elveire támaszkodik. Tevékenységei középpontjába az egyént állítja, létrehozva az uniós polgárság intézményét és megteremtve a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térséget.

Emberi méltóság? Szabadság? Egyenlőség? Szolidaritás? Demokrácia? Jogállamiság? Minden, amit ez a vérkorrupt populista 13 éve próbál szétverni, ami talán még nem sikerült neki teljesen, de nagyon jó úton halad. Szóval itt dúl a szomszédban egy mocskos háború, az áldozat ország elnökét az uniós tagállamok vezetői megtapsolják (értsd: együttérzésüket kifejezve üdvözlik a tizenkettedik hónapja dúló orosz agresszió elleni kiállását, amivel a népét védelmezi), a magyarországi rubeljobboldal vezetője viszont képtelen úgy viselkedni, ahogyan az elvárható lenne egy európai ország miniszterelnökétől. Pedig szerintem elvárható akkor is, ha pontosan lehet tudni, hogy hazaüzent ezzel a híveinek. Irreleváns, mert azon a pódiumon az egész országot képviselte, amelyik ma még Európa része. Csakhogy ha úgy viselkedett volna, ahogy az elvárható, akkor nem Orbán lenne, és nem Putyinnak hívnák azt a gazembert, akit most már látványosan is kielégít a viselkedésével és testbeszédével az egész világ előtt. Még egyszer: attól, hogy ő csak ama 3 millió miniszterelnökének érzi magát, aki rá szavazott, attól, hogy évek óta csak azok számára van mondanivalója, akik rá szavaznak, ő bizony több mint 8 millió szavazókorú magyar képviselője.

Számomra éppen ezért undorító, gusztustalan, vérlázító, szégyenteljes, azaz elfogadhatatlan, ami történt. Erre a sértődött, infantilis hisztire, erre a demonstratív erkölcstelenségre, ezekre a pofavágásokra és erre alsó az tagozatos óvodásokat megszégyenítő viselkedésére az én szememben egész egyszerűen nincs mentség. Bőven elég egyetlen példával demonstrálni a sok ezerből, tízezerből, hogy micsoda károkat okoz ezzel a vállalhatatlan viselkedésével, hogyan fordítja ki magából a rajongótáborát. Ez itt például a Gajdics Ottó baráti kör nevű közösségi médiás bugyor reakciója:  

AMÍG A SOK GYÖKÉR BRÜSSZELITA TAPSIKOLT A MACKÓ FELSŐS UKRÁN BOHÓCNAK, ORBÁN EGYEDÜL ÁLLT OTT, MINT A KŐ SZIKLA ÉS NEM TAPSOLT.

Elfogytak a szavak, erre már nincsenek szavak. Az ember pofájáról cafatokban ég le a bőr ettől a kulturális, erkölcsi fertőtől, ahova leküzdötte magát és több millió honfitársunkat. Konzervatív? Keresztény? Ez? Egy hat elemit végzett téeszelnöknek fényévekkel szilárdabb erkölcsi tartása van, mint a magyar miniszterelnöknek. 

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.