Május 18,  Szombat
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Merjünk nagyot álmodni, hogy aztán szépen pofára eshessünk

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,575,270 forint, még hiányzik 1,424,730 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

A GKI Gazdaságkutató Intézet egy elemzést készített azzal kapcsolatban, hogy mennyire teljesíthető az az álom, miszerint Közép-Európán belül regionális középhatalmi státuszt érjen el Magyarország, ahogy erről nemrég a miniszterelnök delirált. Nos, a válasz nyilván sejthető, amit röviden elintézhetnénk annyival, hogy semennyire sem teljesíthető. De ha ezt tennénk, akkor elsiklanánk a szomorú tények felett, amelyeket kiemelt a GKI. A magyar kormány már jó ideje pofázza – mikor kitől érkezik az üzenet, ugye -, hogy utolérjük Ausztriát, hogy nettó befizetők leszünk, meg mi leszünk a régió gazdasági központja. Eddig viszont csak ígéreteket lehetett hallani, de arra vonatkozóan semmit sem láthattunk, hogy mégis hol tartunk a valóságban. A KSH kozmetikázott adatokkal dolgozik, de még így is csak az utolsó helyekért harcolunk szinte minden jelentős uniós statisztikában. Mert hát a valóság az, hogy a korábbi szegénységi szint fölé sem sikerült kerülnünk, nemhogy arról számolhatnánk be, hogy mi lettünk az új Ausztria.

A gyors gazdasági fejlődést az elmúlt tíz évben az EU ingyenes forrásai is segítették. 2010 és 2021 között 14,5 billió forint nettó EU forrást kaptunk. Ez háztartásonként 3,5 millió Ft támogatást jelent, ami az adott évi GDP-k 2,4-5,3%-át jelentette. Volt olyan év, amikor az EU-tól érkező támogatás meghaladta a GDP nominális növekedését is (2011-13 között, illetve 2020-ban). Vagyis az eddigi felzárkózást jelentős részben az EU források tették lehetővé.

Háztartásonként 3,5 millió forint, azért ezt jól véssük az eszünkbe. Ennyivel lopta meg a magyar kormány a magyar adófizetőket. Olyan pénzösszegek érkeztek ebbe az országba, amelyek talpra kellett volna, hogy állítsák Magyarországot, ehelyett a legtöbb statisztika alapján csak még lejjebb csúsztunk az országok rangsorában. De ami még talán ennél is rosszabb, az az, hogy kifogytunk a munkaerőből, hiszen lényegében teljes a foglalkoztatottság, tehát a gazdaság motorja tovább már nem terhelhető, legalábbis jelen körülmények között egészen biztosan nem. Akkor viszont mégis mire alapozza ezt a gazdasági középhatalmi státuszt Orbán Viktor? A semmire, természetesen, mint oly sokszor előfordult  már ez az elmúlt években, hiszen semmibe sem kerül hazudni egy szépet, aztán később letagadni, vagy úgy tenni, mintha soha el sem hangzott volna. Ez a kormány politikája immár tizenharmadik éve, de úgy tűnik, ezzel a társadalomnak semmi problémája sincs, hiszen akkor miért választották volna újra Orbánt sokadszorra is?

Nem kell hozzá még kutató intézet sem, hogy az ember belássa, ezeknek az álmoknak a valóra váltásától borzasztóan távol állunk, ezért sokan, akik ezt megtehették, már nem Magyarországon élnek. Ezek az emberek már csak nevetnek egy jót azon, amit az egyik beszélő fej a másik után mond, hiszen pontosan tudják, hogy ebből sem lesz semmi. A valóság ugyanis az, hogy az EU nélkül a magyar gazdaság már jó ideje a béka segge alatt lenne. Persze sokat köszönhetünk a németeknek – aminek megvolt persze az ára -, illetve a keleti elektronikai gyáraknak, de tulajdonképpen ezek a bevételek is elkerülnek az országból. Mert lehet, hogy tényszerűen munkahelyeket hoznak létre, csak nem mindegy, hogy ez mennyibe kerül mindannyiunknak, mint ahogy az sem, hogy milyen munkahelyek ezek.

A GKI elemzése szerint intenzív fejlődésre van mód: ez a humántőke (erős és hatékony köz- és felsőfokú oktatás, jól fejlett egészségügy, kiterjedt és modern tudást közvetítő felnőttképzés, a nyelvtudás növelése stb.) megerősítését, valamint a tudásintenzív termelés és szolgáltatások fejlesztését jelenti. Tegye fel a kezét az, aki szerint ezek közül bármiben is erősek lennénk. Ha esetleg nincs tolongás, az nem túl meglepő, ugyanis ezek mindegyikét tönkretette a kormány, sőt. A mai napig azon dolgozik, hogy a helyzet még rosszabb legyen. A köz- és felsőfokú oktatás helyzetéről talán nem kell külön beszámolnom, hiszen a tanárok már több mint egy éve vannak utcán amiatt, mert elégedetlenek a fizetésükkel. Ezzel párhuzamosan az EU vélhetően megszünteti az Erasmus-programot mindazon egyetemek számára, amelyek alapítványaiban politikusok foglalnak helyet. Nehéz lenne tehát pozitív fejleményekről beszámolni ezen a területen. De megnézhetjük a szociális ellátás vagy akár az egészségügy helyzetét, hátha azok jobb állapotban vannak.

Hát nagyon nincsenek. Az egészségügy romokban van, lényegében már jó ideje kijelenthető, hogy összeomlott. Elég megnézni a Covid-halálozások számát vagy a megelőzhető halálesetek számát, és igen gyorsan kiderül, hol is tartunk. Vagy akár megnézhetjük az ápolók vagy mentők fizetését is, ami szintén árulkodik a helyzetről. Az egyetlen pozitívum az orvosok fizetésemelése, de ez önmagában igen kevés ahhoz, hogy sikerekről számoljunk be, különösen az rendőrminisztérium egészségügyi átalakításra vonatkozó nagyszerű törvénycsomagja fényében, amelynek nyomán mintegy 4500 orvos helyezné letétbe felmondását. Aztán ott van a nyelvtudás fejlesztése, amin úgy segített a magyar kormány, hogy nemrégiben eltörölte a nyelvvizsga kötelezettséget a diplomához. Mert hát minek is tanulja meg az idegen nyelvet a diák? Hogy aztán sunyi módon itthagyja ezt a drága országot? Hát a francokat, dolgozzon csak valamelyik akkumulátorgyár futószalagja mellett, ahhoz igazán felesleges külföldiül beszélni.

Nos, valami ilyesmi a valóság. Nemhogy regionális középhatalom nem leszünk, hanem még annak is örülhetünk, ha Bulgária nem előz meg minket mindenben. Amely az egyetlen olyan uniós tagország, amely szinte minden mutatóban rosszabb nálunk, megelőzött viszont az elmúlt években Románia és Szlovákia is, Csehország és Ausztria pedig már fényévekkel előttünk jár. De mi leszünk a régió gazdasági motorja. Hát hogy a picsába ne?

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.