Április 17,  Szerda
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Nem lehetne csak egyszerűen elfogadni a másságot?

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,290,098 forint, még hiányzik 709,902 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

A felmérés alapján, a heteroszexuálistól eltérő szexuális orientáltságúnak a legmagasabb arányban (6,9 százalék) a 16-24 év közöttiek vallották magukat. Szilvay Gergely ezt egyértelműen egy popkulturális propaganda eredményének véli, hiszen elmondása szerint nincs olyan, hogy valaki veleszületett módon meleg, leszbikus vagy transznemű, mivel ezt tudományosan sem tudták még alátámasztani.

„Manapság menő transznak lenni sok nyugati iskolában” – mondta Szilvay Gergely, majd kifejtette, hogy az LMBTQ népszerűsége a fiatalok körében az intenzív propagálás eredményének tudható be, valamint hozzátette: „Nincs olyan, hogy LMBTQ gyerek, tekintve, hogy kamaszkorig nem rögzül a nemi irányultság teljes mértékben.”

Ezt egy olyan felmérésre reagálva írta a Vasarnap.hu, amely szerint az angol és walesi lakosság közel 90 százaléka vallotta magát heteroszexuálisnak. Ez persze nem is egy meglepő szám, hiszen pontosan tudni lehet, hogy a társadalom csupán elenyésző része homoszexuális, vagy tartozik más csoportokhoz, noha ha több millió emberre levetítve nézzük meg ezeket a számokat, akkor azért más az eredmény. A 16 év feletti lakosság 1,5 százaléka azért nem annyira kevés ember – ennyien vallották magukat homoszexuálisnak -, ezért sem ártana végre felfogni azt, hogy azért akadnak olyanok, akiknek a jogait nem kellene semmibe venni. Mondjuk ez az Egyesült Királyságban messze nem akkora probléma, mint ahogy mondjuk itt Spanyolországban sem. Az LMBT közösség nem igazán szenved az elnyomástól, vagy nem igazán kerülnek a társadalom peremére, legalábbis úgy nem, ha magáról a társadalomról beszélünk.

Mert ha egyéni szinten nézzük meg a dolgot, már teljesen más a helyzet. Egy családon belül alakulhatnak teljesen máshogy a viszonyok, mert mondjuk itt Spanyolországban a keresztény egyháznak – amely elítéli a homoszexualitást – óriási a befolyása, mint ahogy a konzervatív felfogásnak is, amely következményeként akár az is előfordulhat – és elő is fordul -, hogy valakit kitagad a családja, mert kiderül, hogy mondjuk homoszexuális. Már csak ezért is fontos lenne tisztázni azt, hogy az LMBT közösség részének lenni nem egy hobbi, vagy egy hóbort, hanem egy állapot. Senki sem választja a homoszexualitást, vagy a transzszexualitást, hiszen miért is tenné? Sokkal több fájdalmat spórolhatna meg magának, ha egyszerűen olyan lenne, mint a többség, vagyis heteroszexuális, hiszen akkor könnyebben beilleszkedne és könnyebben el is fogadnák, mint személyt.

De nem, ezek az emberek biztosan szenvedni akarnak, tartani akarnak attól, hogy milyen is lesz majd elmondani ezt a nagy titkot a szüleiknek, vagy nagyszüleiknek. Szembesülni akarnak a nehézségekkel, amelyekkel a mai napig szembenéznek sokan, akik az LMBT közösség tagjai. De sajnos az a valóság, hogy sokan valóban ekként gondolkodnak, hiszik, hogy ez csak egy hóbort, egy hóbort, amelyet majd biztosan kinőnek. Ezt addig könnyű gondolni, ameddig az ember nem szembesül a valósággal, azzal, hogy ezt senki sem választja, ez nem egy betegség, hanem egy érzés, amelyet nem lehet és nem is szabad elnyomni. Ezeknek a gyűlölködőknek a legtöbb esetben nincsenek meleg barátaik, pláne rokonaik, hiszen akkor talán jobban megértenék azt, hogy milyen fájdalmat kénytelenek elviselni azért, mert mások. Nem tettek semmi rosszat, nem követtek el bűncselekményt, mégis megbüntetik őket ezért. A társadalom – attól függően, hogy melyik országba születik az ember -, vagy akár a saját családja.

Senki sem propagál itt semmit, ellentétben a fent leírtakkal, csupán arról van szó, hogy megpróbálják megmutatni mindazoknak, akik esetleg úgy éreznék, hogy ők valamiért rosszak, hogy az, amit éreznek, az nem hibás, vagy bűnös, hanem normális. Ezeknek a fiataloknak szükségük van arra, hogy tudják, nincsenek egyedül. Hogy nem betegek, hogy nem tettek semmi rosszat, egyszerűen így éreznek és kész. És aki azt mondja nekem, hogy fiatalkorú nem lehet meleg, vagy transzszexuális, az butaságokat beszél, vagy még nem találkozott meleg fiatallal. Én magam is találkoztam már, hiszen angol órákat adok spanyol fiataloknak, és az egyikük bizony az LMBT közösség tagja. Lehet, hogy csupán 14 éves, de egyértelműen kiderül, hogy másként érez, hogy szereti ha ki van festve a körme, hogy szeret női ruhákban járni. A diák katolikus iskolába jár, ahol azért vélhetően nem nevelték ezt bele, mint ahogy otthon sem, valahogy mégis így érzi magát boldognak a bőrében.

De kérdem én, mi ezzel a probléma? Eltérő a megszokottól, az tény, de ettől még miért lenne hibás, vagy rossz? Mit tett ő azzal, hogy másként viselkedik, mint a megszokott? Elég csak a művészek többségére gondolni, igen kevesen voltak úgymond „normálisak”, mégis őket az alkotásaik miatt a többség kérdés nélkül elfogadta már akkor is. Miért ne lehetne az LMBT közösség tagjait úgy elfogadni, hogy ne követeljünk meg semmit sem tőlük? Miért ne tehetnénk meg, hogy egyszerűen elfogadjuk, hogy a lakosság egy bizonyos százaléka másként gondolkodik és kész? Annyira nehéz ez?

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.