Június 14,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

Mani kövek


Spectator: Abszolút. Monarchia 1.

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,495,206 forint, még hiányzik 1,504,794 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Az Arab tenger partján, az Egyesült Arab Emirátusok, Szaudi Arábia és Jemen szomszédságában elhelyezkedő viszonylag kicsi, Magyarországnál azonban háromszor nagyobb területű ország Omán. Történelme során – földrajzi helyzete miatt – mindig jelentős, bár nem meghatározó szerepet töltött be a térségben. Partján fontos kikötők voltak mindig és története során tagadhatatlanul – a kiterjedt áruforgalom mellett – a rabszolgakereskedelem egyik csomópontja is volt az ország. A brit birodalom terjeszkedése ezt a területet is befolyása alá vonta már a 18. század végén, azonban az ország mégsem lett brit gyarmat. A ma 4,5 millió lakosú ország népességének 45 %-a bevándorló, akik értelemszerűen nem állampolgárok, mert állampolgárságot kizárólag ománi apai ágon lehet szerezni. Bár az olajkutatások 1925-ben elkezdődtek itt is, de számottevő eredmények csak jó 20 év után voltak kimutathatók. Angol, francia és amerikai nagyvállalatok próbálkozásait először az ország déli részén, Dhofar tartományban koronázta siker 1962-ben, de a kitermelés csak öt év múlva kezdődhetett meg. Említésre méltó hozzájárulást az ország fejlesztéséhez az olajipar a 70-es évek nyitányáig nem jelentett.

A kikötőt őrző egyik régi erőd (Szerző felvétele)

Az ország fejletlensége és a déli Dhofar tartományban fellángolt törzsi lázadás vezetett oda, hogy a szultán külföldön tanult fia (teljes nevén Qaboos bin Said al Said) 1970-ben vértelen puccsal elűzte apját, aki majd három évvel később Londonban halt meg. A felkeléssel, járványokkal, írástudatlansággal és mélységes szegénységgel megvert ország állapotára jellemző, hogy ekkor még egyetlen kilométer aszfaltozott út volt mindössze. Az új szultán, apja valamennyi értelmetlenül szigorú korlátozását eltörölte, amelyek korábban a lakosság nagyarányú menekülését idézték elő. Amnesztiát hirdetett az előző rezsim ellenfeleinek, amit be is tartott és ennek eredményeként sokan hazatértek. Eltörölte a rabszolgaság intézményét (!). Energikus intézkedésekkel kifejlesztette a kormányzati struktúrát, egészségügyi és oktatási intézményeket alapított. A rohamos ütemű infrastruktúra-fejlesztés és az olajvállalatok – Omán számára előnytelen – szerződéseinek újratárgyalása, saját nemzeti olajipari érdekeltség érvényre juttatása egyaránt a modernizáció útjára terelte az országot. A dél-jemeni rezsim által szított törzsi lázadást az újjászervezett fegyveres erők, közvetlen külföldi katonai támogatás, továbbá  feltétel nélküli amnesztia együttes alkalmazásával 1975-re sikerült is megfékezni és a korábbi lázadó területeket nagyarányú szociális programokkal nyerte meg a szultán. A közigazgatási rendszert a szultán ugyan egyeduralkodóként igazgatja, annak szerkezét a törzsi, regionális és etnikai érdekek egyensúlyával alakította ki, okulva apjának többnyire egyoldalúan részrehajló gyakorlatából.

Az ország látványos gazdasági fejlődése, ami szorosan összefügg az olaj- és gázipar növekedésével, a rendszer kiegyensúlyozott társadalmi támogatottsága alapján a szultán úgy döntött 1996-ban, hogy kibocsájtja az ország történetének első „alkotmányát”.  Az állam alapszabályzata természetesen a Korán és szokásjog keretein belül mozogva rögzít különböző jogokat és ismét törvénybe iktatta a már jótékonyan elfeledett összeférhetetlenségi szabályokat, amelyek tiltják a közhivatali tisztségviselők alkalmazását a gazdaságban (azaz a befolyással való üzérkedést, korrupció lehetőségét). A szultán önmagára is gondolt, mert lefektette az öröklésének szabályát. (Kabúsz szultán ugyanis nem volt apjának kijelölt örököse.)

Infrastruktúra fejlettség fokmérője: az úthálózat minősége (szerző felvétele)

A 2010 utáni Arab Tavasz itt enyhe fodrozódást jelentett a társadalom felszínén. A tüntetők több munkalehetőséget, a munkanélküli ellátás mértékének és a javadalmazás körének növelését, továbbá a korrupció letörését követelték. 2012-ben azután a szultán kabinetjén keresztül gazdasági és politikai, közigazgatási reformok átfogó rendszerét  tartalmazó rendeletet adott ki. Lezajlott az első helyhatósági választás az országban és a már választott, nem kinevezett hatóságok valóságos beleszóláshoz jutottak ezt követően a Konzultatív Tanácsban (Majlis Al-Shura). A nők választójoga 2011 óta biztosított, 2015-ös választások során 20 női jelölt is elindult, kettő be is jutott a tanácsba.

Mecset és medresz (vallási iskola) (szerző felvétele)

Az államvallás természetesen az iszlám, azonban ennek sem nem szunnita, sem nem annak siita ága, hanem az iszlám ibadista szellemi vonulata az uralkodó. Ezt a különálló ágat tekinti Ománban és Zanzibárban  a népesség a saját iszlám hitének. Az ibadi meglehetősen konzervatív, ugyanakkor határozottan mérsékelt és sok vonatkozásban misztikus irányzat; követőinek száma a világon nem haladja meg a 3 milliót. Omán stratégiai helyzete (Hormuzi szorosban 56 km-re van Irántól) miatt is erősen óvakodik attól, hogy lehetőséget adjon a harcos politikai iszlám terjedésének, ugyanakkor nem zárkózik el teljesen a merőben más felfogású, teokratikus berendezkedésű perzsa állammal való kapcsolatoktól sem. A 85 %-ban iszlám hitű népesség mellett kisebb keresztény, hindu és buddhista közösségek vannak, amelyek vallásgyakorlása egyáltalán nem korlátozott. A Korán előírásai és az iszlám hagyományok, azoknak a mindennapokban érvényesülése, tiszteletben tartása azonban alapvető és szigorú elvárás az országban, beleértve a külföldieket is, akik számára a szesztilalom következetes és szigorú betartása akár kellemetlen meglepetés is lehet.

Az ország lakossága meglehetősen fiatal, az átlagéletkor 25,8 év. A gazdasági fejlődés a felgyorsult urbanizáció hajtómotorja; ma a népesség 84,5 %-a különböző nagyságú városokban vagy városias településeken él. A munkanélküliségi mutató nem ismert, az viszont igen, hogy a foglalkoztatott munkaerő 62 %-a külföldi munkavállaló.

Az erőteljes és eredményes, központi akaraton múló modernizáció fejlett infrastruktúrát és infrastrukturális ellátottságot eredményezett. A lakosság 93 %-a jut ivóvízhez és 97 %-ának van az egészségügyi ellátáshoz hozzáférése. Az alapfokú iskola elvégzése kötelező és az oktatásra a kormány szerepét betöltő konzultatív testület a nemzeti össztermék 6,2 %-át fordítja.

A vásárlóerő paritáson mért GDP 190 milliárd dollár és lényegében két forrásra támaszkodik: kőolaj- és földgáziparra, ami a nemzeti össztermék 46 %-át adja és az idegenforgalmat is lefedő szolgáltatóiparra (51 %). A mezőgazdaság csekély jelentőségű (a híres ománi datolyát is pl. Szaudi-Arábiában termesztik). Az egy főre vetített GDP 46000 dollár, ami bizony nemzetközi összehasonlításban Finnország, Nagy-Britannia vagy Franciaország azonos adatával van egy szinten.

Üzletsor a muscati tengerparti sétány mentén (szerző felvétele)

A fővárosban meglepő a külső, távolról érkezett szemlélődőnek, hogy általában sehol nem tapasztalható gazdasági túlfűtöttségre utaló jelenség. Az utcákon járókelők nem túl sietősen intézik teendőiket, mindössze alkonyat után élénkül meg a forgalom a tengerparti sétányon és a híres bazárban. Az is szokatlan, hogy nem minden nő visel hagyományos öltözetet, fel-fel tűnik nadrágkosztümöt viselő hölgy is, sőt a fiatal generációnak egy része sem visel hagyományos öltözetet. A közlekedés – hála a kitűnő úthálózatnak és a forgalomszervezésnek – lüktető, azonban sem türelmetlenség, sem szembetűnő szabályszegés nem tapasztalható.

Nagyon jelentős különbség néhány más, robbanásszerű gazdasági fejlődésen túljutott országhoz képest, hogy az ománi építészetet gondos anyagmegválasztás és hagyományokra támaszkodó stílus jellemzi. Nincsenek (helyesbítve: egy évtizede még nem voltak) égbeszökő magas épületek, különleges high-tech építészeti megoldások, hanem jó minőségű építőanyagok megválasztásával gondosan kivitelezett középületek, ezek egyike az alábbi képen látható. Építkezések egyébként a város szinte minden részén folytak, ezek környékén vált szembetűnővé a vendégmunkások nagy száma.

A város legbelső, jórészt kormányzati épületeket tartalmazó területén gondosan ápolt zöld felületek egészen különleges hangulatot teremtenek. A zöld területek azonban nem korlátozódnak erre a negyedre csak, a város autóútjai mentén hasonlóképpen szépen karbantartott szegélyek vannak.

Érdemes azonban egy pillantást vetni arra az iparágra, ami lehetővé tette és teljesítményével támogatta az ország modernizációját és fejlődését. Az ománi olajipar növekedése viszonylag későn kezdődött és a geológiai adottságokat tekintve lényegesen kedvezőtlenebb körülmények között alakult ki, mint szomszédainál, ahol összemérhetetlenül nagyobb és jobb tulajdonságokkal rendelkező lelőhelyeket tártak fel. Az ománi olaj- és gáztermelés fejlődése azonban egyúttal a sokrétű módszertani és technológiai innováció története is, amit majd a következőkben igyekszem – legalább vázlatosan – leírni.

2019. 03. 31.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.