Június 24,  Hétfő
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék
Adomány

NEHAZUGGY


Marad a béklyó, közlekedhetünk szemlesütve

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,010,177 forint, még hiányzik 989,823 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Akkor folytatnám ott, ahol nemrég abbahagytam. Arra gondolok, hogy nem kellett  sokat várni a reakcióra: Borisz Filatov, Dnyipro polgármestere péntek este a Telegramon reagált Orbán Viktor nyilatkozatára, amelyben a Fidesz miniszterelnöke „senki földjének” nevezte Ukrajnát. Ide teszem, legyen meg itt is, mert igen súlyos a maga nemében:

„Orbánnak. Oroszul. Polkorrektség nélkül. Először is, ribancarc, nem a mi földünk a senki földje hanem a tiétek. Több ezer éve élünk itt, mi nem az Urálon túlról másztunk elő. Másrészt pedig különösen tehetségesnek kell lenni ahhoz, hogy Romániától, Szlovákiától kezdve Szerbiáig és Ukrajnáig mindenhol utálják az embert. A trianoni békeszerződés csak büntetés volt az állatias történelmi tetteitekért. Harmadrészt a kegyetlenkedéseitek és az a folyamatos vágy, hogy minden világháborúban a zsarnokok kedvében járjatok, történelmi páriává tett titeket. Negyedszer pedig, milyen alávalóságra vall megbocsátani 1956-ot a szovjeteknek és utódaiknak? Ötödször: teljes erkölcsi nullának kell lenni ahhoz, hogy az EU és a NATO szoknyája mögé bújva taposs mindenki nyakára. Kifelé a szoknya alól, és három nap alatt kisöprünk titeket, szemetek. Barmok. Nem, nem a magyar emberek. Hanem az ott hatalmon lévők”.

Az ukrán polgármester egészen pontosan erre az állításra borult el: 

„Oroszország célja, hogy Ukrajnát egy kormányozhatatlan ronccsá tegye, hogy a Nyugat ne tarthasson rá igényt. Ez már sikerült is nekik, Ukrajna most olyan, mint Afganisztán, egy senki földje. Azt viszont nem engedheti meg Oroszország, hogy a NATO megjelenjen Ukrajnában.”

Nem vagyok annyira önérzetes, mint Vona Gábor, aki ötpontos nyílt levelet intézett a Fidesz médiáján keresztül Filatovnak, abbéli meggyőződésének hangoztatva, hogy talán a polgármester is érezte, hogy ezzel túllőtt a célon. Én úgy látom, hogy ha nem is cizelláltan, de az ukrán elöljáró rátapintott a lényegre. Valószínűnek tartom, hogy a harci hév, az egy éve tartó véres háború jelentősen befolyásolja a lelkiállapotát, ezt azért tudjuk be ennek is. Mindamellett pár mondatban elég sok tagadhatatlan dolgot fogalmazott meg. A ribancarc kifejezést még nem hallottam, de legyen. Ha lefordítom a magam számára, nyilván egy prostituáltra és az ő ábrázatára gondolok, aki egy szakma képviselője: abból él, hogy áruba bocsátja a testét. Nem a maga örömére, hanem pénzért.

Nos, ez szerintem így nem állja meg a helyét. A homárt zabáló miniszterelnök nem egy politikai ribanc, hanem egy jellemtelen, gyáva Moszkva szolgája. Aki pont olyan megmagyarázhatatlanul viselkedik, mint akit valamivel zsarolnak, ezért mindent meg is tesz, amire a zsarolója – jelen esetben Vlagyimirovicsról van szó – utasítja. Nem bonyolult: a végtelenségig az orosz narratívát kell tolnia, a Kreml kottájából kell játszania. Ennek lényege, hogy folyamatosan szabotálja az EU-t, orosz energiafüggőségbe taszítja és ott is tartja Magyarországot. Ez eddig marha jól sikerült, és mintha nem is zavarná, hogy az a bizonyos szög egyre gyakrabban bújik ki a zsákból. Hogy mindenki látja és hallja, hogy mennyire nyíltan és szégyen nélkül pofázik a NATO és az EU szövetségi rendszereinek tagjaként az orosz agresszor érdekében, az ő szája íze szerint. Gusztustalan, minősíthetetlen  viselkedés. És bár az ukrán polgármester kihangsúlyozta, hogy kemény szavai nem nekünk szólnak, hanem Orbánnak és kormányának („Barmok. Nem, nem a magyar emberek. Hanem az ott hatalmon lévők”.), nekem személy szerint nincs mentségem. 13 éve nem tudjuk elzavarni, és ez valahol a mi hibánk is, tegyük a szívünkre a kezünket. Ez is amolyan hungarikum, hogy a küldetéstudatot idézzem. Nekünk valamiért hiányzik a fájdalom, mi egy ilyen kis mazochista népség vagyunk, imádunk szenvedni, rinyálni, megsértődni, másokat hibáztatni. És vérig sértődni, ha annak neveznek, amik vagyunk.

Most is végignézzük, sokan egyenesen tapsolva és habzó szájjal, hogy sikerült újfent diplomáciai szarvihart kavarnia a biliben a mi vezénylő tábornokunknak, napok múltán is magyarázzák a szavait. Hogy azt mondta, hogy nem is azt mondta, hogy viccelt, vagy komolyan gondolta. Pedig mindenhogyan súlyos ez. Ha előre megfontoltan mondta, azért, ha elszólta magát, akkor azért, bár ő nem az az ember, akinek bármi véletlenül csúszik ki a cserepes száján. Ez nyíltsisakos véleménynyilvánítás volt tőle. Napok óta keresem, de még mindig nem találom a hisztériaügyi külügyért, hogy a nyakán kidagadt erekkel kérné ki mi, magyarok nevében ezt a stílust. Ahogy máskor szokta. Vajon mi történt, hogy egy maszatoló minisztériumi közleményen kívül elmaradt a harcos rikácsolás? Mitől szart be a hatalmas arcú külügyminiszter? Miért nem áll bele, hiszen mindenki látja, mi történik. Az egész kormányzati propagandagépezet az orosz dezinformációs híreket terjeszti orrvérzésig, folyamatosan vétózzák a közös uniós szankciókat, nemzeti konzultációval szabadságharcolnak ellene, a moszkovita pátriárkától kezdve az összes korrupt putyinista oligarchát védelmezik, különutas megállapodásokat kötnek az orosz olajra és gázra, és így tovább. Ez mind már-már zavarba ejtően kínos bizonyítéka annak, amit Európában mostanra mindenki tud: Orbán és bandája ukránellenes, nyíltan oroszpárti politikát folytat. A háborús agresszort mentegeti.

Ezzel együtt is dermesztő számomra az, hogy egy ukrán polgármester milyen pontosan összefoglalja ennek a magatartásnak a tűrhetetlenségét. Rohadtul szeretnék vitába szállni vele, pontonként megcáfolni, amit állít, de nem megy. Ez a helyzet. Szerintem annyira a szakadék szélére sodródott az Orbán-kormány, hogy innen tényleg már csak a tátongó mélység maradt. Persze nem Magyarországon, hanem a civilizált világban. Itthon ettől csak népszerűbb lehet, ám a nemzetközi porondon olyan szinten szigetelte el Magyarországot, hogy simán lehet, Kim Dzsongun majd egyszer kitünteti érte. Egyszerűen elképzelni sem tudom, mi lesz a következő lépés, innen hogyan tovább. Se V4, se Néppárt, az ukránokat sikerült magunkra haragítani, aminek természetesen a kárpátaljai magyarok fogják meginni a levét, miközben az Európai Unió minden egyes eurócent átutalása előtt talán még Navracsics seggébe is be fog nézni a biztonság kedvéért.

Vagyis véget ért a szabadrablás, lopás, hazudozás és pávatánc. Ennyi volt. Innen lesz szép felállnia az országnak, ami csak egyféleképpen képzelhető el: meg kell szabadulni a nyakunkon ülő túlsúlyos autokratától. Ameddig ez nem következik be, marad a béklyó, közlekedhetünk szemlesütve, ha átlépjük a határt. És lássuk be, most már bármelyik irányba indul az ember, mindenhol ujjal mutogatnak ránk, köszönhetően ennek az erkölcsileg eltorzult, szétcsúszott, kontroll nélküli alaknak. 13 év alatt sikerült a világ szégyenpadjára ültetnie az országot mindenféle tekintetében, és még nincs vége. Majd akkor lesz vége, ha az orosz-ukrán háborúnak is vége lesz. És ha az oroszok maradnak alul, (nagyon remélem, hogy így lesz), akkor jaj nekünk. Akkor lesz csak szomorú és magányos az élet. Ameddig Putyin bevédi a seggét ennek a kollaboráns árulónak, addig nyeregben érzi magát. De csak addig. Aztán ha Putyin eltűnik a süllyesztőben, akkor nem lennék Viktorka helyében. Nagyon nem. Igaz, magunkat se lesz okom irigyelni. Mint ahogy most sincs. 

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.