Június 14,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


A háború elhúzódása soha senkinek nem volt érdeke

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,495,206 forint, még hiányzik 1,504,794 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

A régi alma materem, a RAND kutatói végre valahára ugyanarra a következtetésre jutottak, mint én. A tény, hogy a jelentést a washingtoni központ két legmagasabb rangú kutatója publikálta, önmagáért beszél.

Mi a jelentés lényege? Egy elhúzódó konfliktus Ukrajnában NEM szolgálja az USA és a Nyugat érdekeit. Egy elhúzódó háború költségei és kockázatai NEM állnak egyensúlyban a vélt geopolitikai haszonnal. Habár nincs kizárólagos kontrolja a háború lezárása felett, az USA négy dolgot tehet, amivel közelebb hozhatja a konfliktus lezárását:

  1. Egyértelművé tenni, hogy mi az a jövőbeni segítség, amit Ukrajnának nyújtani fog.
  2. Kötelezettségeket vállalni Ukrajna biztonsága érdekében.
  3. Garanciák adása Ukrajna semlegességével kapcsolatban.
  4. Meghatározni az Oroszország elleni szankciók feloldásának a feltételeit.

Egy teljes éven át az okosok hülyéskedtek, a hülyék pedig okoskodtak. A RAND január 25.-i jelentése annak a jele, hogy lassan kifelé megyünk a geopolitikai COVID agyködéből.

Robert C. Castel biztonságpolitikai szakértő, a Herzl Institute-University of Haifa és az Izraeli Demokrácia Intézet (IDE) volt tudományos munkatársa ezt a posztot tette közzé Facebook-oldalán. Mondjuk én nem tudom, mi a meglepetés abban, hogy senki érdekeit nem szolgálja egy elhúzódó háború, de valamiért most mégis erről kell beszélnünk. A RAND, amelynek jelentése alapján közölte magvas észrevételeit a szakértő, egy amerikai úgynevezett think tank, amelynek katonai szakértői készítették ezt a jelentést, amelyben 32 oldalon keresztül fejtik ki azt, hogy milyen opciói lehetnek az Egyesült Államoknak az orosz-ukrán konfliktus kapcsán. Noha nem az USA mondja meg, hogy miként végződjön a háború, van akkora befolyása az eseményekre, hogy lényegében egy bizonyos irányba tudja terelni a feleket.

Noha pont januárban fordult meg az a tendencia, amely szerint az Egyesült Államok több segélyt – katonai, pénzügy és humanitárius – küldött (vagy ígért) Ukrajnának, mint az EU, ettől függetlenül nyilvánvalóan fontos fogaskerekei ők a gépezetnek. Az USA nélkül szinte tehetetlen lenne az EU, mint ahogy ez fordítva is igaz persze. Pont ezért is fontos az, hogy miként cselekszik az Egyesült Államok a következő időszakban, hiszen értelmetlen lenne az, hogy most egyik pillanatról a másikra egyszerűen csökkentsék a segítségnyújtás mértékét Ukrajnának, arra hivatkozva, hogy egyáltalán nem érdeke senkinek a háború elhúzása/elhúzódása. Ez véleményem szerint a kezdetektől nyilvánvaló volt: soha senki nem azért küldött segélyeket Ukrajnának, mert meg akart gazdagodni a háborún, hanem azért, mert egyszerűen nem engedhetjük meg magunknak, hogy magunkat demokráciáknak nevezve tétlenül nézzük azt, hogy egy agresszor nagyhatalom megtámad és megsemmisít egy európai országot.

Véleményem szerint a cél mindig is az volt, hogy Ukrajna visszaverje az orosz támadást, ezzel egyrészt Putyin hatalmát megrendítve, másrészt pedig egy olyan üzenetet küldve a világ számára, amely szerint az Egyesült Államok és az EU továbbra is a demokrácia védelmezője. Nyilván lehet vitatni ezt a kijelentést, és ennek persze van is azért némi alapja. Az USA ugyanis arról híres, hogy miként viszi el a demokráciát más országokba fegyverek és bombák által. Az is nyilvánvaló, hogy háborúkkal finanszírozzák a gazdaságuk egy részét, ez sem volt titok szerintem soha, de elég megnézni Afganisztán esetét, amely lényegében a demokrácia irányába haladt egészen addig, ameddig az USA hadserege egyik napról a másikra el nem hagyta az országot. Azt követően a tálibok átvették a hatalmat, és egy olyan elnyomó rendszert építettek ki, ahol sok egyéb mellett a nőknek lényegében semmihez nincs joguk. Ezért aztán nem hiszem, hogy ne lehetne egyébként logikusan megmagyarázni egyes esetekben az amerikai beavatkozást, noha az való igaz, hogy van jó pár olyan példa is, ahol ők maguk tettek tönkre egy ha nem is működő, de lényegében fenntartható rendszert. Ahogy Irak lerohanását sem lehet semmiféle épeszű, racionális érvekkel megmagyarázni, úgy a CIA századforduló előtti dél-amerikai beavatkozására sincs értelmes magyarázat. Legalábbis olyan egészen biztosan nincs, ami kapcsolatba hozható bármiféle demokráciával.

Ennek ellenére szerintem abban egyetérthetünk, hogy a jelenlegi ukrán-orosz háború kapcsán más választása nem nagyon volt sem az Egyesült Államoknak, sem pedig az EU-nak, hiszen ha karba tett kézzel várják, hogy a háború a saját medrében haladjon, akkor ma már egészen biztosan nem beszélhetnénk Ukrajnáról, mint országról. Persze megtehette volna mindkét nagyhatalom, hogy a magyar kormányhoz hasonlóan arról pofázik, hogy milyen jó lenne, ha kitörne hirtelen a béke, de annak az lett volna az eredménye, hogy Ukrajnát hetek alatt elpusztítja az orosz katonai vezetés. Márpedig ezt nem engedhette meg magának sem Európa, sem pedig a világ. Nem hitethette el az oroszokkal azt, hogy nekik joguk van csak úgy lerohanni egy szuverén országot, mindenféle következmény nélkül.

A fent idézett szakértés tehát érthető, de nem látom, hogy mi ebben a rendkívüli. Akinek van némi esze, az eddig is tudhatta, hogy a legjobb az lenne, hogy minél előbb véget érne a háború, de könnyebb erről lamentálni, mint megvalósítani. Már most is egy elhúzódó háborúról beszélhetünk, amelynek kimenetele még sokféleképpen változhat, alakulhat, azzal a megjegyzéssel, hogy az oroszok már most óriási veszteségeket szenvedtek el. Nemcsak katonailag, de morálisan is. Egyrészt ma már az egész világ tudja, hogy nagyobb volt Putyin szája, mint amire tettekben képes volt, másrészt azt is, hogy nem érdekli őt az oroszok élete, akár gyerekeket is hajlandó feláldozni a saját terve érdekében, miközben pontosan látható, hogy orosz győzelemmel már egészen biztosan nem fog véget érni ez a háború. Véleményem szerint csakis ukrán győzelemmel zárulhat le ez a háború, amely győzelem mikéntje változhat esetleg. De ezt a mikéntet még megjósolni is nehéz, pláne addig, ameddig egy olyan vezetője van Oroszországnak, mint Vlagyimir Putyin.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.