Június 25,  Kedd
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék
Adomány

NEHAZUGGY


Nem Isten, pláne nem egy pap mondja meg, hogy ki vállaljon gyermeket és ki ne

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,032,007 forint, még hiányzik 967,993 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Bűnösnek találta a bíróság és letöltendő börtönbüntetésre ítélte Fidelis Moscinski ferences atyát, aki tavaly júliusban egy New York-i Planned Parenthood abortuszklinikának működését kísérelte oly módon megpuccsolni, hogy leláncolta, lelakatolta leragasztotta annak bejáratát. Az ítélet miatt ahogy kell, szépen ki is akadtak a hazai konzervatívok, de legalábbis a Mandiner szerkesztősége, amely nyilván lehozta ezt a hírt. Egy kis utánajárást követően kiderült, hogy valóban, akár egy év letöltendő börtönbüntetést is kaphat az atya, amennyiben az ítéletet fenntartja a bíróság. Noha én kétlem, hogy ezt megtenné, azért ettől még érdemes beszélni erről az esetről, ami ennyire megrázott egyeseket. A férfi viselkedése véleményem szerint elfogadható kellene, hogy legyen, olyan értelemben, hogy az hozzátartozik a véleménynyilvánítás szabadságához, de úgy tűnik, az amerikai törvények erről másként vélekednek.

A gond szerintem nem is azzal van, hogy ilyet megtett-e valaki, hanem azzal, hogy mi volt ennek az oka. Hiszen a törvények szerint a nőknek joguk van az abortuszhoz – bizonyos körülmények között – amit az állam nem korlátozhat. Persze magánszemélyek élhetnek azzal a jogukkal, hogy megpróbálják elmondani a véleményüket, de szerintem ezt egészen addig tehetik meg mindenféle retorzió nélkül, ameddig ezzel nem sértik mások jogait. Hogy itt erről szó volt-e, vagy sem, azt a bíróság majd eldönteni, noha véleményem szerint óriási hiba lenne mártírt csinálni az atyából, aki ezzel elérhetné a célját. Megértem én, hogy az ő hite szerint helytelen az, ha valaki elveteti a gyermekét, de a vallás egy választás, az nem egy ország törvénye, pláne nem a társadalomé, amelyet jó lenne, ha a vallási vezetők a helyén tudnának kezelni.

Fidelis testvér erről úgy nyilatkozott: »Most képzelje el, ha ön is egyike lett volna azoknak a gyerekeknek, akiket aznap kivégeztek volna. Nem akarta volna, hogy minden lehetséges erőfeszítést megtegyünk az ön életének megmentése érdekében?

Egyházi embernek semmi joga sincs ahhoz, hogy ítéletet mondjon egy anya felett. Nem pont erről szól maga a vallásos tanítás is? Vegyük csak példának azt, hogy egy templomba bárki bemehet gyónni, akár egy sorozatgyilkos is, aki ha el is mondta, hogy mit tett, a pap egyszerűen nem értesítheti a hatóságokat, hiszen köti őt az eskü. Ezzel viszont lényegében asszisztál további gyilkosságokhoz azért, mert úgy hiszi nem a törvényektől függ az, hogy valaki megkapja-e méltó büntetését, hanem attól, hogy Isten hogyan dönt. De mondja ezt azok szemébe, akik azért veszítették el szerettüket, mert egy fogadalmához hű pap nem fordult a hatóságokhoz azt követően, hogy tudomást szerzett arról, hogy valaki embereket gyilkol.  De itt elvárja a vallási közösség, hogy tiszteletben tartsák az ő „törvényeiket”, amikor viszont arról van szó, hogy egy anya legális körülmények között amellett dönt, hogy valamilyen oknál fogva elveteti a gyermekét, akkor felháborodnak. Ha valami, hát ez kettős mérce.

Ehhez képest a cikk szerzője megint csak arról beszél, hogy milyen kettős mércét alkalmaz a szekularizált társadalom és támadja a keresztényeket. Hát hogyne.

Amit az atya tett, az a szekularizált szemlélődő számára nem több, mint aktivizmus. Viszont, ha megnézzük ennek a tettnek, ennek a fajta aktivizmusnak a társadalmi és politikai elfogadottságát, és megnézzük például a gyilkos, templomgyalázó és utcákat felforgató Black Lives Matter-mozgalmat, alighanem mindenki számára nyilvánvalóvá válhat a rendkívül durva kettős mérce, amelyet a keresztényekkel szemben támasztanak.

Véleményem szerint nincs itt semmiféle kettős mérce. Azzal ugyan nem értek egyet, hogy egy ilyen akcióért bárki is börtönbüntetést kapjon, de azzal sem értek egyet, hogy valaki magát felsőbbrendűnek érezve ítélkezzen mások felett, márpedig ez ítélkezés. Egy kívülállónak ugyanis semmi joga sincs ahhoz, hogy megmondja egy anyának, hogy megtartsa-e a gyermekét, vagy sem. Elvégre egyházi ember gyermeket sem fog nemzeni soha, ezért hát mit tudhat ő a család fogalmáról? Arról, hogy micsoda teher tud lenni egy gyermek akkor, ha egyszerűen nincsenek meg sem a lelki, sem pedig az anyagi feltételei annak, hogy valaki gyermeket vállalhasson? Én magam vélhetően soha nem választanám az abortuszt – már ha az én döntésem lenne – de úgy vélem, hogy bizonyos keretek között biztosítani kell ezt a jogot a nők számára, hiszen valóban léteznek olyan élethelyzetek, amikor jobb egy gyermeknek, ha nem jön világra.

Az, hogy nem az ember dolga megítélni ezt, az véleményem szerint egy marhaság, én soha nem hittem abban, hogy Isten dönt bármiben is. Mi hozunk döntéseket – ráadásul nem a szabad akarat az a nagy ajándék, amit Istentől kaptunk a Biblia szerint? -, amelyeket persze később megbánhatunk, de akkor is nekünk kell azokat meghozni, nem másoknak. Ne egy gyermektelen pap legyen az, aki megmondja azt, hogy ki vállaljon gyermeket és ki nem, mint ahogy senki más se mondhassa meg. Ameddig a törvények biztosítják bizonyos körülmények között az abortusz lehetőségét, addig ezt ne próbálja megakadályozni senki sem. Ez szerintem ennyire egyszerű.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.