Mivel már mindenki, aki számít, végigvette a lehetőségeket, ezért én nem fogom azt találgatni, hogy a zsákutcás, korrupt populizmus és a szocialista tervgazdaság nagyobb dicsőségére – a tojástól a burgonyáig, a trappista sajttól a rizsig – mely újabb termékekre szándékozhat bojtos sapkát húzni a kormány, miközben ő maga éppen most vonul ki a szociális ágazatból és a talpasai idős és/vagy beteg embereket lakoltat ki a tél beállta előtt (értsd: ha megfagynak, akkor már nincs baj velük). Olybá tűnik, hogy hiába mondja minden magára valamit adó gazdasági szakember, hogy az árstopnak, különösen ha időben nem vetnek véget neki, kóros piactorzító hatása van, rengeteg gazdasági problémát okoz, a karikás szemű tenyérjós eldöntötte, hogy nekünk akkor is el kell menni Lovasberényből Moszkváig kisvasúton.
Hogy miért? Fogalmam nincs, de mivel azt nem feltételezem, hogy még annál is jobban megbolondult őfényessége, mint amennyire a tegnap reggeli közpénzrádiós igehirdetése alapján végül is kézenfekvő lehetne, illetve mint amennyire életbevágó számára, hogy hatalmon maradjon, csak arra tudok gondolni, hogy a hatalmon maradásért, a pillanat uralásáért az is belefér, hogy teljesen elássa az országot. Ez az út már csak a szakadékba vezethet, akár kisvasúton tesszük meg, akár gyalog. Elég kézenfekvő ugyanis, még bármilyen oldali közgazdásznak sem kell lenni hozzá, hogy a végtelenségig meghosszabbított, az élelmiszerek egyre szélesebb csoportjára kiterjesztett ársapkák hajtják az inflációt (holott elvileg éppen egyszámjegyűvé kéne varázsolni); az érintett kereskedelmi egységek a sapka nélküli termékek árának növelésével kénytelenek kompenzálni a kormányzati kényszerintézkedés miatti kiesést. Nem bonyolult, de aki úgy próbál gazdasági válságot kezelni, konkrét problémát megoldani, hogy arra sem hajlandó, hogy a problémát egyáltalán helyesen diagnosztizálja, az ezt csinálja: a másokéval veri (a boltok, kereskedelmi üzletláncok, bankok), és úgy nem old meg érdemben egyetlen problémát sem, hogy csinál helyette további öt, tíz másikat.
Tehát igét hirdetett a felcsúti próféta, és amellett, hogy a most már az életvitelszerűen erőtlenül pihegő forintnak ez megint nem tett túl jót, azért nem kicsit hangzott groteszkül az arcából, hogy Ukrajna egy működésképtelen állam, amelyik már a háború előtt sem tudta működtetni a gazdaságát (bezzeg mimagyarok a tanárok béremelését is Brüsszellel akarjuk kifizettetni, annyira hasítunk), vagy hogy ő megegyezett a szerbekkel, hogy nem engedi, nem hagyja, hogy a déli vezetékeket az Északi Áramlat mintájára terrorcselekmény érje. Ez majdnem olyan röhejes – csak ő nem röhögte el magát, és nekünk sincs kedvünk röhögni -, mint hogy szerinte minden országban vannak az energiaszankciók mögött extraprofitra játszó spekulánsok. De nem, nem magára és a bandájára gondolt, pedig a közös uniós energiabeszerzésből való kimaradás pont ezt jelenti. Emiatt lesz ködös és rosszkedvű még a legvérmesebb rajongó hangulata is, amikor jól kifizeti (ha lesz miből) Európa legdrágább energiája után a rezsicsökkentettnek hazudott számlát.
De nem akarok jósolgatni, mindössze megállapítom, hogy nagyjából ez következik abból, hogy az Orbán-kormány az egyedüli Európában, amelyik nem hajlandó elhinni, hogy Oroszországon kívül is van gáz. Márpedig ha mindenki más máshonnan szerzi be, az Orbán-kormány pedig a Moszkvával kötött, megismerhetetlen tartalmú szerződések szerint továbbra is Oroszországból, akkor tökmindegy mennyire lesz alacsony esetleg a tőzsdei gázár, mimagyarok annyit fizetünk, amennyit a háborús gyilkos követel. Ha hétszer, nyolcszor annyit, mint a többiek, akkor annyit. De ez a mondat, ez:
Ha nem lennének szankciók, mondjuk holnap reggel egy tündér varázsütésre ezeket megszüntetné, akkor azt tapasztalnánk, hogy az infláció, az áremelkedés mértéke is legalább a felére, de talán még nagyobb mértékben is, azonnal csökkenne.
Jó, eddig a tündér és a varázsütés nem volt benne a propagandahablatyban, a többit már sokadszorra halljuk, de mivel a fideszes vallásúak 80%-a elhiszi, hogy minden bajáról a brüsszeli szankciók tehetnek, szögezzünk le néhány dolgot. Ugye ha az ember elcseszett, hazug premisszákra alapozza a széles körben terjesztett nézeteit, lehet bármekkora zseniális tenyérjós a kocajogászok és tehetségtelen futballisták között, nem lesznek helyesek a következtetései. Akkor se, ha ötvenezerszer mondja el. Tehát mivel Magyarország miniszterelnöke kormányzás helyett jósolgat és immár tündéreket vizionál a közveszélyes valótlanságai alátámasztására, állapítsuk meg, hogy fura egy állat ez az infláció. Érdekes módon a magyarországi infláció nagyjából duplája az EU-s átlagnak. Ez azt jelenti, hogy joggal feltételezhetjük, hogy az infláció egyik részéről valóban a háború, a másik részéről viszont jó eséllyel az elcseszett kormányzati politika tehet. És miután a magyar kormánynak minden békepárti ventilálása ellenére a háborúra semmilyen érdemi hatása nincs, ha a magyar kormány holnap lemondana, az infláció is azonnal felére csökkenne, nem? Nem tudom, de mondok mást: ha Orbán Viktor moszkvai gazdája holnap letenné a fegyvert, belátná, hogy ebből már jól sehogy nem jöhet ki, és elhúzná a belét Ukrajnából, az infláció azonnal a felére csökkenne, nem? Nem tudom, nem tartom valószínűnek, hogy a tizenkét év alatt elcseszett unortodox gazdaságpolitika minden sara egy pillanat alatt eltűnne (ezért nem én vagyok a miniszterelnök), de az alapvető problémát legalább helyesen diagnosztizáltuk. Tudniillik a probléma nem Brüsszelben, hanem Moszkvában van, tündérek pedig nincsenek. Mert ha lennének, akkor az orbánista korrupcióval, romlottsággal és dilettantizmussal lehetne fűteni, és az iskolákban nem fagyoskodnának a gyerekek, nem? De.
Ha lennének tündérek, és mondjuk varázsütésre véget vetnének a kétharmados fideszes nemzetrontás keserves éveinek, az ország jelen helyzetén már az se biztos, hogy segítene. Ezt pontosan onnan lehet tudni, hogy a miniszterelnök jósnak állt és tündérekről lázálmodik. Ugyanis a magyar gazdaság az elmúlt 10 évben nem a Fidesz bármihez értésének köszönhetően, hanem annak ellenére működött, amennyire működött. Mert volt ingyen pénz. Most, amikor elfogyott a mások pénze, akkor ez van. Ömlenek ki a szekrényből a törvényesített korrupcióra, az olcsó munkaerőre, vagyis a szándékosan alacsonyan tartott jövedelmekre, az értéktelen forintra, a minden irányból elhibázott fiskális és monetáris politikára, a populista alamizsnaosztogatásra, a hatalommegtartást szolgáló ideológiai állóháborúra és a nemzeti elhülyítésre épülő legfőbb kormányzati politika csontvázai. Mert elkezdődött a földbe fúródás, és nincs értelmes, tisztességes ötlet, csak a széthazudott premisszákon alapuló hazug, dilettáns következtetések. A primitív jósolgatás, az inflációgerjesztő ársapkákkal való küzdelem az egy számjegyű inflációért, illetve a brüsszeli szankciókra való önfelmentő mutogatás. Miközben az állítás helyesen így hangzik, igaz, hogy sokkal inkább kérdés lesz az: Ha nem lennének szankciók, mondjuk holnap reggel egy tündér varázsütésre ezeket megszüntetné, akkor ki a büdöskurvaéletre kennék rá az elmúlt tizenkét év minden bűnét? Kire? Kire, ha Moszkvára nem szabad?
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.