„Ez a párt szereti a kerékpárt!” feliratú transzparenssel demonstrált a Fidesz 1989-ben a Parlament előtt. Azóta sem láttam fideszest biciklin ülni, pontosabban egyet láttam, de az is egy cirkuszi majom volt.
A kerékpárhasználat iránti elköteleződésből mi maradt mára?!… Szeretnek bicikliutakat avatni – esküszöm, van létező bringaút is köztük, sőt olyan is, amelyik hosszabb 10 méternél!… Feltehetőleg sok potentát ambicionálja, hogy olykor körbekarikázza a birodalmát, szemmeltartólag. Van továbbá bicajügyi kormánybiztosunk Révész Már(tír)iusz személyében. Róla nem tudok olyat mondani, ami ne haladná meg a tűrési kötelezettségét, amely közszereplőként megilleti.
No és ne feledkezzünk meg a párt vezetőjéről sem! Neki speciel – sokak szerint – hiányzik egy kereke, így a meglévő eggyen egyensúlyoz.
Sajnos nem a Fővárosi Nagycirkuszban.
*
A Nagyhatalmú – annak hetedik évfordulóján – tudatta azokkal, akiknek eddig sejtelmük sem volt erről, hogy 2015-ben megnyerte a „Röszkei Csatát”.
A – szégyenszemre! – bíróság elé állított és hosszú évekre elítélt „terroristák” emlékezetem szerint egy hangosbeszélővel, egy tolókocsival és érthetetlen beszéddel „támadták meg” az őket a határkerítésen beengedő – állig felfegyverzett – fogdmegeket. Példátlan, szégyenletes, alkotmánytipró gaztett volt a manőver és az ítélet is.
Vélhetőleg többé nem fog előfordulni ilyesmi. Novák Előd bérgarázda például fennhangon követeli a tűzparancs kiadását a déli határszakaszt védő, alaposan „kiképzett” határvadászoknak. Ma a véletlenül erre tévedt menekültekre, holnap a „nemzetalkotó tényezőkre” (kisebbségi honfitársainkra), holnapután a „szivárványos” lelkületűekre lövetne a mihaszna szóhányó.
*
Sajnos az emberi psziché nem úgy működik, hogy képes lehetne egyik napról a másikra megváltozni. Az énvédő mechanizmusok végzik a dolgukat, a szerencsétlen fideszes önigazolásokat keres, projektál, hazudik önmagának, bűnbakokat keres, nem vesz tudomást az őt nem igazoló tényekről, szövetkezik a hasonszőrűekkel, értetlenkedik, támad ha veszélyben a meggyőződését, és nem utolsósorban némi kis anyagi hasznot is remél azoktól, akiket pozícióban igyekszik tartani. Ezért falra hányt borsó, bármit is mondunk mi. Évtizedek mulasztásait ismeretekben, kultúrában, olvasottságban, felvilágosultságban nem ellensúlyozhatja semmilyen józan érvelés. A függőlelkűség pedig a magyar mentalitás szerves része, magyarán, szolgákként érezzük jól magunkat (már aki, persze), hiszen így nincs egyéni felelősségünk. A Jó Atyuskánk fent az Égben vagy itt a Földön majd jól megvéd minket, gondoskodik a betevőnkről és kitörli a tomporközünket is választás előtt, feltéve ha cserébe rendszeresen tisztára nyaljuk az övét. Ezért voltak-vannak tömegek Horthy, Rákosi, Kádár és Orbán apánk mögött is. Jobbára ugyanazok a tömegek.
Attól a néptől, amely semmit nem tanult két világháború véráldozatából, botorság lenne elvárni, hogy bármi történésből is okuljon – legyen az bármily megrázó vagy elokvens.
A demokráciához mindenekelőtt demokratákra lenne szükség, ilyen társadalomszervező hagyományok azonban a magyar történelemben csak nyomokban lelhetők fel.
*
Telefabrikáltuk az országot kackiás kilátókkal. Csak a példa kedvéért: a 2000 lakosú, alföldi (!) Tyukod körül szám szerint 11 épült anno, 264 millió HUF uniós támogatásból.
Már jóformán ki sem látszunk a trutymóból, de legalább a rálátási lehetőség adott.
*
Megboldogult ifjúkoromban – melyet a Ceauşescu-féle Aranykorban voltam kénytelen elszenvedni – a filmekből kicenzúrázták a csókjeleneteket. Közterületen tilos volt csókolózni, mert rögtön akadt olyan túlbuzgó állampolgár, aki tettlegesen fellépett a deviancia ellen – a rend mindig éber őreiről nem is beszélve!…
Manapság mifelénk a Médiatanács osztogatja a sokmilliós büntiket, ha a NER-nek nem tetsző tartalmakat lát a tévében. Azonos nemű párok, szivárványcsaládok látványától óvná a serdületlennek vélt ifjúságot – erre is van évi jó pár milliárdunk… A diktatúrák sajátossága az erkölcscsőszködés, persze csakis a legintimebb magánélet vonatkozásában – amelyhez amúgy semmi köze nem lehetne. Lopni, csalni, hazudni, panamázni, strómankodni, nyakló nélkül tolni az alternatív „valóságot” nyíltan lehet, tűnik: az nem morális kategória. Kézen fogva sétálni viszont csak akkor szabad, ha eltérő nemi szervvel rendelkeznek az arra vetemedők.
Még a közismerten puritán Kádár János is tiszteletben tartotta a „széles néptömegek” nemi életét!… Méltányolnám, ha ez a rendszerszintű tinglitangli más baszakodnivalót találna magának, legalább most, mielőtt – talán – végképp dugába dől!…
*
Tavaly ilyentájt írtam:
„Ha a jövő évi választások után úgy marad a Fidesz hatalmon, hogy nincsen benne szervezett csalás, technikai manipuláció, akkor nyugodtan sutba lehet dobni a Köztársaságot, meg lehet változtatni az ország államformáját!
Az új formánk: SZEKTA.
Majd leshetjük, mikor rendel el a szektavezér tömeges öngyilkosságnak álcázott népirtást a áskálódó külső és belső ellenség, a nyugati beavatkozási veszély miatt!… ”
Ennek apropóján morfondírozok most: létezik olyan, hogy egy ország lakossága szociális öngyilkosságot követhet el?
Mert az, hogy békésen tűrjük azt amit a hatalmon levők – saját zsebre dolgozva, mondvacsinált ürügyekkel – ellenünk elkövetnek, nekem tisztára valami olyasminek tűnik…
*
Múlt év decemberi a hír, hogy Dr. Varga Judit Igazságügyi Miniszter bejelentette: ismeretlen elkövető ellen feljelentést tesz rágalmazás címén, amiért a magát „Az ördög ügyvédjének” nevező személy a nemi identitását illetően hamisan állította azt, hogy ő biszexuális lenne.
Nem tudom azóta sem, igaz-e Az ördög ügyvédjének az állítása. Remélem nem, mert akkor nem kellene szimpatizálnom Varga Judittal csak emiatt és szolidaritást sem kellene vállalnom vele, amiért a magyar Kormány – amelynek ő is oszlopos tagja – morális és jogi irtóhadjáratot folytat a nem – vagy hozzá hasonlóan nem teljesen – heteroszexuálisnak született magyar polgárok ellen. Az tény, hogy ez az ismeretlen személy robbantotta ki a Borkai-ügyet és abbéli állításai igaznak bizonyultak. Ígérte hogy nemsokára bizonyítékokkal is előrukkol, – drukkoltam hogy úgy legyen! Nem másért, csak mert nem helyes, ha valaki vizet prédikál és közben bort iszik.
Dr. Varga Judit végzett jogászként (bár vannak akik ezt nyilvánosan megkérdőjelezték) bizonyára tisztában van azzal, hogy a jog szerint bárkinek a vélt vagy valós nemi identitására tett vélekedés, megjegyzés nem meríti ki a rágalmazás, de még a becsületsértés tényállását sem. Mégpedig azért nem, mert ez az állítás nem tartalmaz erkölcsi értékítéletet. Ha például én azt állítanám, hogy dr. Varga Judit egy szőke nő, az sem tartalmazna szemernyi morális billogot sem, dacára hogy mindenki tudja és láthatja, hogy dr. Varga Judit nem szőke. Ezért hiába is jelentene fel. Volt már ilyen jellegű bírósági ítélet is egy homoszexuálisnak történt „megbélyegzés” tárgyában, amiről a barna dr. Vargának hivatalból is tudomása van. Tehát ezt a bejelentését nyugodtan minősíthetjük porhintésnek. Amit ha nem is bizonyít, de valószínűvé tesz az a körülmény, hogy a feljelentés óta semmit nem olvashatni a sajtóban erről az ügyről.
Magánügy bárkinek a nemi orientációja. Ezért sem ildomos a legmagasabb szinten, közpénzen kampányt folytatni azok ellen, akik nem a többséghez tartoznak e vonatkozásban. A történelem már túllépett az e vonatkozású csökött és bigott szemléleten, mégha minálunk még nem is. De ami késik, nem múlik!
Amennyiben esetleg igaz lenne Az ördög ügyvédjének a vélelme, dr. Varga Judit akkor lenne bátor asszony és ember, ha mismásolás helyett coming out-olna. Vannak még rajta kívül másságukat nyíltan felvállaló miniszterek, sőt miniszterelnökök is!
Mégha minálunk még nem is.
*
A homoszexualitás, a biszexualitás és a többi nemi diverzitás nem jogi és nem morális kérdések, nem devianciák, hanem alapvetően genetikai meghatározottságú biológiai attribútumok.
Ez az a mondat, amelyet a magyar társadalom többsége el tud ugyan olvasni, de megérteni vagy elfogadni képtelen. Szerintem egy civilizált, gondolkodni képes lénynél éppen ez az, ami természetellenes.
Addig is, amíg megváltozik ez a közpolitikailag generált szemlélet, vetítsük lelki szemeink elé köztársasági elnökasszonyunk kicsinyég fagyosra ferdült kincstári mosolyát, amikor az új amerikai nagykövet, a melegek szószólójaként is nevezetes David Pressman a napokban, megbízólevele átadásakor bemutatta neki családját: a párját – aki szintén férfi – és a közösen nevelt két fiúgyermeküket. (Érdekes, hogy a magyar híradásokból a találkozó eme bensőséges szeletkéje teljesen kimaradt.) Képzeljük el, mennyire hülyén érezhette magát a bőrében a miniszterelnök urunk amikor a bűnös Brüsszelben – barokkos szokása szerint – csókot lehellt a bulizós hajlamú finn miniszterelnök, Sanna Marin kacsójára. A fiatal Hölgyről közismert, hogy anyja és annak női élettársa nevelte fel, Pirkala városban, egy önkormányzati bérlakásban. (Brrr!…) Éljük bele magunkat abba a feszengésbe, amely homofób Mindenhatónkat támadta meg, amikor idén nyáron a spanyol királyi palotában, a NATO-csúcs vacsoraestjén a luxemburgi miniszterelnök, Xavier Bettel meleg férje mellé sodorta az ültetési rend. Végül pedig lássuk át, mily kínos lehet legfőbb közjogi méltóságaink számára annak konstatálása, hogy mennyire nem sűrűn hívják meg őket azokba az országokba, ahol törvénybe iktatták az azonos neműek házasságát, ahol szabadon nevelhetnek gyermeket az egynemű párok, ahol bárki nyíltan lehet olyan, amilyen. Megérdemlünk ennyike elégtételt, szerintem.
*
A 15 magyarországi egyház (+ erdélyi szatellitjeik) tavaly téli közös manifesztuma „a házasság, a család és az emberi méltóság védelmében” valójában az Orbán-kormány melletti elvtelen hűségnyilatkozat. Francot szólt az arról, aminek felcímkézték – valójában nettó gazsulálás a hatalomnak, ahol a közpénz hever. (Mit hever! Percig sem pihen, amint befolyik, menten szétfolyatják, eltüntetik, kiporciózzák, fedősztorikkal és bűvészmutatványokkal megfosztják közpénz-jellegétől.)
„Megteremtette Isten az embert a maga képére; Isten képére teremtette őt, férfinak és nőnek teremtette őket. Isten megáldotta őket, és azt mondta nekik Isten: »Szaporodjatok, sokasodjatok, töltsétek be a földet!«. Ezt a – Mózes első könyvéből vett – idézetet biggyesztették kiáltványukba, igazolandó, mennyire nem Isten kedvére való az egyneműek szerelme, horribile dictu: házassága. Az egész vallástörténet azt igazolja, mennyire maga a megfellebbezhetetlen Igazság az, amit az egyház mindenkori képviselői a Bibliából kiolvasni vélnek – nyilván azért történtek az egyházszakadások és él és virul többezer keresztény egyház, merthogy oly egyértelmű, ami ott le vagyon írva! Szívet melengető különösen az, ahogy a katolikus egyházban a papok szaporodnak és sokasodnak, valamint házassági / párkapcsolati tanácsokat osztogatnak, a franciskánus „Csaba testvérrel” az élvonalban.
A fentebbi idézetből tehát egyenesen következik a papi cölibátus, homoszexualitás, férfiuralom és pedofília. Annak is ezeréves hagyománya van, hogy ők mondják meg, hol, mikor, hogyan éljen házaséletet a pórnép, mint ahogy a világi élet egyéb területeibe is beleszólási joguk van, kiváltképpen hogy kire adhatják le szavazatukat a hívők.
Esetleg nem lehetne, hogy sűrű nyelvcsapású megnyilatkozások helyett a saját portájukon sepregessenek? Hogy a megújhodó egyházak és a mindenkori hatalom tiszteletben tartanák az emberek magánéletét? Hogy az a sok egyház nem politizálna és a kormány nem imádkozna, hanem a jó értelemben vett dolgukat végeznék? Hogy avítt dogmák és nézetek újramelegítése helyett tudomásul vennék az emberi faj biológiai sokszínűségét?
Azok nevében is, akik ebben közvetlenül érdekeltek, köszi előre is!….
*
Az sem ma volt, hogy Kövér László elvtársat ellepte az ideg a hír olvastán, miszerint Észak-Koreában a valóbankövér elvtársa, a Kim Dzsongun betiltotta, hogy az országban más is viselhessen olyan fasza bőrkabátot, amilyet ő szokott. (Ezt a fazont – csukaszürke változatban – a világban utoljára Hitler viselte korábban – hivatalos alkalmakkor, azaz szinte mindig.) A KNDK hatóságai azóta éjt-nappá téve üldöznek mindenkit, aki hasonló kabátot mer hordani.
„Felháborító! Micsoda dolog ez?! Van bőr a képükön!…” – dohogott magában a Nemzet Házmestere és legott hívatta a Kabinetvezetőjét, mert csak ökör dohog magában.
-Lacikám, hű elv… izé, NERtársam voltál mindig, tennünk kellene valamit ez ellen az arcátlanság ellen! – mondta László. -Nekem szülőhazám itt e fánkoktől ölelt kis ország, tovaringó gyermekkorom világa. (Szeretett ilyeneket mondani, mert egyrészt titkon egy költői lélek volt, másrészt tudta, hogy környezetében kizárható, hogy bárki felismerje: ezek nem teljesen az szavai.)
-Igenis, Főnök! – csapta össze a bokáját megkönnyebbülten a kabinetfőnök. Azt hitte ugyanis, hogy a magáévá tett villalakás és Audi 6-os miatt volt ilyen sürgős, hogy még a barátnőjét sem csinálhatta meg rendesen.
-Van nekem, ugye, ez az micsodám, ez a férfidíszem. Még díjat is kaptam miatta, mint a legtökösebb csávó a jobboldalon. – folytatta Kövér, kissé mérgesen, amiért folyton elkalandozok beszámolóm közben. (Nem szerette a kalandozó magyarokat, amióta diákkorában pótvizsgára utasították miattuk.)
-Szóval és tettel, tenni és szólni kéne annak érdekében hogy más ne viselhessen ilyen bajuszt, amilyent én. Ez az én védjegyem, nem azért a mienk az ország, hogy bárki, kortól, nemtől és arcformától függetlenül, bármikor kopírozhassa. A világban, ugye, minket másolnak – az országban meg engem. De semmi kecs, semmi báj! Nem vigyáznak az étrendre, a hidratáltságra! Mégcsak nem is olajozzák a szőreiket, pedig attól ilyen szép dús! Nem waxolják, nem formázzák! Semmi stílus, csak hagyják vadon nőni, lógni.
-Igenis, Főnök, meg nem is! – mondta a Laci kissé megijedve attól, hogy egy NEM szó hagyta el a száját. Holott tudhatta volna, mondhat bármit, a NERben egy nagyfőnök sosem figyel a beosztottjaira.)
-A Nemzeti Férfiideál legnagyobb ellensége az ápolatlan bajusz! Persze, csak Gyurcsány után! – jutott eszébe hirtelen a direktíva. -Intézkedj kérlek, hogy az a költői lélek, a Semtömjén Házirénszarvas-ölő Zsolt éjfél előtt 5 perccel nyújtson be egy törvényjavaslatot „Védjük meg a Házelnök Bajszát!” címmel. Holnaputántól senki sem hordhat bajuszt rajtam kívül! Sem ilyet, sem hasonlót – semmilyent! – szállta meg a NERbátorság az Országház Urát.
-Igenis, Főnök! – örvendezett a kabinetikus, amiért nem azért volt a jelenése, amitől tartott. De aztán elkomorult az arca.
-Izé… nem lesz ebből baj? – nézett nagy ijedten László- és zászlótársára.
-Baj?! -hüledezett a Nemzet Bajusztulajdonosa. -Na ne röhögtess!… Hol élsz te?!… Utoljára a hungaristáknak akadt össze némileg a bajsza az igazságszolgáltatásssal, talán mert túl hideg volt a Duna vize, amibe belelőtték azt a sok érzékenybőrű embert. De aztán kikiáltottuk a Következmények Nélküli Országot, mint új államformát.
-No igen, de itt van az Áder Úr…
-Áder elvtárs megbízható, jó Káder. Nem lesz vele gond, eddig se volt.
-Na de hát neki is van bajsza!
-Baszjad izüt!… – szaladt ki Kövér száján. -Ez tényleg probléma! Az ő arca ékét tényleg nem tilthatjuk be csak úgy, ukk-mukk-fukk, egyetemlegesen. Nem lenne belőle ugyan nipplomáciai botrány, na de mégis, ő a mi kutyánk kölyke.
-Igenis, Főnök! – lelkendezett a a kabinetikett tudója, amiért már megint nem kell semmit tennie.
–Mondd, mit érlel annak a sorsa, akinek nem jut kapanyél; kinek bajszán nem billeg morzsa, ki setét gondok közt henyél?…
-Hogy mi van, Főnök?!… – nézett ki a szeméből a kabinetfőnök.
-Ne is törődj vele ! – válaszolta indignáltan Kövér. -Atyaisten, kikkel vagyok én körülvéve?!… – gondolta magában.
*
Most hogy végre Hadházy Ákos áprilisban megválasztott parlamenti képviselőnek – olasz turistacsoportnak álcázva magát – sikerült egyszeri alkalommal belépnie az Ország Házába, már nem is kolbászból fonják minálunk a kerítést, hanem turistaszalámiból!
Pandula Dezső
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.