Tudom, a köztársasági elnök személye sérthetetlen. Nem is áll szándékomban sértegetni, mélységesen tiszteletben tartom az összes létező pozitív adottságát, az anyaságát, feleségségét – eddig létezett ilyen szó? -, nőségét, hívőségét, eleganciáját, frizuráját, szemöldökét, mindenét. Az eszét is. Be kell látnom, Orbán Viktor a tökéletes embert választotta ki a tökéletes feladatra. Senki más nem jut eszembe, aki olyan résmentesen meg tudná jeleníteni a Fidesz szellemiségét és egységét, ahogy azt a frissen kinevezett köztársasági elnök tette. Mégpedig nyilvánosan, a közösségi oldalán. Bizonyára azért, hogy tanuljunk belőle.
Kezdjük ott, hogy aligha személyesen Novák Katalin pötyögi be a laptopjába a posztokat, hiszen mire letudja a hivatali feladatát, megfőzi a vacsit a családnak és felhajtja a gyerekek gatyaszárát – takarékosságból biztosan nagyobb ruhákat vesznek, hogy legyen tartalék, amikor nyúlnak egyet a nyáron -, aligha marad ideje ilyesmire. Bizonyára egész irodányi ember segíti a munkáját, többek között vezeti a hivatalos Facebook-oldalát, mert ez a mai világban megkerülhetetlen velejárója a celebségnek is, a politikának is. Biztosan még betanulási időn belül vannak a kollégák, de valaki szólhatna az illetékesnek, hogy amennyiben Novák Katalin oldalán Novák Katalin helyett posztol, nem szükséges idézőjelbe tennie Novák Katalin szavait, mert az egyszerű halandó még azt gondolja, valami nagy gondolkodótól származnak a mondatok. Konkrétan ezek a mondatok:
„Én azt tapasztaltam, érdemes azt is megnézni, hogy a falon van-e ajtó. Ha csukott az ajtó, érdemes lenyomni a kilincset. Ha nem nyílik, jó, ha megnézzük, van-e kulcs a zárban. Ha nincs, nem árt, ha szétnézünk, hogy ismerünk-e valakit, aki hajlandó kinyitni nekünk az ajtót… Bízom benne, hogy ajtónyitogatásban és kulcskeresésben Magyarország hasznára lehetek!” (Novák Katalin/Facebook)
Nagyvonalúan tekintsünk el attól az apróságtól, hogy a falon lévő ajtóval nem igazán van senki kisegítve. Hogy át lehessen jutni a kérdéses nyílászárón, annak a falban illik lennie. A kilincs lenyomása, a zár és a kulcs keresgélése olyan mélyenszántó életvezetési tanács, amit érdemes megfontolni mindenkinek, aki hajlamos mások bölcsességére támaszkodni. Mielőtt azonban lenyomjuk azt a kilincset próbából, nem árt, ha olyan kilincset választunk, ami lenyomható. A sima fogantyúként funkcionáló, esetleg a gombos-tekerős verziót felesleges nyomogatni, mert azzal csak a saját szellemi képességeinket tesszük közszemlére, amit csak akkor érdemes megtenni, ha van mire büszkének lennünk. A kulcs felkutatása előtt pedig ellenőrizzük, hogy van-e hozzá kulcslyuk. Ha nincs, máris tudjuk, hogy felesleges idő- és energiapazarlás lenne kutatni.
Biztosan van abban valami logika, ha egy falon lévő, kilincs nélküli, kulcslyuktalan ajtó kinyitására megpróbálunk találni önként vállalkozót, de szerintem ezt érdemes a kandi tekintetektől, pláne a kameráktól távol, lehetőleg diszkrét magányban megtenni. Ha mégsem, ha nyilvánosan, főként szándékosan csinálunk magunkból – igyekszem visszafogni magam, nem másért, csak mert arra gondolok, hátha egyszer még méltó személy fogja betölteni ezt a posztot kicsiny hazámban – humorforrást, akkor még mindig van választásunk. Keresni kell egy olyan fotóst, aki nem lök oda minket a legközelebbi ajtó elé vigyorogni, hanem egy olyat választ, ami megfelel a célnak, vagy meg kell győződnünk arról, hogy az, akire a közösségi oldalunk kezelését bíztuk, képes-e értelmezni néhány mondatot, majd azt összhangba hozni egy fotóval. Ha egyik megoldás sem működik, akkor alkalmazni kell valakit, aki posztolás előtt ellenőrzi a mondanivaló és az illusztráció összhangját. Érdemes lenne ezen elgondolkodni, mert nem az a baj, ha egy családanya, feleség, hithű keresztény önmagát röhögteti ki, hanem ha egy országot képvisel közben.
És ez a kulcs, bár nem a kulcslyuk nélküli lengőajtóhoz. Az államfőséghez. Bármelyik olvasónk, bármelyik random országlakó, én magam is bohóckodhatunk egy ajtóval és húzhatunk magunkra előnytelen, de legalább nagyon gyűrött ruhát. Senkinek semmi köze hozzá. Novák Katalin – és ha már itt tartunk, minden vezető politikus – ezt nem teheti meg. És nem azért nem teheti meg, mert ez itt az önkéntes divatdiktátorok országa, és nem azért, mert van sokkal nagyobb baj is annál, hogy mit vesz fel valaki a beiktatására. Azért nem teheti meg, mert minden megjelenésével, gesztusával, mondatával – és igen, a ruhájával és a frizurájával is – az egész országot kell megjelenítenie. Nem vagyok tisztában azzal, hogy a fizetése mellé milyen egyéb juttatás jár, de biztos vagyok abban, hogy azon a listán szerepel ruhapénz is. Gyanítom, nagyobb összegről van szó, mint amennyit egy komplett idősotthon teljes személyzete fizetésként hazavisz havonta. Sőt, alighanem van lehetőség felfogadni egy szakértőt, aki az alany alkatához, pozíciójához, a megjelenés apropójához tökéletes ruhát kiválasztja számára. Jelen állás szerint az van, hogy a miniszterek elnöke rendszeresen rosszul szabott, nem megfelelő anyagból készült öltönybe préselődik, amely szokását most Novák Katalin is vidáman követte. Ránézésre ugyanannak a kutyának a szájából cibálják elő a ruhájukat, és ez igenis oltári gáz, mert azt sugározza, hogy a magyarok jellemzően lomposak, igénytelenek, ízlésük ficamos és képtelenek felismerni egy ajtót. Ez nem az a kép, amit látni akarunk a pénzünkért, főként mutatni akarunk magunkról. Ez ennyire egyszerű.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.