NEHAZUGGY

A putyinista propaganda ajánlásával

Molnár Bálint | 2022. Április 30, Szombat | 10:32

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 501,989 forint, még hiányzik 2,498,011 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Most, hogy Orbán Viktor utasítására Áder János, leköszönő szenvedélyes horgász-, hobbi-, illetve bábállamfő felkérte Orbán Viktort az új kormány megalakítására, egyben komoly pofával elsütötte az év akasztófaviccét arról, hogy kétség nem fér hozzá, a választás törvényes, alkotmányos, szabad és demokratikus volt, nem marad más hátra, mint előre menni, nem hátra. Azaz, ahogy a minap ajánlottam: bizakodva tekinteni a jövőbe, hiszen mi mást tehetnénk.

Most, hogy Orbán Viktor nem tudott elugrani a távozó bajszos közjogi méltatlanság felkérése elől, és belengette, hogy akkor ő megvédi Magyarországot és mimagyarokat a következő veszélyekkel teli évtizedben is a komoly megpróbáltatást jelentő külső hatásoktól (úgy, mint háború, gazdasági válság, járvány, ezúttal valamiért a migráció kimaradt a felsorolásból), érdemes megnézni, hogyan fut neki kormányalakításra felkért őfényessége a következő évtizednek. Amely évtized első négy évét, azaz miniszterelnöki fennállásának zsinórban negyedik kétharmados ciklusát kétségtelenül nem lottón nyerte: rengeteg közpénzből, a hatalommal való visszaélés kismillió minősített esete árán hozta tető alá minden idők legtörvényesebb, legalkotmányosabb, legszabadabb és legdemokratikusabb választását. Fényesen sikerült, de aligha sikerülhetett volna ennyire fényesen, ha moszkvai stratégiai szövetségese ukrajnai mészárlását, az általa veszélyként, komoly megpróbáltatást jelentő külső hatásként azonosított orosz-ukrán háborút nem fordítja a saját javára.

Az újabb kormány megalakulásának küszöbén az alábbi interjúrészletet ajánlom figyelmébe nemcsak azoknak, akik pontosan tudják, hogy a választás mennyire volt törvényes, alkotmányos, szabad és demokratikus (semennyire), nemcsak azoknak, akik nem hitték el, hogy miután senki nem tudja jobb belátásra bírni Ukrajna földig rombolása ügyében, azaz megállítani a moszkvai agresszort, nincs az a nemzeti kormány, amely egymagában meg tudja akadályozni az őrületben, ha netán Ukrajna határain túl gurulnak a gyógyszerei. Hanem főleg mindenki másnak ajánlanám:

444: Mi látszik Magyarországból és Orbán Viktorból az orosz közönség számára? Hogyan mutatja be az állami média?

Alekszej Kovaljov, a Meduza nevű független orosz lap szerkesztője: Egyértelműen Oroszország szövetségeseként mutatják be. Bármi csúnyát mond Orbán Zelenszkijről, azt végtelenítve ismételgetik az orosz állami tévében. Ilyen egyszerű az üzenet: HOGY MAGYARORSZÁG AZ EU-BAN AZ, AKI VELÜNK VAN, ORBÁN PEDIG A BARÁTUNK. Ennél mélyebben nem igazán foglalkoznak vele. A magyar politika nüanszait amúgy is túl bonyolult lenne elmagyarázni egy műsorban, ami arról szól, hogy Ukrajna önmagát bombázza. A lényeg, hogy amit Orbán mond, azt az orosz propagandacsatornákon felerősítik.

Bár nem hiszem, hogy azok számára, akik nem nyelték le minden kritika nélkül a háborúból való kimaradás jól hangzó, ámde a valósággal köszönőviszonyban nem lévő propagandameséjét, megrázóan új dolgot mondott az orosz újságíró, akinek az a munkája, hogy a saját hazája által elkövetett háborús bűnöket dokumentálja, de azért mégis szar olvasni. Akkor is, ha legalább 3 millió embernek egyáltalán semmi problémája nincs azzal, hogy bármi csúnyát mond Orbán Zelenszkijről (értsd: az áldozatot bírálja az agresszor helyett), azt végtelenítve ismételgetik az orosz állami tévében. Hát hiszen a magyar állami tévében, és a Fidesz által leuralt egyéb revolvermédiákban is ezt ismételgetik végtelenítve. Miközben például ma Budapesten Putyin-párti tüntetést tartanak, a külügyminisztérium informatikai rendszere pedig az orosz kémek és titkosszolgálatok átjáróháza.

Nem igaz, hogy nem tudtuk eddig, hogy az Orbán-kormány milyen érthetetlenül szívélyes viszonyt tart fenn a világ egyik éppen háborús bűnöket elkövető diktátorával, hanem az a megrázó, hogy már választást sem kell nyernie a Fidesznek, mégsem változott semmi ebben a szégyenletes viszonyban. Amely viszony indokolatlanul túlmutat azon a pragmatikus megfontoláson, hogy ha nincs orosz gáz és olaj, akkor mindmeghalunk. Igazán abba szörnyű belegondolni, hogy miközben a moszkvai orosz állami propaganda azt harsogja, hogy Orbán a barátunk – és lássuk be, a Becsület érdemrenddel kitüntetett külügyminiszter napi megszólalásai alapján teljes joggal harsogja ezt -, Magyarország következő évtizedét, jövőjét, fejlődését elvileg mégiscsak az európai uniós tagság fogja meghatározni, ahogy eddig is. Hogyan fogja megvédeni a veszélyektől ez a kormány az országot, hogyan fog válaszokat adni a Putyin háborúja miatt kibontakozó gazdasági válságra, ha úgy fut neki a következő tíz évnek, hogy Moszkva kedvéért felégetni sem drága neki az európai szövetségi rendszert? Hogyan leszünk megvédve mimagyarok, ha már a V4 másik három országa is öklendezik attól, amit művelnek, és már külön figyelmeztetniük kell a jelenlegi és következő Orbán-kormányt, hogy ne állítson olyan valótlanságokat róluk, hogy tudniillik miattuk, a V4-es fegyverszállítmányok miatt húzódik el a háború? Mert innen már csak egy lépés azt állítani, hogy valójában az ukránok miatt húzódik el a háború, miután a gazok nem hajlandóak feltenni a kezüket és megadni magukat.

Hogyan fogja ez a kormány bármitől megvédeni az országot tekintve, hogy ebben a február 24-e óta tartó háborús helyzetben is a nyugati szövetségi rendszer irányába ássa az árkokat, és már a legszorosabb, régiós partnereit is maga ellen fordítja? Sőt, ami még rosszabb: ma már nem egyszerűen az a helyzet, hogy a magyar államvezetésnek kvázi papírja van arról (a putyinista propaganda ajánlásával), hogy háborús bűnösök barátja, hanem hogy magyarok milliót programozták át szinte pillanatok alatt (és nem csupán a szélsőjobbos szélsőségeseket, az oltáselleneseket, a konteóhívőket), és tették az orosz bizniszek és Putyin hívévé. Már nem kell választást nyerni senkinek, de ha már a háborúval riogatás újabb kétharmadot ért mimagyaroknak, leírhatjuk nyugodtan: két hónap elég volt arra, hogy magyarok milliói számára értelmezhetetlen, rosszabb esetben elítélendő cselekedetté váljon az, hogy egy nép megvédi a hazáját a betolakodó agresszortól. Annál, hogy miképpen jutott el Orbán odáig, hogy bűnözők és diktátorok a haverjuknak tekintik, sokkal súlyosabb ez. Hogy az orosz/szovjet megszállás, az oroszok/szovjetek által levert magyar szabadságharcok ismeretében magyarok milliói díjazzák, hogy a magyar államvezetés az erkölcstelen bűnözők oldalára állítja az országot. Nem tudom, hogy ez valami különleges adottsága a majdnem mindenkori magyar politikának, vagy minden idők orbánizmusának különleges képessége, de egyrészt mindegy, másrészt volt már ilyen korábban is: a rossz oldalra állni, kitartani a rossz oldal mellett a végsőkig, sőt, minden intő jel, minden racionális, morális megfontolás ellenére még jóval azután is.

Alekszej Kovaljov szerint Oroszországban sokan azért hisznek leginkább a propagandának, hogy ne kelljen szembenézniük azzal, hogy terrorista állam lett a saját hazájuk, és hogy minden hazugság volt, amit az elmúlt húsz évben hallottak. A költői kérdés már csak az, hogy és vajon Magyarországon miért hisznek sokan ugyanannak a mocskos propagandának?

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!