Semmi kedvem nincsen viccelődni és azt írni, megvan a megoldás a kormányváltásra, már csak ki kell várni, ameddig megtörténik a csoda. Megint. Nemrégen még sokan hihettünk a csodában, már csak azért is, mert minden adott volt hozzá. Ezért nem is csoda lett volna, hanem egy természeti jelenség. Olyasmi, mint egy vihar, vagy egy nyári zápor. Nem történt ilyesmi, azóta az utólag mindig nagyon okos szakértők meg is magyarázták, miért nem is volt rá soha esély. Ezernyi helyen magyarázták bele az arcunkba, hogy miért ez volt az egyetlen lehetséges kimenetele a választásnak. Pedig nem igaz, nem ez volt a szükségszerű végkifejlet.
Most Márki-Zay Péter tette közzé a véleményét, amivel a világon semmi baj nincsen. Akár igaza van, akár nincs – és ez is mindig utólag derül ki -, beszélni mindenképpen érdemes is, szükséges is ezekről a dolgokról, hiszen a saját életünkről, a saját jövőnkről van szó. A legrosszabb amit tehetünk, ha feladjuk, elfogadjuk, beletörődünk. Ez változatlanul a mi országunk és a mi sorsunk. Függetlenül attól, hogy akarunk kormányváltást vagy sem.
Orbán Viktor vissza fogja vonni a rezsicsökkentést, megszünteti a csirkefarhát és a benzin hatósági árát, és eltörli a hitelmoratóriumot is.
Akkor bukhat meg az Orbán-kormány, ha az emberek jelentős része rájön arra, hogy rosszra fordult az életük. (Márki-Zay Péter)
Szerintem pedig Orbán Viktor nem fog ilyet tenni. Pontosabban nem úgy fogja megtenni, hogy május elsejétől beletolja az emberek arcába minden hozadékát a rezsicsökkentésnek és az ársapkának. Az vegytiszta politikai öngyilkosság lenne, Orbán pedig nagyon is jól ismeri a szektáját. A piaci árak fokozatos bevezetésére lehet inkább számítani. Mindig egy kis emelés, alaposan alátámasztva a propagandával. Mint eddig. Elhitték a hívek, hogy a kormány csökkentette az adóterheket? Simán. Elhitték, hogy olcsóbban kapják a gázt, mint más országok lakói? Csont nélkül. Gyakorlatilag bármit elhisznek, ez egy nagyon jól összeragasztott tömb. Még a munkanélküliek is elhitték, hogy a migránsok elveszik a munkájukat, a hajléktalanok is elhitték, hogy Soros vagy Gyurcsány vagy az ellenzék közösen migránsokat akar betelepíteni az otthonaikba. Ezek az emberek képesek azt a tulajdonukat is félteni, ami nincs, és valószínűleg nem is lesz. Nem fognak rájönni, hogy rosszabbul élnek, mert nem fognak rosszabbul élni. Sokaknak a jelenlegi helyzetük következő lépcsője az éhenhalás. A megfagyás.
Kilenc évvel ezelőtt volt egy komoly vita a hátrahagyandó egyharmadról. Bogár László interjút adott a Heti Válasznak, a lapban valami ilyesmi jelent meg: a társadalom leszakadt egyharmada menthetetlen, őket a többiek érdekében hátra kell hagyni, róluk le kell mondani. Bogár utóbb azt állította, a szerkesztőség kiforgatta a szavait, és olyasmit adtak a szájába, amit ő soha nem mondott. Majd a saját Facebook oldalán leírta, mit is mondott, aminek a lényege az volt: tényleg le kell mondani azokról az emberekről, de erről a baloldal tehet, az Orbán-kormány ezt az örökséget tőlük kapta. Jelzem, akkor már három éve uralkodott Orbán.
Most azt láthatjuk, ahogy a rezsim valóban lemond ezekről az emberekről – bár a befejezett múlt a reális, nem a jelenidő -, de nem hagyta hátra őket, hanem újrahasznosítja. Épített nekik egy hazug valóságot, és ez tökéletesen működik. A tévé megmondja, és amit a tévé mond, az úgy is van. Ha a tévé mondja, akkor a munkanélkülitől is el tudják venni a munkát, a hajléktalantól a lakást, ha a tévé mondja, akkor jó élni a szegénysoron, európai színvonalú a lepusztult egészségügy, és egyedül Orbán Viktor érti meg őket, csak ő törődik velük. Pont. Ezek az emberek soha az életben nem fogják felismerni azt, hogy romlottak a körülményeik, mert már nincsen hová romlani. Ahol egy üveg étolaj a luxus netovábbja, ahol ünnepi étel a tojásos tészta – akkor is, ha a tojást a szomszédból kell kölcsönkérni -, ahol bármilyen gyógyszert bevesz a beteg amihez hozzájut, mert hátha az segít, és neki ez jutott, ott nincsen semmi, ami romolni tudna.
Ráadásul ez egy önfenntartó rendszer, mindig újratermeli önmagát. Szerintem ezt a bizonyos egyharmadot el kell felejteni, nem szabad, de nem is érdemes abban reménykedni, hogy majd megrázzák magukat, és rájönnek a valóságra. Ha 12 évig nem jöttek rá, akkor másik 12 évig sem fognak rájönni. Őket két módon lehet meggyőzni. Vagy be kell épülni a mindennapjaikba, betenni az eddigi tévé mellé egy másikat, ahol a hírolvasó hangosabban ordít, mint a fideszes hírolvasó, és nagyobbakat kell hazudni, mint amekkorákat a pártpropaganda hazudik, vagy felvilágosítással, oktatással ki kell őket emelni a mocsárból és mindaddig megtartani, ameddig meg nem állnak a saját lábukon. És úgy is, hogy ezek az emberek igenis akarnak dolgozni és akarnak máshogyan élni, bármelyik megoldás évtizedes, mégpedig több évtizedes projekt. A másik lehetőség, hogy a maradék kétharmad – amelyik valóban érzi, hogy baj van – megtalálja a közös nevezőt, és kiharcolja a jobb élet lehetőségét mindenkinek, annak a hátrahagyott egyharmadnak is. Én ezt gondolom.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.