A levélszavazatok 94 százalékát a Fidesz-KDNP kapta. Az NVI tegnap összesítette a határon túlról beérkezett több mint 318 ezer levélszavazatot, és arra jutott, hogy a valamivel több mint 264 ezer érvényes levélszavazat elsöprő többségét Orbánék húzták be. Meglepett bárkit is az eredmény? Nyilván nem nagyon lehetett mást várni ezektől a szavazatoktól, hiszen a határon túli magyarok örökké hálásak lesznek Orbánnak azért, amiért a Magyarországon élő magyarok adóiból irdatlan pénzeket küld határon túlra, hogy elvileg az ott élők életét javítsa. Ők úgy hiszik, Orbán ennyire nagylelkű, a határon túliak valóban fontosak neki, ezért megérdemli az ő támogatásukat. Közel 250 ezer szavazat érkezett a Fideszre, míg az ellenzék mindössze 10 ezer szavazatot tudott összekaparni magának. Ez sok mindennek az eredménye, nem utolsó sorban annak, hogy Orbán el tudta hitetni az ott élőkkel, ha az ellenzék kerülne hatalomra, akkor ezektől a több ezer milliárdos támogatásoktól elbúcsúzhatnak. Az más kérdés, hogy mennyire fair, más országok infrastruktúráját építeni a magyarok pénzéből, miközben idehaza is lenne azért mivel foglalatoskodni.
Ezeket a szavazatokat Orbán megvásárolta, nem konkrétan, hanem fejlesztések által. Ez nyilván nem számít a választások befolyásolásának, hiszen a támogatások miatt nem volt kötelező Orbánékra szavazni, csak hát az emberek nem feltétlenül tájékozódnak és nem is feltétlenül racionális megfontolások alapján választanak. Az erkölcsi alapvetések sok esetben nem számítanak, mint ahogy az sem, hogy mit képvisel a kormány. Nem számít az sem, hogy törvényesen ugyan, de mégiscsak ellopják a közpénzek egy jó részét addig, ameddig ők is kapnak a fejlesztési pénzekből. De nem érdemes csak és kizárólag a határon túliakkal foglalkozni, pláne nem érdemes őket bűnbaknak beállítani, hiszen a Magyarországon élők is zömmel a Fideszre szavaztak, tehát a magyar társadalom jó része sem különb. Ugyanúgy bedőltek a hazug propagandának és meg sem kísérelték azt, hogy mérlegeljék, egy másik kormány mit tehetne az országgal.
3 millió magyar úgy döntött, hogy nekik tökéletesen megfelel az, ami most van. Nem akartak változást, hiszen úgy vélik, jelenleg Orbán Viktor a legjobb választási lehetőség. Igen, ezt propagandával érték el, de mint már sokszor elmondtam korábban is, ez nem zárja ki annak a lehetőségét, hogy az ember más forrásokból is tájékozódjon. Nem általánosítok, de azért sok vidéki kistelepülésen élő nem fog különböző online platformokat felkeresni, hogy más forrásokból tájékozódjon, bekapcsolja a Kossuth rádiót vagy az M1-et, ami egész nap megy, és berágja magát az emberek agyába. Aminek következtében aztán gondolkodás nélkül mondják vissza a kormánypropaganda szólamait szó szerint. Ezek az emberek egyszerűen nincsenek készen arra, hogy nekik valódi döntéseket kelljen hozniuk. Nem állnak készen arra, hogy megvizsgáljak a helyi jelölteket és összehasonlítsák őket. Ők Orbánnak hisznek, ezért bárki, aki a Orbán pártját képviseli, jó lesz nekik.
De azt is pontosan tudják, hogy ha kormánypárti képviselőt választanak maguknak, akkor annak az érdekérvényesítő ereje jóval nagyobb lesz, ezért reménykedhetnek fejlesztésekben. Nem merték sokan megkockáztatni azt, hogy egy ellenzéki jelöltre voksoljanak, aki ha esetleg megnyeri a körzetét, akkor az a körzet Orbán bosszúja miatt milliárdoktól fog elesni. Tudomásul kell venni, hogy ezek az emberek nem akarnak változást, nekik ez a helyzet tökéletesen megfelel, hiszen Orbán megvédi őket, és még ha rosszabbul is élnek mint évekkel ezelőtt, akkor is rá szavaznak, hiszen ezt tették ezt megelőzően is. Fogalmam sincs, hogy ezeket az embereket hogyan lehetne elérni, hiszen egyáltalán nem magától értetődő, hogy ekkora propaganda hátszél mellett, ennyi év után mi hozhatna változást. Ha az ellenzék tömegesen elmenne hozzájuk vidékre és elmondaná nekik, hogy mi a helyzet a valóságban? Egyszerűen nem hinnék el és azt mondanák, hogy az ellenzék hazudik, hiszen Orbán megmondta, hogy ez és ez van, a tévé bemondta, hogy ez és ez van.
Mindenesetre nem érdemes leragadni ott, hogy a határon túli szavazatok elsöprő többsége a Fideszre ment, hiszen ugyanez történt idehaza is. Volt 1,8 millió ember, aki változást szeretett volna és 3 millió ember, aki teljesen boldog a jelenlegi helyzettel. Sajnos ezzel nem nagyon lehet mit csinálni, hiszen a választást befolyásoló tényezők ellenére is így döntött az ország. Nem az ország kétharmada, de hát mi lehet tenni akkor, amikor milliók egyszerűen el sem mentek voksolni? Négyévente egy pár órás procedúra ez, mégis millióknak ez is túl sok. Ők nem kívánnak beleszólni a saját életüket befolyásoló döntésekbe, inkább hagyják, hogy mások döntsenek helyettük. Én soha nem értettem meg azokat, akik el sem mennek szavazni, de később értetlenkednek, hogy miért történt az, ami történt.
Ugyanez volt a Brexit esetében is, amikor a referendumban részt nem vevő milliók felháborodtak azon, hogy az Egyesült Királyság a távozás mellett döntött. Véleményem szerint aki a fáradságot sem vette, hogy rászánjon pár órát vagy néhány percet az életéből erre, az később már ne siránkozzon, hiszen rajta is múlott az eredmény. A határon túliak fontosnak tartották, hogy véleményt nyilvánítsanak, idehaza viszont milliók gondolták ezt másként. Érdemes lenne levonni a következtetéseket ebből is, mert négy év múlva jó eséllyel ugyanez lesz.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.