NEHAZUGGY

A korgó gyomorral szemben talán nem annyira hatásos a hazug propaganda

Derűs jó reggelt kívánok mindenkinek! Hát igen, innen lesz szép nyerni. Legszívesebben csak annyit írnék ide most, hogy semmi mást nem tudok mondani, mint hogy alázatosan egyetértek minden szóval, amit Edgar kolléga tegnap reggelt leírt, és legszívesebben magzatpózba gömbölyödve egy kő alatt hibernálva pihenném ki a következő négy évben az elmúlt 12 évet. De hát senki nem mondta, hogy egy autokráciában, ami csak azért nem diktatúra még, mert például lám-lám, még mindig tartanak választásokat (Varga Judit hajdobálásügyi miniszter már köpött is egy egészségeset az EBESZ megfigyelői után, Kovács Zoltán is jól megmondta nekik) könnyű demokrataként élni és túlélni.

Nem csodálkozom azon, hogy sokan már a külföldi álláshirdetéseket böngészik és csomagolnak, hogy mások becsukják az otthonuk ajtaját és innentől kezdve lekapcsolják magukban az empátia és a közösségi felelősségvállalás minden kapcsolóját, hogy vannak, akik alkotói szabadságra vonulnak (még Tibike is), vagy mostantól megtartják maguknak a gondolataikat, ugyanakkor három nappal a Magyarország elkerülhetetlen földbe állását szavatoló kétharmados Fidesz-győzelem után valahogy mégis muszáj továbblépni. Rohadtul nem egyszerű. Egyrészt azért, mert egy feudális klepto- és autokráciában egyébként is nehéz egyenes gerinccel hinni egy egyre távolodó demokratikus berendezkedés eljövetelében, pláne tenni érte. (Nem Ausztria lesz az, amit utolérünk, hanem Fehéroroszország.) Másrészt azért, mert tényleg nem könnyű elfogadni, hogy vasárnap – és ez nem értékítélet, hanem tény – egy lelkileg, pszichésen, fejben legatyásodott, sok esetben fizikailag is igen rossz állapotban lévő ország(rész) úgy döntött, hogy le kell menni a legaljára, és egyáltalán nem biztos, hogy minden tudás birtokában és következmény ismeretében hozta meg ezt a döntést. Harmadrészt mert akik tudták, azok viszont pontosan tudták, hogy mi következik, ha semmi nem változik, és most végig kell nézniük, ahogy valóra válik az, amitől a legjobban rettegtek.

Mert ha semmi nem változik, akkor még sokkal rosszabb is lehet, és lesz is. Legalább eddig a szélsőséges kétharmadnak nem volt hozzá hasonlóan szélsőséges úgynevezett ellenzéke a parlamentben, most ezt is megkaptuk bele az arcunkba. És hát az elvtársak pontosan ugyanonnan folytatják, ahol abba sem hagyták legutóbb, amikor a választás napján a győztes tábornok lekommunistázott mindenkit, aki nem rájuk szavaz. És még az is működött. Persze ahogy az ember elnézi az földbe csapódott ellenzék egyes szereplőinek nyilatkozatait és azt, ahogyan sokan semmilyen felelősséget nem hajlandóak vállalni az egyértelmű kudarcért, amit nem lehet megmagyarázni azzal, hogy ez nem demokrácia (mert akkor tetszettek volna el se indulni a választáson) és hülye volt a kapitány, felmerül a kínzó kérdés, hogy volt egyáltalán reális esélye a Fidesz legyőzésének? Donáth Anna üdítő bocsánatkérésén, Hadházy Ákos és még néhány figura önkritikus nyilatkozatain kívül a szardobálás, mutogatás undorító esete forog fenn. Mert hát ebben a Stockholm-szindrómás országban a bocsánatkérés és az önkritika a gyengeség jele, a közéleti agresszióval bántalmazott közönségnek pedig egyenesen imponál, ha egy politikus kiabálva kenegeti a fekáliát és rámutat a bűnösre. Semmi nem mond el többet erről a gyűlöletre kondicionált, agresszióval táplált közegről, mint hogy Donáth Anna bocsánatkérését vagy egyik-másik tisztességes politikus önkritikáját karakán, becsületes gesztusként értékeljük, miközben ez lenne a normális és az elvárható. Ennél precízebb kórkép és diagnózis nem kell arról, hogy milyen hatalmas szarban vagyunk.

Pedig pontosan lehetett tudni, hogy mi következik és jön is szépen, ízletes adagokban. Ők is tudták, mi is tudtuk, de nekik fontosabb volt azt hazudni a sajátjaiknak, hogy a választás arról szól, hogy az ún. baloldal háborúba akarja sodorni Magyarországot. Bejött. Nézetem szerint elsősorban ebből és ezért lett a kétharmad. A háborúval paráztatásból, a vér, a halál, a szenvedés, a szörnyűség meglovagolásából. Ha Putyin megelégszik azzal, hogy továbbra is Ukrajnában gyilkolja halomra a civileket, és nem hülyül meg annyira, hogy nekimenjen a NATO-nak, akkor természetesen semmilyen háború nem lesz Magyarországon, ha meg igen, akkor attól nem a kétharmados önkény védi meg a magyarokat. Lesz viszont másik háború. A nyomorúságé. Mert a hatalomba kapaszkodás oltárán kiüresített államkasszából, a baráti Moszkva háborújából és annak következményeiből nem lesz gazdasági fellendülés, csak nyomorúság, eladósodás. Az orbánizmus hatalmi céljainak szolgálatába állított felelőtlen és aljas pénzszórás, a választási túlköltekezés, a negatív kamatpolitika, az antiszociális rezsicsökkentés (ráadásul francokat olcsó az orosz gáz, Putyin is hazudott, tehát a felcsúti szolgája is hazudott), a száguldó infláció nem írható a háború számlájára. A körvonalazódó összeomlás gyökerei az elmúlt 12 évben keresendők. És azokat mindenkinek meg kell fizetni.

Az, hogy Szijjártó Péter Varga Judittal és Gulyás Gergellyel összekapaszkodva sértődötten és hisztérikusan beszólogat, hőbörög, kiabál és rázza az öklét Brüsszel felé, és nem Moszkvának, nem saját magának, hanem az európai szövetségeseknek üzeni, hogy szálljon le a magas lóról, eddig sem a sikeres kormányzás jellemzője volt. Sőt, ha a nyilvánosság elől 12 éve sikeresen dugdosott miniszterelnök nemzetközi sajtótájékoztatót tart, és ott fogja ma 14 órától gyepálni Brüsszelt, az sem fog meghatni senkit. Már nem. Pontosan tudta a kormány, hogy a jogállamisági mechanizmus elindul, és ez a magyar gazdaságot lélegeztetőgépen tartó EU-s támogatások visszatartásához, de akár elvesztéséhez is vezethet. Pontosan tudták, és ennek ellenére nem tettek, de nem is ígértek érdemi lépéseket az uniós pénzekkel való visszaélésekkel szemben. Pontosan tudták, hogy ha nem hajlandóak véget vetni a nagyipari korrupciónak, akkor az súlyos csapást jelent az egyébként is legatyásodott magyar gazdaságra. Valószínűleg azt is leszarják, hogy a mechanizmus elindításának hírére bezuhant a tőzsde, letérdelt a forint, és ez még csak a kezdet, az elvtársak és elvtársnők most is kommunikálnak, visítanak, hergelnek és hazudnak. Hogy a baloldal így, a baloldal úgy, Brüsszel a baloldal kottájából játszik (???), és különben is az érvénytelen homofób népszavazásuk, és ne büntessék a magyar embereket, mert demokratikusan már megint kétharmados bizalmat szavaztak az orbánizmusnak.

Nos, hatalmas élmény lesz négy évig (ugyan)ezt a romlott moslékot kapni a pofánkba. De tartsuk tiszteletben, hogy erre szavaztak a helyi fideszes kiskirályok által hűbérileg idomított mimagyarok, akik még életükben nem hallottak a jogállamisági mechanizmusról. Gondoskodott róla a Bende Balázsok által fémjelzett közpénzmonstrum. Nekik talán be lehet adni, hogy a romjaiban heverő baloldal irányítja Brüsszelt, amely nem hajlandó elfogadni a demokrácia alapvető szabályait, de tartok tőle, hogy ott már senkit nem hat meg a mimagyarok kurva demokratikus döntése és az érvénytelen homofób népszavazás, hiszen semmi köze semmihez. Az a helyzet, hogy most már egy darabig nem kell választást nyerni, nem kell a választókat semmiről meggyőzni, 4 évre eldőlt az ország sorsa, ellenben az országot működtetni kéne. Ahhoz meg pénz kell. Ahhoz viszont kevesebbet kéne lopni, lehetőleg nem kéne lopni egyáltalán. A demokrácia alapvető szabályai között ugyanis – minő pech – sehol nincs olyan, hogy az európai adófizetőknek kutya kötelességük életük végéig finanszírozni Orbán Viktor hatalomgyárát, udvartartását, kiterjedt oligarcha-hálózatát, hatvanpusztai kacsalábát, a retyerutya spanyolországi habzsidőzsijét. Az a helyzet, hogy megvan az újabb kétharmad, az ellenzék padlón, a felelősség tehát kizárólag azé, aki szerint a demokrácia attól demokrácia, hogy a Fidesznek kétharmada van. Lehet még hazudozni, hogy bármi köze van a homofóbtörvénynek az uniós pénzekhez, de ez is csak egy hazugság a sok közül. Most majd kiderül, hogy propagandával lehet-e kezelni a kertek alatt közelítő gazdasági (és szociális) katasztrófát. Azt nem gondoltuk, hogy egy világjárványt lehet, de lehetett, 45 ezer áldozat szinte senkit nem érdekelt. A korgó gyomorral szemben talán már nem lesz hatásos a hazug propaganda. Talán.

De legalább Szijjártó már bekérette az ukrán nagykövetet az orosz befolyás alatt álló külügyminisztériumba. Mert a választási kampány soha nem érhet véget, a negyedik kétharmadról pedig már most lehet tudni, már vasárnap este lehetett tudni, hogy minden maradék erkölcsi gátat lebont. Már ha volt még volt ilyen egyáltalán.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább