November 14,  Csütörtök
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék
Adomány

NEHAZUGGY


Az első falusi miniszterelnök a párnacihában tartott pénzre hajt

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,408,773 forint, még hiányzik 1,591,227 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Szép reggelt! Hétfő van és elméletileg tavasz, a gyakorlatban is be kell ennek bizonyosodnia hamarosan. Az őrület még most is tombol a szomszédunkban. Putyin elveszítette ezt a háborút, erkölcsileg legalábbis biztosan. Nem most, már az első percben, amikor civileket gyilkoltatott. Hogy a háború véres valósága mit hoz és meddig fog tartani, arról mindenki csak találgatni tud, de többen mondják azt, hogy belátható időn belül javulhat a helyzet, mint akik hosszan elnyúló, véres konfliktusra számítanak. Ez, a vége sajnos ma még nem látszik.

Az már biztos, hogy nem csak Putyin bukta el erkölcsileg ezt a győzedelmesnek szánt hadjáratot, de az ő szövetségese is a rezsicsökkentésben és az Európai Unió szétzilálásában. Itt is vannak még harcok – bár mindannyiunk szerencséjére csak verbálisan lövik egymást a felek -, én a fideszes pártközpont részéről ugyanazt a szétesettséget, zavarodott tanácstalanságot és pánikot látom, amit a Kreml produkál a maga csatározásaiban. A minket körülvevő világ szinte pillanatok alatt változott meg. Egy sor olyan dolog történt másfél hét alatt, amit a legokosabb elemzők sem tudtak elképzelni sem, nem hogy előre látni. Vlagyimir Putyin örökre megváltoztatta Európát, az Európai Uniót és a nyugati világot. Az ő – és csatlósai – tragédiája az, hogy éppen az ellenkezője történt annak, amit el szeretett volna érni. Az Európai Unió nem esett szét, nem gyengült le és nem fordult önmaga ellen, hanem bekövetkezett a csoda, képes volt felállni, összefogni és megmutatni, hogy nem annyira lomha, tehetetlen és gyenge, mint amilyennek mutatta magát. Szörnyű árat kellett és kell fizetni ezért, de végső soron Putyinnak sikerült felráznia és egységbe hoznia azt, amit lerombolni akart.

Úgy tűnik, Orbán Viktor igyekszik menteni a menthetőt. A propagandistái üvöltve harsogják, hogy az ellenzék háborút akar. Hazugság. Mégpedig olyan hazugság, ami simán alkalmas pánikkeltésre, jobb helyeken uszításnak minősül. Úgy tűnik, erre akarja felhúzni a Fidesz a választási hadjáratát, és persze a másik nagy hazugságra. Éppen szombaton csodálkoztam rá az ATV-n egy reklámra. Kicsilány jön a suliból, Magyaranya várja, kérdezgeti, mi volt ma. Kicsilány elmeséli, hogy mondták neki, ő is lehet kisfiú. Magyaranya szeme fennakad, majd jön a felszólítás: szavazzunk nemzetileg a gyermekeink védelmében. Úgy gondolom, ennek a beteg, kártékony hazudozásnak is meglesz az ára, és nem csak a forintban mérhető ára, amit egyébként is közpénzből fizet a NER.

Miközben a pártpropaganda teljes erőből harcol a saját jövőjéért, Orbán Viktor elszabadult hajóágyúként pörög a fedélzeten és eljutott oda, hogy szerintem már ő sem érti, hogy mit is akar valójában elhitetni az emberekkel. Egyik percről a másikra betiltották a gabonaexportot. Ez biztosan nagyon jól hangzik a hívek körében, mert már megint megvédte őket a vezérük, de majd akkor is lehet tapsikolni, amikor ennek látszanak a következményei is. Ha csak az lesz az eredmény, hogy az eddig megszerzett exportpiacokat elveszítik a magyar cégek, már az is komoly csapás lesz a költségvetésnek is, a munkavállalóknak is. Hogy hány exportőr fog ebbe beledögleni – mert a külföldi partner a kormány hülyeségét nem fogadja el vis maiorként, aki nem tudja teljesíteni a szerződést, az súlyos kötbért fog fizetni -, azt nem tudom. Ahogyan azt sem, hogy milyen hatással fog járni ez az előkészítetlen, leginkább terrorakcióra hasonlító döntés a magyar mezőgazdasági vállalkozások, a termelők és a belső piac működésére rövid távon, és mekkora lesz a pusztítás hosszútávon. Mint minden döntést, ezt is elő kellett volna készíteni, esetleg néhány napra exportstopot bevezetni, felmérni, mennyi megkötött szerződés van, amit teljesíteni kell, mennyi gabona maradna úgy az országban és az meddig elég. Ezek tudatában lehetett volna jó döntést hozni.

Nagyon úgy állhatnak a számok, hogy minden szavazatra égető szüksége van Orbánnak. Most éppen úgy látja, hogy a mezőgazdaság Magyarország zászlóshajója és húzómotorja (ez nem igaz, Magyarország már régen nem mezőgazdasági ország), ezért hirtelen felismerte, hogy oda kell a sok pénz. Azt ugyan senki nem tudja, miből óhajt olyan őrületes összeget előteremteni, amit most bejelentett a szájával. Néhány ütős gondolatot ide teszek, nehogy elvesszenek ebben a zűrzavaros helyzetben.

Azért szoktunk összejönni, tisztelt Hölgyeim és Uraim, a választásokat megelőzően, mert alapvetően mégis a vidékiekre számíthatunk. Persze vannak máshol is szavazók, és minden szavazatot meg kell becsülni, és mindegyiket tisztelettel meg kell köszönni, de ha az a kérdés, hogy mégis kire számíthatunk, akkor azt kell mondanom, hogy egymásra számíthatunk, a vidékre számíthatunk. Én is így vagyok ezzel. Nem szoktam erről beszélni, de talán itt most megemlítem, hogy mégiscsak a rendszerváltás óta én vagyok az első falusi miniszterelnök.

Nagyon fontosnak tartom, miután Magyarországot állampapírokkal finanszírozzuk, hogy ezek az állampapírok az Önök kezében legyenek. Arra kamatot fizetünk, magasabb kamatot, mint számos más pénzügyi konstrukció esetében elérhetnek Önök a piacon. Nem mindegy, hogy ezt a kamatot kinek adjuk oda: külföldi, intézményi befektetőknek, a Soros György-féle alapoknak adjuk oda, vagy Kovács Józsi bácsinak adjuk oda vagy Lugosi bácsinak a szomszédba, aki egyébként a maga kis pénzéből valamennyi állampapírt vásárol, és fix jövedelemre tesz szert. Biztatom Önöket: vásároljanak állampapírt! Nézem a számokat, itt mindenki becsületes gazdálkodó, de a számokból kitetszik, hogy nagyon sok pénz van a cihában. Az egy helyes gondolat, hogy az ember azért a készpénzben bízik, és jó, ha tart magánál otthon, de azt szeretném kérni Önöktől, hogy a szám most már egyre nagyobb, hogy ezt vizsgálják meg újra, és az otthon tartott pénz egy részét, legyenek kedvesek – a saját érdekükben is –, próbálják meg az állam által garantált értékpapírok irányába terelni. Ezzel Önök is jól járnak, és mi is.

Ez, mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim, azt jelenti, hogy a nemzeti, az uniós és a várható magánbefektetői forrásokkal együtt a következő években 9.000 milliárd forint jut az agráriumnak. (Orbán Viktor beszéde a MAGOSZ és a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara gazdakongresszusán)

Szóval a gazdák szavazzanak Orbánra, szedjék elő a párnacihából az ott rejtegetett pénzt és vegyenek államkötvényt, mert kell a költségvetésnek, és ha rá szavaznak és előveszik, akkor majd kapnak egy talicska pénzt. Az Uniótól. Hát ha ez a beszéd nem egyértelmű bizonyítéka a lábon kihordott agyhalálnak, akkor semmi nem az.

Sajnálom, hogy nem szolgálhattam jobb hírekkel, pedig minden nap úgy fogok neki a jóreggelt-puszinak, hogy talán majd ma. A végére az marad, hogy talán majd holnap. Jó ébredezést mindenkinek!

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.