Egy vitorláshajóban ringatózunk épp a napsütötte Balatonon. Langyos szellő fújdogál a Badacsony felől, a víz tükörsima. Mi magunk nem tudunk vitorlázni, de pár dolgot megnéztünk az interneten, nem tűnt annyira bonyolultnak a dolog, ráadásul élénken emlékszünk gyermekkorunkból az Onedin kapitány c. tévésorozatra, úgyhogy nem aggódunk különösképp. És tényleg nincs is semmi gond. Üldögélünk a tatban, a kormányrudat kell csak tartani. Megyünk szépen előre, egyre magabiztosabbak vagyunk, lassan azt is elfelejtjük, hogy úszni sem tudunk. Miért kéne úszni tudnunk, amikor van hajónk, nem igaz? Nézegetünk körbe a hajónkon, egyre szűkösebbnek érezzük. Kicsit több hely kellene, mondjuk magunknak, mi az, amire nincs is szükségünk a vitorlázáshoz? Minek ez a mentőmellény például? Csak helyet foglal, mindig beleakadunk. Sutty, kidobjuk! Mentőcsónak? Ki talált ki ilyen marhaságot, hogy csónakkal menteni csónakot? Csak visszatart minket! Térkép? Látom ott szemben Tihanyt térkép nélkül is. Mentőöv? Ki vele! Iránytű? Azt se tudjuk, hogy kell használni, mire való!
Amikor a közelünkbe keveredik egy-egy másik hajó, akkor óvatosan figyelmeztetni próbálnak minket, hogy kockázatos dolog ilyet csinálni, biztonsági előírásokról papolnak, szabályokról, veszélyekről. Nem foglalkozunk a károgókkal, nem is nagyon értjük, miről beszélnek, inkább kinevetjük őket; tényleg mulatságos, ahogy mentőmellényben ücsörögnek a szikrázó napsütésben! Mitől félnek ezek, komolyan? Ezek tényleg „szakembereknek” tartják magukat? Ezek akarnak kioktatni minket? Inkább a gyerekeikre figyelnének oda! A vitorlázás alapismereteire oktatgatják őket, ahelyett, hogy hittanon ülnének!
Nem is vettük észre, amikor a vihar lecsapott. Miért is vettük volna észre, hátulról jött! Mi előre vitorlázunk, nem hátra! Pillanatok alatt lett átláthatatlan minden, hol van már a tihanyi apátság sziluettje, a magabiztosságunk úgy tűnt el, mintha sosem lett volna, pánikban kapkodunk ide-oda. De jó is lenne, ha most itt lenne az a térkép, az a mentőmellény, az az iránytű! De legfőképpen: de jó is lenne, ha nem martuk volna el magunk mellől az összes segítőkész hajóst!
Egyedül maradtunk, imádkozunk.
Ráczkevy Miklós
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.