Napsugaras szép reggelt! Azt hiszem, olyan napokat élünk, amilyeneket soha nem akartunk, rémálmunkban sem gondoltunk rá, mégis itt van. Ez lesz mostanában a legfontosabb, biztosan sokat beszélünk róla majd mi is. Én – amennyire lehetséges, bár erre kevés esélyt látok – igyekeztem volna kihagyni a jóreggelt pusziból. Nem sikerült. Abban a vonatkozásban sem hagyhatom ki, hogy közeledik a választás. Az nem is kérdés, hogy Orbán, pontosabban a propagandagépezet megpróbálja felhasználni a háborút (is) a választási győzelem érdekében. Hogy ez mennyire fog sikerülni, az még nagyon komoly bizonytalanságokat hordoz. Az biztos, hogy sikerül elhalkítani a belső konfliktusokról szóló híreket. A pedagógusok problémái, a benzinkutasok gondjai, az infláció, a korrupció, a napi százat is meghaladó covid-halott, minden háttérbe szorul egy időre. Hogy ez az idő mennyire lesz elég, azt én nem tudom. Abban azonban teljesen biztos vagyok, hogy a rezsim mindent arra fog kihegyezni, hogy a jó király megvédi a népét, a gaz ellenzék pedig ki akarja irtani, ha hatalomhoz jut. Ha ezekhez a propagandacikkekhez különféle ellenzéki megszólalók okot is szolgáltatnak – mert félreérthető, rosszabb esetben egyértelműen hülye kijelentéseket tesznek -, azt a rezsim könyörtelenül ki fogja használni.
Mindezzel együtt elég nehéz lesz elmagyarázni a híveknek, hogy mi a bánat történik. Hosszas munkálkodás előzte meg azt is, mire sikerült beleverni a fejekbe, hogy Putyin a barátunk, Brüsszel a birodalmi terveket szövögető ellenség. Ez most nehezen áll meg a lábán, és ahhoz kevés az idő, hogy átprogramozzák a fogékony agyakat. Sanszos, hogy komoly értetlenséget fog kiváltani a dolog. Mindenesetre a kormány és annak tagjai igyekeztek nagy ívben kerülni annak kimondását, hogy Putyin agressziót követ el egy másik országgal szemben. Varga Judit, aki minden hajlebbenéséről és bokavillanásáról szorgalmasan beszámol, most nem talált okot a megszólalásra egészen délutánig, amikor bejelentette, hogy nekik (nyilván senki másnak, csak a kormánynak) a magyar emberek biztonsága a legfontosabb. Tegnap reggel Szijjártó Péter – alighanem kényszerűségből – megnyikkant, a ötperces videó túlnyomó része visszaszámlálás volt, a maradék semmitmondás. Majd sikerült ezt egy következő videóban megismételni, ők megvédik a magyar embereket, együttműködnek a szövetségeseinkkel. Elég komoly bravúrnak tartom, hogy egyetlen alkalommal sem hangzott el Putyin neve, sem az, hogy Oroszország támadta meg Ukrajnát. Mintha a háború mindenkitől függetlenül csak úgy kitört volna, mint egy váratlan vihar. Nap közben a pártmédia már változtatott a stratégián, ott leírták, hogy ki támadott meg kit. Végül Orbán Viktor is megjelent a Facebookon és kiesett a száján, hogy ki támadott meg kit. Sőt, még el is ítélte. Félek, hogy ez nem nagyon segít azokon, akik most az életüket féltik.
Nem kellett túlságosan sokáig várni arra sem, hogy a propagandagépezet irányba álljon. A baloldalháborúbasodornáazországot, mindenhonnan ez harsogott már délután. Szerintem pedig ha valamikor, hát most van itt az ideje annak, hogy eldöntse az ország, hol is áll. Jó dolog a rezsiharc, de már régen túllépett ezen az élet. Senki más, mint Putyin volt az, aki feltette a kérdést mindenkinek, még mimagyaroknak is: melyik oldalon állsz? Itt már nem működik a pávatánc, nincs hintapolitika, ezt nem lehet kimozogni és reménykedni, hogy elmúlik magától. Most nem fog működni az, ami az unióval oly sokáig működött: kint is vagyok, bent is vagyok, éppen melyik éri meg nekem. Dönteni kell, egyértelműen és gyorsan, kétségek és visszaút nélkül. Az természetes, hogy kutya kötelességünk segíteni mindenkinek, aki hozzánk menekül. Románia és a többi ország erről nem dumál, hanem már csinálják. Ez azonban önmagában nem elég.
Miközben a nagyhatalmak háborúznak, vagy készülnek rá, az ritkán jut eszünkbe, hogy vajon mit éreznek és mit gondolnak erről az orosz emberek. Az rendben van, hogy most nem őket érte agresszió, hanem Putyin az agresszor, ám én valamiért úgy gondolom, hogy az oroszok éppen úgy békére vágynak, mint bármelyik másik nép. A vezetőjük belevitte őket valamibe, amibe egyáltalán nem biztos, hogy bele akartak menni. A legjobb megoldás az lenne, ha maguk tennének pontot ennek a szörnyűségnek a végére. Mégpedig nagyon gyorsan. Ha nem ők, akkor az összes többi ország, de hogy pontot kell rá tenni, az biztos. Nem lehet egy gyakorló elmebeteg kénye-kedve szerint élni, és állandóan attól rettegni, mikor milyen zavaros gondolat mentén akarja rángatni a világot. Szerte Oroszországban tüntetések robbantak ki, az emberek a háború ellen vonultak az utcára. Eddig közel 2000 tüntetőt tartóztattak le az orosz hatóságok.
Annyira jó lett volna arra ébredni, hogy vége van. De nincs vége, most is háború van. Bombáznak, lőnek, emberek halnak meg. Tegnap este az EU csúcsvezetői megállapodtak a további szankciókban, a részleteket ma fogják kidolgozni és nyilvánosságra hozni. A pártmédia ismételgeti a kötelező vezérmondatot Orbántól: Nem fogjuk engedni, hogy Magyarországot bárki belesodorja ebbe a háborúba! Állatira jól hangzik, de nem több hazugságnál. Ha Putyin teljesen elborult és azt vette a fejébe, hogy többet is kiharaphat Európából, nem fog megállni a határon. És nem fogja tudni megállítani sem a magyar kormány, sem a katonaság, sem a békemenet. Csak az unió és a Nato, az összes ország együtt, teljes együttműködésben, közösen tudja megállítani. Ha körülöttünk ég a világ, mi sem maradunk a béke szigete. Nincs most idő a választási kampány csúcsrajáratására sem pedig arra, hogy azt akarja a kormánypárt elhitetni a választókkal, az ellenzéki pártok háborúba akarják vinni az országot. Nem akarják, és nem szabad széthinteni a félelmet, nem szabad elbizonytalanítani az embereket. Most a teljes összefogás ideje van itt, az uniós és Nato egységé, ez a feladata Orbánnak is, nem a hatalomba csimpaszkodás. Ha sikerült megállítani a cimboráját, akkor majd visszatérhet az általa létrehozott harcmezőre. Most van igazi, igazi ellenséggel. Ott kell helyt állnia.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.