Elborzadva hallgattam végig tegnap egy interjút egy szakértővel, aki az orosz konfliktus jelenlegi (ez 2022. február 23-át jelenti) állásáról beszélt. Azon túl, hogy a háborús díszletek miatt értelemszerűen ijesztő a helyzet az orosz-ukrán határon, ennél jóval rosszabb, borúsabb az a „jövőkép”, ami a beszélgetés egy órája alapján körvonalazódott.
Hibrid háború. Gazdasági, diplomáciai, illetve cyberháború, és ha mindez nem lenne elég: nyilván bekövetkezhet a valódi fegyveres összecsapás. Mindezeknek a tanúi vagyunk, és fogalmunk sincs arról, hova vezethet ez az irány.
Alapvetően azt gondolom, hogy a mostani orosz-ukrán történetnek ugyanaz a gyökere, mint a hidegháború időszakának: két nagyhatalom feszül egymásnak, és nekik teljesen mindegy, hány áldozatot követel a világuralomért folytatott versengésük.
Világos, hogy magát nagy orosz cárutódnak képzelő Putyin nehezen viseli el, hogy NATO-tagországok vannak a határai mentén. A Baltikum már „elment”, azzal nem tud mit kezdeni, a lengyelekkel örök ellenségek maradnak, de ezt a békát is le kellett nyelnie. Sőt, még Romániát is. Magyarország ebből a szempontból lényegtelen, nincs közös határa a két országnak, viszont zsarolás céljára (gázszállítás, egyéb gazdasági mézesmadzagok) kiválóan alkalmas, főleg egy olyan országvezetés esetében, amilyen nekünk pillanatnyilag van. (Korrupt, hazug, szélkakas.)
Így aztán teljesen érthető, hogy Ukrajna NATO-tagsága kiverte a biztosítékot a pókerarcú volt KGB-ügynökben, aki rengeteg ideje áll Oroszország élén. A „Russia first!” újult erővel lángolt fel a demagóg, propagandisztikus politikai kommunikációjában, igaz, nem úgy mint Trumpnál. Az orosz a nemzeti érdekek megvédéséről, az ország szuverenitásáról és biztonságáról papol, míg amerikai csodálója annak idején elsősorban lózungokat puffogtatott, amelyekben egy percig sem hitt. Putyin hisz a küldetésében, abban, hogy vissza kell állítania Oroszország nagyságát. A sajtját már régen bebetonozta. Ha valaki ismeri az orosz történelmet és az orosz lelket, biztos lehet abban, hogy valóban maradandó szereplője lesz a mindenkori orosz történelemnek. (Igaz, Sztálin is kitörölhetetlenül beleírta a nevét ebbe a történelembe.)
Szóval, hibrid háború. Gazdasági szankciók, semmibe torkolló diplomáciai megbeszélések, agresszív propaganda és sok egyéb mellett számomra a cyber, vagy ha úgy tetszik, kíberháború a második legnagyobb fegyver a nukleáris rakéták és a tankok után. Mert ezzel mindent el lehet lehetetleníteni, minden hazugságot igazságköpönyegbe lehet burkolni, továbbá a hamis hírektől kezdve a hamisított fotókig és adatokig bezárólag eredményesen manipulálni lehet a közvéleményt. Hogy mást ne mondjak: bele lehet avatkozni választási eredményekbe. Meg lehet hamisítani statisztikákat. Tönkre lehet tenni – vírussal vagy anélkül – mindent, amit akarnak: politikusokat, cégeket, az egyes mezei állampolgárokat ugyanúgy, mint egy teljes ország internetes hálózatát.
Kicsiben Magyarországon is hibrid háború zajlik. Országhatárokon belüli hibrid háború. A saját büszke magyar népe – és sajnos mások ellen is – hibridel a hatalmon lévő garnitúra. A gazdaságban a szankciók azt jelentik, hogy a közbeszerzési pályázatok nyertesei, a befektetési lehetőségeket élvező kedvezményezettek, vagy egyszerűen csak a csókosoknak juttatott lehetőségek mindenki mást kizárnak a működésből. Ha kell, Völner-féle korrupciós eszközökkel, ha kell, érvénytelennek nyilvánított pályázati jelentkezésekkel, és ha kell, természetesen megfélemlítésekkel is. A legutóbbi, Iványi Gábor elleni ocsmányság pont annyira tükrözi ezt, mint annak idején sok más, hasonlóan felháborító eset.
Fogalmam sincs, van-e olyan adat a mai magyar hivatalos statisztikákban, amelyeknek hinni lehet. Legyen szó covidról, inflációról, családtámogatási hozsannáról a gazdasági fejlődést illetően, én az Eurostat oldalán valahogy mindig egészen más adatokat találok. Hibridelnek, vagyis úgy pakolgatják össze a számokat, hogy úgy tűnjön, nem is vagyunk a tönk szélén. Pedig de.
A diplomáciai hibrid itt kis hazánkban nagyon sánta, szegény, de pótolja a propaganda. Ameddig nem folynak érdemi tárgyalások CEU, az SZFE, a tanárok, az egészségügyiek, a szakszervezetek, a hallgatói önkormányzatok (a sor végtelen) és az állam között, addig a harsogó, államilag fizetett propaganda agyba-főbe dicséri az „elért eredményeket”. Mari néni, Pista bácsi lehet hogy még bedől ezeknek, noha már rég fel kellett volna tűnnie nekik is, hogy 80 kilométeres körzetben nincs egy kórház se a környékükön, a háziorvosuk meg kéthetente, motorral, két órára megáll a tanácsháza előtt receptet írni.
A cyber-kíber támadásokban nem vagyok járatos, csak mezei felhasználóként olvastam anno Edward Snowden könyvét. Azóta is ráz a hideg, ha eszembe jut, mi mindent élt át és csinált végig. Attól meg talán még jobban, hogy ha nem tévedek, ma is Moszkvában él.
Paranoiások kezében vagyunk, itthon is, a nagyvilágban is. És sajnos nem gondolom, hogy ez egyhamar meg fog változni. Igen, április 3-ára is utalok ezzel. A hibrid, jónak indult, de mára szinte teljesen lendületét veszített „ellenzékre”.
A hibrid háború utolsó fejezete is valóra vált – az oroszok megtámadták Ukrajnát, és nem csak a közös határ közeli területeket, hanem már Kijev környékén is vannak halottak. Szégyen, gyalázat.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.