NEHAZUGGY

Ki mit tud…

Horn Anna | 2022. Február 13, Vasárnap | 19:02

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,582,500 forint, még hiányzik 417,500 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

A „kenyeret és cirkuszt” a népnek több évezredes politikai eszköz, az ókori Egyiptomtól, Rómától kezdve a mai világ szinte bármelyik országáig. Vannak ugyan manapság üdítő kivételek, például Bhután, ahova sajnos szinte lehetetlen bejutni, így csak dokumentumfilmek alapján lehet némi elképzelésünk egy „megvalósult földi paradicsomról”. De említhetem Marinalédát is, ami egy egészen elképesztően működő kis közösség Spanyoloroszág déli részén. Vagy még néhány helyet, ahol a társadalmi erőfeszítések és a vezetők tevékenysége TÉNYLEG arról szól, hogy jobbá tegyék az emberek életkörülményeit, a „cirkusz” szó pedig legfeljebb közös megmozdulásokat, ünnepléseket takar, nem öntömjénező kampánykörutakat, propagandisztikus néphergelést.

Volt annak idején Magyarországon, az úgynevezett „átkosban” egy vetélkedő, Ki mit tud? volt a címe. Ifjú tehetségek felfedezése volt a célja, és ha nem is mérhető össze pompában és anyagi-technikai eszközökben például a ma már mindenhatónak számító X-Faktor vagy Got Talent cirkuszokkal, jó kis nézni- és drukkolni való volt. A 40 fillérbe kerülő kifli-zsömle méltó párja. (Fiatalabbak kedvéért: a fillér a forint aprópénze volt, mint ma az eurócent.)

Én magam is megdöbbentem, amikor utánaolvasva kiderült számomra, hogy a Ki mit tud? 1962-tól 1996-ig létezett. A teljesség igénye nélkül olyan tehetségeknek adott bemutatkozási teret, mint Kern András, Koncz Zsuzsa, Benkő Dixiék, Zorán és testvére, Dusán, Gálvölgyi János, Kincses Veronika, Schiff András, Falusi Mariann, Kubik Anna, és rengetegen még. A nevek önmagukért beszélnek, évtizedek óta. Még egyszer elnézést kérek azoktól, akik kimaradtak helyhiány miatt a listáról, de az olvasók biztosan említenek még rengeteg nevet.

Az esetleges várakozásokkal ellentétben most nem a mai tehetségkutató cirkuszok pellengérre állítása következik, hanem a ki mit tud ellentéte, a ki mit NEM tud. 2022-ben, Magyarországon, és nem csak a színpadokon, reflektorfényben vagy a szobában a számítógép előtt ülve, hanem úgy nagy általánosságban, konkrétan is. Miután szépen és olajozottan átcsúsztunk a nemalkotmányos félmonarchiába (magyar modell?), és ki tudja, mi jön majd még (hogy az ellenzék jön esetleg, már ami a kormányra kerülést illeti, abban nem vagyok biztos), kezdjük ezért a „vezetőkkel”. Sőt, talán a minden vezetők vezéréről célszerű először szólni, hogy gyorsan letudjuk a legrosszabbat.

Aki nem tudja például, hogy nem csókolunk kezet egy másik ország vezetőjének, és azt sem tudja, hogy nem megengedhető, hogy neki bárki kezet csókoljon. Sem kamera előtt, sem kamera mögött, sem sehol máshol. Nem tudja, hogy nem ildomos – de legalábbis nem udvarias – zsebre dugott kezekkel pózolni nagyszerű várbeli teraszán, mások társaságában, a kihízott öltönyében.

Ugyanígy nem tudja azt sem, hogy bárhol máshol a világban – és nem csupán a hanyatló Brüsszelben – egy ilyen testtartás annyira suttyó egy közepesen művelt közegben is, hogy még a vérbunkó volt amerikai elnök, Donald Trump is úriembernek tűnhet fel mellette pár pillanatra. A közepesen művelt közegbe sem illik bele, de láthatóan feljebb törekszik.

Nem tudja, hol a helye a nemzetközi politikai porondon. Nem is tudhatja, hiszen olyan közegben él, ahol minden ötletét tapsvihar fogadja a talpnyalók részéről, legyen az az ötlet bármekkora baromság is. A mechanizmust sajnos a saját bőrömön tapasztaltam: dicsérd a főnököt, ha közveszélyes hülyeséget csinál is. (Lásd még Gerald Durrell „Családom és egyéb állatfajták” című remekét.)

Ma már azt sem tudja, milyen szegénynek is kiszolgáltatottnak lenni. Pedig volt szegény is és kiszolgáltatott is, talán ezért menekül hétmérföldes léptekkel, a 133 bátor embere és az összes többi segedelmével az eszement gazdagság felé. Minden lehetséges eszközt bevetve. Mindenképpen el kell felejteni a megaláztatásokat, de muszáj beletörődni abba is, hogy bármit csinál, nem lehet az USA elnöke.

Végül, de nem utolsó sorban, sok egyéb mellett azt sem tudja, hogy ehelyett nem lesz saját kiskirálysága sem. A Duna befagyásától már akkor is féltünk, amikor Torgyán Bubi, szegény, aki szintén nem volt tisztában sok mindennel, ott gondolta királlyá koronáztatni magát. Ahhoz képest, hogy azóta mi minden történt, én ma már nem félnék átgázolni a befagyott Dunán sem.

És hogy ki mit nem tud még? Legközelebb innen folytatom.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!