Október 7,  Hétfő
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék
Adomány

NEHAZUGGY


Élvezd csak ki, Viktor

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 192,860 forint, még hiányzik 2,807,140 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

A hétvégén fasiszta találkozó lesz Madridban. Hogy ez miért is fontos nekünk? Azért, mert a spanyol VOX vezére, Santiago Abascal meghívta Orbán Viktort és Mateusz Morawieckit is a spanyol fővárosba, ahova a spanyol szélsőjobb vezére Marine Le Pent,  Martin Helmét és Giorgia Melonit is repesve várja, azonban nem tudni, hogy ez utóbbiak ellátogatnak-e a találkozóra, vagy esetleg csak videóchaten jelentkeznek majd be. De végülis mindegy is, hogy ott lesznek, vagy sem, hiszen a két legjelentősebb európai szélsőjobboldali politikus Orbán és Morawiecki személyében, biztosan ott lesz. Abascal büszke lehet magára, nem is feledkezett meg arról, hogy szépen kinyalja Orbán hátsóját, akit korábban Európa megmentőjének nevezett, a minap pedig arról beszélt, hogy ezen két országot tartja a legközelebbi szövetségesének.

Kérdés, hogy ehhez a magyarok mit szólnak? Már csak azért is, mert Orbán nem a magyar nép megtestesítője, mint ahogy Morawiecki sem a lengyel népé. Ők ugyan valóban többé és kevésbé demokratikusan megválasztott vezetők, mégsem mondható el, hogy a népük maradéktalan támogatását bírnák. Nekem például a pofámról ég a bőr, hogy ez a szerencsétlen meghívta Orbánt, aki majd elmondhatja a magáét ezen a találkozón. Beszélgetnek majd nemzetről meg gyermek- és családvédelemről meg migránsokról ezek a jóemberek, hogy aztán vélhetően zárt ajtók mögött tovább álmodozzanak arról, hogy majd megalakul egy szélsőjobboldali európai szövetség. Lehet ugyan, hogy a kamerák előtt előszeretettel dicsérgetik egymást, de a színfalak mögött valami egészen más lehet a szituáció, hiszen ha valóban olyan nagy lenne az egyetértés ezen pártok és vezetőik között, akkor nem égették volna le magukat azzal korábban, hogy sikertelen tárgyalásokat folytattak.

Európa jövőjéről pofáznak ezek a szélsőségesek, miközben a legtöbben azt remélik, hogy soha még csak a közelébe sem kerülhetnek annak, hogy valaha is komoly pozíciót töltsenek be az európai politikában. Mert ugyan Orbán már több, mint egy évtizede meghatározó szereplője a hazai politikának, de Európában ő egy senki, egy politikus, akivel ha nagyon kell ugyan haverkodnak az erősebb országok vezetői, de ha alapvető dolgokról van szó, akkor semmibe veszik Orbán követeléseit. Mert Orbán soha nem konstruktív kritikákkal illeti az EU-t, hanem odamegy a találkozóra, rászarik az asztal közepére – ezzel kifejezve véleményét –, felzabálja a kikészített süteményeket és nagy büszkén hazamegy valamelyik magángépével.

Abascal jelentősége nem csak Európában, de Spanyolországban is kevéssé mérhető. Nem mondom, hogy ne hallgatnának akár százezrek a véleményére, de egy ekkora országban ez azért – lássuk be – nem akkora eredmény. Volt egy időszak, amikor valóban felívelni látszott az európai jobboldal pályája, de ennek az időszaknak vége, a populista politikusok pedig sorban veszítik el a választásokat. Spanyolország jelen állás szerint – itt élve igyekeztem minél pontosabban felmérni a helyzetet – az emberek elvannak a mostani kormánnyal. Nem mondom, hogy minden tökéletes lenne (azért nem sok tökéletes helyet ismerek), de nem beszélhetünk arról a kormányválságról, amiről évek óta beszél az itteni ellenzék. Pedro Sanchez miniszterelnök széke nem inog, az ellenzék legjelentősebb pártja körül pedig továbbra is ott vannak azok a korrupciós ügyek, amelyekkel kapcsolatban már a volt miniszterelnököt is meghallgatta a bíróság.

Abascal úgy hitte, szélsőséges nézeteivel szavazókat nyerhet meg a magát konzervatívnak tekintő PP-től (Néppárt), de ez a terve nem vált be. Itt ugyanis nincs olyan kormányzati propaganda, mint Magyarországon. Át lehet mosni az emberek agyát egy bizonyos szintig, de itt azért viszonylag hamar kiderül a hazugság, arról nem is beszélve, hogy létezik egy nagyjából független igazságszolgáltatási-rendszer is, amely szépen bíróság elé állítja a korrupt politikusokat. Akik közül egyébként többen a VOX párt tagjai voltak, vagy azok a mai napig. Nem állítom, hogy a szocialista párt ne lenne sáros egyes ügyekben, de a korrupt embereik száma meg sem közelíti azt, amivel a korábbi kormánypárt lebukott, és ami miatt leváltásra kerültek. A VOX lényegében megpróbált azokra hatni, akik Franco tábornokot a mai napig éltetik, és úgy hiszik, hogy a fasizmus, az egy jó dolog. Viszont rosszul mérhette fel a helyzetet, mert ezek az emberek – legalábbis a többségük – soha nem csatlakozott hozzájuk.

Vélhetően a mostani találkozónak az is a célja, hogy Abascal tanuljon a „nagyoktól”, noha Morawiecki nem több egy bábnál, de talán a főnöke megengedte neki, hogy elkotyogjon egyet s mást. Orbán viszont Putyintól és Erdogantól tanul el trükköket, sőt, Lukasenka véleményét sem vetette meg, amikor arról volt szó. Ezek az információk még jól jöhetnek a hatalomra vágyó, viszont annak közelébe sem kerülő Abascalnak. Én viszont úgy vélem, hogy ez már csak egy olyan utolsó utáni lehetőség a számára, amellyel még élni kívánt, mielőtt az európai populizmus kártyavára végleg összeomlik. Néhány évente, évtizedente vannak ilyen fellángolások, amikor az embereknek elegük lesz a hagyományos, mainstream politizálásból, de aztán idővel szerencsére rájönnek arra, hogy a fasizmusnál bármi, de tényleg bármi jobb.

Remélhetőleg ez fog történni majd Magyarországon is, és Orbán hatalma a végéhez fog érni április harmadikával. Addig is élvezze csak ki a madridi vendégszeretetet, látogassa meg kicsiny lányát a dél-spanyolországi Marbellán, rendezzen disznóvágást a tengerparton Tiborcz Istvánnal, aztán utazzon haza és készüljön fel arra, hogy talán utoljára képzelhette magáról azt, hogy Európában bárkit is érdekel az ő véleménye.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.