NEHAZUGGY

Kétségbeesett emberek

Forgács Erzsébet | 2022. Január 18, Kedd | 19:00

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,328,223 forint, még hiányzik 1,671,777 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Nem vagyok médiaszakember (sem), de merem állítani, hogy hétfőn este új televíziós műfaj született. Már amennyiben eddig nem volt az vezérfonal egy vitaműsornak induló produkcióban, hogy az jut szóhoz, aki hangosabban és levegővétel nélkül, a másikat túlordítva képes zajongani. Két kedvenc fellépőművészem is szerepelt a műsorban, sőt, lényegében ők maguk adták a savát-borsát az egésznek, amennyiben valószínűleg valami edzőtáborban lehettek előtte, ahol a vita nevű műfaj megtorpedózását gyakorolták be. Mráz Ágoston Sámuel és Kiszely Zoltán neve már önmagában garancia arra, hogy nagyszerűen fog szórakozni a néző – feltéve, hogy nem kapcsol el a csatornáról, de még csak a papucsát sem vágja bele a képernyőbe -, ez most mégis korszakalkotóra sikerült. Kezdődött azzal, hogy Rónai Egon felvezette az első témát, mégpedig azt az új kormányrendeletet, mely a választás esetleges elmaradásával számol, mire Mráz Ágoston Sámuel nyomban, ellentmondás nem tűrő hangon közbevágott: ne pörögjünk rá erre a témára nagyon! Oviban elő szokott az fordulni, hogy egy, a szocializálódás kezdeti lépéseinél tartó kiskorú úgy gondolja, inkább majd ő vezeti a foglalkozást, ám ivarérett felnőttek esetében én ilyet még nem láttam.

Kiszely Zoltán nyomban csatlakozott a harcostársához: ne kövessük el azt a hibát, hogy Márki-Zay Pétert komolyan vesszük, mondá ő. Úgy is, mint politikai elemző, aki objektív és egyáltalán nem egy politikai oldalt képvisel, hanem a tényekhez ragaszkodik. Ahogy Mráz Ágoston Sámuel is egy rendkívül elfogulatlan szereplő, főként, amikor kijelenti, hogy az EBESZ elveszítette a hitelességét akkor, amikor kritikát fogalmazott meg a magyarországi választási rendszerrel kapcsolatban. Innen kezdve gyakorlatilag elszabadult a pokol, én nem tudok olyan faluszéli kocsmát, ahol ne vágták volna szájon a két független megmondóembert ilyen elfogadhatatlan, mindenkit letaposó, sőt, leugató, senkit végig nem hallgató, ellenben a saját kijelentéseit megfellebbezhetetlen ténynek kikiáltó, és azt teljes hangerővel harsogó stílus miatt. Amit láthattunk – ITT megtekinthető az első felvonás, ITT pedig a második -, annak köze nem volt sem vitához, sem beszélgetéshez. Talán én tévedek, de mindvégig két, a végletekig kétségbeesett embert láttam, akik – nem fizikai értelemben persze – az életükért futnak.

A háromnevű szakértőtől igen sok érdekességet hallottam, például azt is most tudtam meg, hogy a csirkefarhát árának befagyasztása arról tanúskodik, hogy kizárólag a jobboldal szociálisan érzékeny, a baloldal ezzel szemben érzéketlen az átlagemberek gondjaival szemben. A jobboldal és baloldal természetesen kizárólag a speciálisan magyar viszonyok keretei között értendő, a kerítés túlsó oldalán, akár már két méterrel arrébb sem értelmezhető. Annyit akartam kihozni ebből az egészből, hogy úgy vélem, igen nagy a baj kormányoldalon. Ha távolabb lépünk ettől a meglehetősen méltatlan vitától, akkor azt fogjuk látni, hogy szinte csak a hasonló kvalitású emberek maradtak mostanra a kormányfő körül. Ez a Fidesz értelmiségi holdudvara. Érvelni képtelen, hangerővel és lélegzetvétel nélküli hadarással földbe döngölő, előre összeírt listából, százszor bedobott hazugságokat százegyedszer is előrántó elemzők, politikusok, miniszterek, szóvivők igyekeznek hatalomban tartani a kormányfőt. Mert ez Orbán Viktorról szól, mindig is róla szólt. Hozzá van kapcsolva minden.

Biztos vagyok abban, hogy Orbán meglehetősen sok pénzt raktározott arra az egyáltalán nem várt, de nem is teljesen kizárható esetre, ha elveszíti a hatalmat. Az a terve, hogy egy időre ellenzékbe vonul, majd amikor az új kormány bicskája beletörik abba a csődtömegbe, amit ő maga után hagyott, és az emberek elégedetlensége elér egy kritikus szintet, ismét színpadra lép. Addig azonban működtetni kell a rendszert a háttérből, amihez pénz kell. Nem tudom, van-e Simicska Lajoshoz hasonló olyan zseni a kormányfő köreiben, aki a legokosabb Lajoshoz hasonló gátlástalansággal képes kezelni a pénzügyeket, de úgy vélem, nincsen. Márpedig ha nincsen és bukik a rendszer, az hirtelen rengeteg bizonytalansági tényezőt hoz bele a most stabilnak tűnő folyamatokba. Akár független hatóságok vizsgálódásai, akár bizonyos pénzcsapok elzárása, akár kulcsemberek kiesése súlyos, beláthatatlan károkat okozhat nagyon rövid idő alatt. Ha most úgy is gondolja a miniszterek elnöke, hogy ő egyedül átlát és irányítani is tud mindent, akkor becsapja önmagát. Nem lát át és irányítani sem tud egyedül. Használható, önálló döntésekre alkalmas ember pedig nem maradt, erről személyesen gondoskodott akkor, amikor mindenkit eltávolított a környezetéből, aki valami módon veszélyt jelenthetett volna az ő hatalmára.

Úgy vélem, ha bukás következik áprilisban, és bármennyire kis többséggel, de az ellenzék kerül kormányra, elszabadul a pokol. Alig hiszem, hogy abban a zavaros helyzetben az lesz Orbán Viktor első és legfőbb gondja, hogy biztosítsa a fedezetet ezeknek az elemzőműhelyeknek és egyéb propagandaegységeknek a működéséhez. Ha az állami tulajdonban lévő vállalatok nem ontják a hirdetéseket és más módon sem érkeznek a százmilliók közpénzből, hamar eljön a pillanat, amikor Mráz Ágoston Sámuelnek, Kiszely Zoltánnak – és még nagyon hosszan lehetne sorolni a neveket – valami megélhetés után kell nézniük. Tudnám javasolni a vásári kikiáltó vagy a piaci kofa munkaköröket, ott kifejezetten előny a hangerő. Máshol nem nagyon.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!