Az van, hogy gyakorlatilag az összes kormányt meg tudja buktatni két hét alatt a galád külföld, csak az Orbán-kormányt nem. Komolyan, beszámolt róla a nem teljesen független, de legalább teljesen objektív pártsajtó. Ezt a beszélgetést majd célszerű lesz akkor is megismételni, ha esetleg úgy állnak a számok néhány hónap múlva, hogy nem Orbán Viktor kétharmada rángatja vezetőszáron az országot. Mert akkor az van, hogy a jómagyar polgárok döntöttek ebben az ügyben, tehát nem lehet külföldi beavatkozásról hadoválni akkor sem.
Amúgy szerintem nincs olyan ország Európában, de valószínűleg az egész bolygón is csak nagyon kevés, amelyik önmagában, a külvilágtól függetlenül tudna működni. Különösen igaz ez Magyarországra, mert az ország mérete és gazdasági ereje sem teszi alkalmassá arra, hogy magára zárja az ajtót, és az aktuális miniszterelnök lenyelje a kulcsot. Bármilyen változás a térségben – legyen az gazdasági válság vagy éppen felívelő szakasz, de lehet politikai változás, valamilyen irányú eltolódás is – azonnal érezhető nálunk is. Ha a német ipar megroggyan, roggyan vele a magyar gazdaság, és akkor még csak egyetlen országról beszéltünk.
Nyilván nem az aljas, minden kormányt – a magyaron kívül – leváltani képes külföld fog szavazni tavasszal, hanem mimagyarok. Ámde az az érzésem, hogy Orbán és udvartartása már régebben elveszítette a kontrollt a saját nerencei felett, már jó ideje nem adnak még a látszatra sem. Úgy lopnak, ahogy a csövön kifér. Nem kunszt, hiszen országon belül nincs ellenszere a maffiának, mindent törvénybe tudnak faragni, ami egy kultúrországban soha nem lehetne megvalósítható. Most ők abban a boldog tudatban harácsolnak, hogy védi őket a törvény, nem bukhatnak le, meg pláne nem bukhatnak, minden az ő kezükben van, mi a fasznak kellene úgy tenni, mintha nem lennének korrupt gecik? Abban én nagyjából biztos vagyok, hogy az uniós tagországok titkosszolgálatinak – persze nem csak nekik, de most maradjunk a saját portánkon – milliónyi információja, adata és bizonyítéka van minden ország minden jelentősebb politikusának viselt dolgairól, titkos kincsecskéjéről, bankszámláiról, sumákságairól, strómajairól, üzlettársairól. Alighanem még arról is, kinek milyen étkezési és szexuális szokásai vannak, ki mivel zsarolható. Ez mindig így volt, semmi újdonság nincs a dologban. A kérdés csupán az, mikor kezdenek információk szivárogni ezekből az adatbankokból, és kiről kezdenek szivárogni.
Ahogy én elnézem dicső kormányunkat, pláne a baromfiudvart, olyan nagyon nem kell megfeszülni ahhoz, hogy valami orbitális disznóságot leljen az, aki akar. Tutira púposan meg vannak tömve azok a titkos akták, amikből elég csak néhányat megszellőztetni, és bizony még ez a nagyszerű kormány is meg tud bukni. Mint a huzat. Nem igazán hiszem, hogy a Pegasus-ügy már kifulladt. Ahogy azt sem hiszem, hogy a szél fújta be ezt az ügyet egy újságíró ablakán, amikor az éppen légzőgyakorlatokat végzett. Ha mégis, akkor vihet mást is az a huncut szellő. Aztán majd lehet nagy erőkkel háborogni és szokás szerint azt kutatni, ki volt az, aki valamelyik kedves kis gazember disznóságairól lerántotta a leplet, és még csak véletlenül sem magával a disznósággal kell foglalkozni. Ráadásul a magyar kormány akár saját magát is el tudja gáncsolni, gondoljunk csak a Völner-botrányra. Az a mai napig kérdés, hogy miért nem tudta megakadályozni a kormánypárt az ügy kipattanását, főleg választás előtt néhány hónappal. Jó, tudom. Próbálták besöpörni a szőnyeg alá, a szőnyeget pedig igyekeztek berugdosni a dívány alá, csak nem sikerült. A nagy kérdés az, miért nem sikerült? A másik kérdés pedig az, Varga Judit meddig tehet úgy, mintha semmi nem történt volna, pláne neki köze nem lenne, sőt, nem is lehetne az egészhez. És persze a Pegasus-ügyhöz sem. Pedighogy de, mindkét esethez van köze is, felelőssége is. Akkor is, ha most éppen főműsoridőben szervezi a békemenetet, a saját gyerekeivel aládúcolt posztban.
Egyszóval a franc nem tudja, kiről és mi fog még kiderülni mostanában. Az biztos, hogy Orbán már magára haragított minden kormányfőt az uniós országokban, és ez nem azért gáz, mert valaki is azért fogja étvágytalanul turkálni a krumplifőzeléket Kiskunlacházán, mert a francia, holland, akármilyen kormány pipa a mi csodacsatárunkra. Azért gáz, mert a lomha, nehézkes és nem különösebben korszerű uniós szervek is felfogták mostanra, hogy a magyar miniszterelnök nem csak a saját országát rángatja maga után a szakadékba, hanem bizony a közösségben is komoly kárt tehet. Aki a közösségnek árt, az a tagországoknak is árt. Ami önmagában ki nem szarja le kategória, csakhogy a tagországokban vannak úgynevezett választópolgárok, akik bizony így vagy úgy, de meg tudják buktatni a saját kormányaikat, ha elégedetlenek vele. Így aztán a politikus hölgyeknek és uraknak fontos lehet az, hogy egy kicsi ország kicsi miniszterelnöke mit kavar az Unió közepén. És ha nekik fontos – a saját hatalmuk megtartása érdekében -, akkor bármi megtörténhet. Sőt, szerintem bármi meg is fog történni. Csak figyeljünk. De ne felejtsük el: mindezek ellenére és mindezekkel együtt szavazni mi fogunk.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.