Április 30,  Kedd
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Ideje felhúzni azt az űrközpontot Felcsúton

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,578,300 forint, még hiányzik 421,700 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Szép reggelt a hét első munkanapján, ami egyből kedd. Két napja vezető, illetve félvezető hír, hogy Gulyás Gergely elkapta a koronavírust. Ez úton is gyógyulást kívánok neki, amúgy nem különösebben érdekel az egészségi állapota. Az már sokkal inkább aggaszt, hogy úgy tűnik, hetente duplázódik az elhunytak száma, már háromszáz ember van lélegeztetőgépen, valamiért mégsem érzik úgy sokan, hogy talán érdemes lenne beadatni azt a nyomorult oltást. Nincs olyan ember ebben az országban, aki ne kapott volna születése óta egy csomó védőoltást. A többség túlélte, a covid elleni oltást is túléli a többség. A vírust már kevesebben. Ezen az sem fog sokat változtatni, hogy újabb kétszáz katonát küld a Honvédelmi Minisztérium a kórházakba. Az utcán fegyverrel járőröző katonáktól sem ijedt meg a hülye vírus, a kórházban járőröző katonáktól sem fog szerintem megijedni. Ha valaki megijed, az a kórházi dolgozó és a vezetés, így talán jobban észben tudják tartani, hogy nem pofázunk a sajtónak, mert baj lesz.

Most csodálkoztam rá arra a valószínűségre, hogy Szijjártó Péter közösségi oldalát ugyanaz az ember kezelheti, aki Németh Szilárdét. Nem olyan régen volt az, hogy a fideszes gasztronómia állócsillaga posztjában sikerült valakinek összekevernie a jól esik és a jólesik szavak jelentését. Jól esni az eső szokott, az étel, a köszöntés azonban jólesik. Szólt is egy kommentelő Némethnek, aki annyira végtelenül okos, hogy reagált a kommentre. Mégpedig meglepően sajátságos módon, ugyanis a saját Facebook oldala komment szekciójában utasította a kollégákat, hogy javítsák már ki. Ebből többen arra következtettünk – vagy nem többen, de én biztosan -, hogy Szilus nem tud belépni a tulajdon közösségi oldalára, ellenben van neki közpénzből (mert mi másból?) fizetett embere, aki egyrészt nem igazán van tisztában a magyar helyesírás szabályaival, másrészt az a dolga, hogy elkészítse azokat a végtelenül színvonalas bejegyzéseket. Alig hevertem ki a traumát, mit látok Szijjártó Péter Facebook oldalán? Hát ezt:

Facebook/Szijjártó Péter

Namost. Vagy az van, hogy Szijjártó Péter ugyanott (nem)tanulta meg a helyesírást, ahol Németh Szilárd Facebook oldalának kezelője, vagy az van, hogy Szijjártó Péter írja a posztokat Németh Szilárnak is, vagy pedig az van, hogy ugyanaz a félanalfabéta kap azért a mi adónkból fizetést, hogy még helyesen írni se tudjon, esetleg még az lehet, hogy több ilyet is eltartunk.

Mindeközben Bige László baloldali oligarcha lett (és vörösbáró is). Ezt a megtisztelő címet azzal érdemelte ki a pártmédiában, hogy azt mondta, hajlandó akár anyagilag is támogatni Márki-Zay Péter választási kampányát. Oligarchának azt nevezzük, aki a gazdasági hatalma mellé, azt felhasználva politikai hatlomra is szert tesz. Nem vagyok Bigének sem a védőügyvédje, sem az anyukája, de nekem nem tűnt fel, hogy politikai hatalomra törekedne, vagy akár csak ott sündörögne a politikusok körül. Arról nem hallottam, hogy Bige magánrepülőn hurcolászna meccset nézni egy miniszterelnököt. Például. Ugyanez fordítva is igaz, az is oligarcha, aki a politikai hatalmát felhasználva tesz szert gazdasági előnyre. Én speciel baloldali oligarcháról még nem hallottam, de ez nem baj, mert majd most hallok eleget. Változatlanul úgy gondolom, hogy a saját pénzét mindenki arra költi, amire akarja. Ha Márki-Zay választási kampányára, akkor arra, ha állatmenhelyet támogat, akkor azt támogat, ha elissza, az is az ő dolga. Viszont eltöprengtem azon, hogy ezek szerint van jobboldali, depláne keresztény-konzervatív oligarcha is. Olyan valakire gondolok, aki felkapaszkodott a hatalomba üres zsebbel, azóta pedig az egész családja, a szomszédja, de talán a szomszéd kutyája is milliárdos lett. Ami nem baj akkor, ha saját erőből és saját velőből érték el a csilliárdosságot, ámde igen nagy baj akkor, ha a közpénzből dúskálnak. Márpedig de.

Ni, mit leltem:

A kormány kulcsfontosságú terepként tekint az űrkutatási programokra a gazdasági és technológiai növekedés szempontjából – jelentette ki a Külgazdasági és Külügyminisztérium biztonságpolitikáért felelős államtitkára a Nemzetközi Űrhajós Szövetség 33. kongresszusának megnyitóján Budapesten hétfőn.

Hát, szerintem meg ideje lenne befejezni a bohóckodást. Nincs pénz normális béremelésekre, a tűzoltók baksisért kockáztatják az életüket, hogy kimentsenek minket az égő házból, vagy az autóroncsból, ezek meg űrt akarnak kutatni. Szerintem szét kellene nézni néhány ismertebb politikus fejében, úgy teljesülne a cél, olcsó lenne, értelme pedig pontosan annyi, mintha pici és csóró országként űrnagyhatalomnak álmodnánk magunkat. Még akkor is jobban jönnénk ki, ha felhúznánk közpénzből Felcsúton egy űrállomást, hadd játszadozzon a főni, ha már zsenge korában sem kisvasutat, sem kis stadiont, sem űrhajót nem kapott apucitól. Űrkutatás, mi? Egy rohadt kátyút nem képes a szakembergárda úgy betömni ősszel, hogy tavaszra ne legyen kétszer akkora a helyén. Talán érdemes lenne először az ilyen piti dolgokkal foglalkozni. Már csak azért is, mert mi változatlanul kénytelenek vagyunk az országutat használni a Tejút helyett.

Nem idegesítem tovább magamat, és az olvasókat sem. Jó ébredezést, szép napot mindenkinek!

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.