Napsugaras szép reggelt! Akkor is, ha pont nem süt. Sőt, szerintem indítani kell valami nemzeti konzultációt, esetleg petíciót, és ha jó sokan aláírják, akkor kötelező jelleggel sütnie kell. A napnak vagy Németh Szilárdnak, végső esetben Novák Katalinnak, csak süssön valaki. A tegnapi nap legfontosabb híre természetesen az volt, hogy a nemzeti gázbuherátor frissen sült (na ugye?) asszonykája fellőtte a közösbe az esküvői fotókat. Gondolom, a plebs olthatatlan kíváncsiságát óhajtotta kielégíteni, amit jól is tett. Engem speciel tegnapelőtt sem érdekelt a nászpár, ez mára sem változott szemernyit sem. Viszont Tóth Csaba visszalépett a jelöltségtől, ami nem akkora nagy truváj, mivel senki nem támogatta a saját pártján kívül. Gondolom, még jól meg is van sértődve.
Olyat már láttam nem egyszer, hogy egy párt minden tagja tátott szájjal rohangál a faszerdőben, de olyat viszonylag ritkábban, hogy izomból törik be a kerítést, hogy bejussanak. Ártunk és ormányunk most mintha mégis ezt a megoldást választotta volna, amikor már nem csak a propagandistáik, hanem a politikusaik is erővel rángatják elő Gyurcsány Ferenc videóját, melyen az látható, hogy a DK elnöke rendreutasít egy bunkóskodó trollt egy utcai rendezvényen. Dömötör Csaba már a parlamentbe is bevitte az ügyet, pedig abból nem fog jól kijönni a függöny mögött bujkáló, vagy a testőrök gyűrűjében menekülő főnöke. Szerintem.
Kezd meglehetősen ijesztő lenni, hogy Orbán Viktor 11 év (és az apró) szakadatlan kétharmad és töretlen teljhatalom után sem tud más érvet felsorolni az ő újbóli megválasztása mellett, mintsem azt, hogy megállítja Karácsony Gergelyt, ennek érdekében állítólag petíciót kell aláírnia a népnek Gyurcsány Ferenc ellen. Szerintem egy pályatévesztett emberrel állunk szemközt. Orbán Viktor nem politikus, hanem közlekedési rendőr szeretett volna lenni, de valahol kisiklott a dolog. Talán nem vették fel rendőrnek. Más okát nem látom, hogy évek óta mást sem csinál, mint meg akar állítani valakit. Először Brüsszelt, de szólhattak neki, hogy az egy város, és földrengés nélkül amúgy sem fog elmozdulni a helyéről. Ezután Soros Györgyöt akarta megállítani, de amennyire tudom, ez a törekvése nem járt sikerrel, mert az idős üzletember azóta is ide-oda járkál. Most pedig Karácsony Gergelyt akarja megállítani valamiért, ami megintcsak kudarcos történet lesz. Gyurcsány Ferenc nem indul a választáson, arról nem beszélve, hogy változatlanul nem lehet tudni, a petíciót kinek óhajtja benyújtani a kormány. Az Uniónak aligha, mert a magyarországi választásokba nem szólhatnak bele. Talán Ferenc pápát kéri meg, hogy továbbítsa a petíciót a főnökének? Szerintem annyira nincsenek jóban, hogy ez az óhaj teljesüljön. Ebben az esetben milyen opció marad? Ha elég aláírás összegyűlt (és soha nem fogjuk megtudni, mennyi az elég), akkor talán hoznak egy új törvényt, mely szerint senki nem indulhat a választáson, csak az, akit Orbánnak hívnak? Mert nekem több ötletem nincsen.
Szijjártó Péter azonban nem közlekedési rendőrnek, hanem milliárdoscsemetének készülhetett zsenge gyerekkorától kezdve, mert olyan laza eleganciával és gúnyos félmosollyal mondta bele a kamerába, hogy őt már nem hozza lázba a repülés, neki bérelni szokták a gépet és természetesen arról fingja sincs, hogy mennyiért, amitől egyből könnybe lábad az adófizető honpolgár látószerve.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.