NEHAZUGGY

Egészen addig, ameddig fejre nem áll az ország

Tamás Róbert | 2021. Augusztus 9, Hétfő | 7:59

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,578,300 forint, még hiányzik 421,700 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Jó reggelt, szép hetet, főként békét és nyugalmat kívánok mindenkinek! Már persze amennyi béke és nyugalom várható egy ilyen hadiállapotban, mint amit szeretett ártunk és ormányunk generál folyamatosan, egyre nagyobb tempóban. Generálás közben rendkívül ügyesen gáncsolják el, lövik tökön önmagukat, ami minden kín és keserv ellenére is roppantul szórakoztató tud lenni. A parádés foxnyúzos vendégszereplést aligha fogjuk egyhamar elfelejteni, ahogy a kormányrendeletbe foglalt baromságok is a velünk élő történelem részei maradnak. Az ugyan még nem került bele semmibe, a gránitszilárdságúba se faragták bele, de nem igazán lepne meg, hogy mostantól hazaárulónak minősül, aki norvégmintás pulóvert vesz fel. Ez ugyan a kánikulában még nem annyira aktuális, de nem árt az óvatosság, amikor közelít a tél.

Most még a nyaralásnak van itt az ideje, és persze folyamatosak a sikerek is. Mármint a kormány sikerei. Ezt például Guller Zoltán, a Magyar Turisztikai Ügynökség főfejese lelkendezte el, mennek a népek nyaralni belföldön, mint a fene. Ezt egyrészt is és másrészt is a kormány példátlanul zseniális járványkezelésének, és a bőkezű támogatásoknak tudhatjuk be. Egy csomó szálláshely megújult, épült, hurrá van! Azt elfelejtette megemlíteni Gullert úr, hogy a szektorba öntött 300 milliárd forintos támogatás valahogy véletlenül a NER közelében landolt. Az igénylők kevesebb, mint egy százaléka kapta meg a támogatás háromnegyed részét. A maradéknak is biztosan jutott felújításra, például vehettek egy cserép muskátlit az ablakba. Ez akkora örömhír, hogy szinte eltörpül mellette az, amiről amúgy sem cikkeznek a pártlapok: a lengyelek visszavonták az EU által kifogásolt törvényt, mert eszük ágában sincs kilépni az Unióból, ellenben marhára kell nekik a támogatás. Ezer szerencse, hogy Magyarországnak nem kell, mi tovább folytatjuk a szabadságharcot. Egészen addig, ameddig fejre nem áll az ország.

Apáti Bence kanyarban előzte Rákay Philipet, ez utóbbi csak a foxnyúzos pasast nyalta habosra a Facebookon, míg az előbbi leleplező cikket írt (megint) A Feriről. Mert ők ilyen viszonyban vannak, az nem is kérdés. A PestiSrácok kissé más irányba halad. Nem általánosságban persze, továbbra is pedofilnak, árulónak és genetikai hulladéknak titulálnak bárkit, aki nem a NER szolgálatába szegődött, hanem. Huth Gergely rezzenéstelen arccal mondta bele a kamerába, hogy ők, mármint a nemzeti érzelmű jobboldali újságírók félnek, mert a Soros György pénzéből irkáló propagandisták fenyegetik őket, és itt lenne az ideje annak, hogy a rendőrség, a bíróság és az ügyészség megvédje a jobboldalikeresztény szerkesztőségek becsületben őszülésnek indult munkatársait. És még az is van, ha egy jobboldali újságíró beperel valakit, akkor neki nem ítélnek meg sérelemdíjat, azt csak a baloldaliak kapnak. Komolyan mondom, egészen hosszasan zokogtam ennyi emberi szenvedés láttán. Azt hiszem, a műfaj csúcsa az, amikor Jurák Kata egy parkoló autóban ülve, a bumszli, rikító narancssárga PestiTV feliratú mikrofont a mobiltelefonjához tartva készített interjút Ambrózy Áronnal az ő közös rettegésükről. Nem számoltam – sőt, nem is tervezem megszámolni – hány súlyosan degradáló jelzőt használtak a média kormánytól független részének munkatársai és az ellenzéki politikusok leírása közben, de egészen viccesnek találom az egész videót. Akinek van ráérő 20 perce, feltétlenül nézze meg. Több részletben is érdemes nekifutni, úgy sem veszít semmit az élvezeti értékéből. A végére oda juthat a néző, hogy talán nem kellett volna éveken át kiszolgálni az állampártot, akkor most nem lenne miért rinyálni a kormányváltás lehetőségétől. Mert az nagyon nem mindegy, sőt, egyre fontosabb észben tartani, hogy óriási különbség van aközött, amikor egy totális vagy majdnem totális diktatúra támad rá az újságírókra (és mindenkire, aki kétségbe meri vonni az adott diktatúra csodálatosságát), vagy egy diktatúra bukása után azoknak, akik részt vállaltak és hasznot húztak a rendszerből, el kell számolniuk a disznóságaikkal. Ne próbáljuk ezt a kettőt összemosni sem megelőzésként, sem később.

Ezekkel a szép gondolatokkal vágjunk bele az új hétbe. Ma is hőség várható, tehát még tart a nyár, azonban egy héttel közelebb vagyunk a választáshoz. És ha úgy akarjuk, akkor a kormány leváltásához. Jó ébredezést mindenkinek!

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!