Jó reggelt, vidám vasárnapot, mókát és kacagást kívánok mindenkinek! Pontosan nem tudjuk, hogy mennyi pénzért bohóckodott itt egy hétig a fideszes értelmiség aktuálisan körbehordozott példaképe, a valósághajlító nagy mesélő, az összeesküvés-elméletektől vagy éppen rasszista uszítástól sem visszariadó (mikor mire van igény) Fox News-os megmondóember, Tucker Carlson, de azt hiszem, minden pénzt megért. Ilyen remek paródiát, mint amit tegnap Esztergomban, az MCC Feszten lenyomott a The World According to Tucker Carlson című előadásában, Bödőcstől is ritkán látni, pedig ő azon nem nagyon tud hibázni. Igazán énekelhetne az ország álompárjának esküvőjén is, talán valamivel olcsóbb lenne, mint egy Jennifer Lopez koncert.
Még mielőtt a kvintesszenciába belemerülnék, hogy aztán hátha érdemi kérdésekre is jut idő, előbb akkor rögzítsük, amit nem tudunk. Ha már a kormánynak annyira fontos egy csörgősipkás amerikai sztártévés Orbán iránti érdeklődése, akkor legyen. Azt ugye már Kovács Zoltán nemzetközi kommunikátor megkísérelte lenyomni a torkunkon, hogy az Orbán-interjút természetesen ingyen csinálta az ember, mert csak nem képzeljük mi, balliberális hazaárulók, ugye nem is feltételezzük doktor Viktorbánról, hogy képes lenne (pláne közpénzt) fizetni azért, hogy disznók elé szórhassa a gyöngyeit? Szóval ha nem is fizettek a trumpista tévésnek, hogy egy hétig ájultan ajnározza az általa – mint legnagyobb megrökönyödésre kiderült – mélyen megvetett illiberalizmus felcsúti csillagát, azt biztosan lehet tudni, hogy egy fellépése 70 ezer dollárnál (kb. 20 millió forint) kezdődik. Most ehhez képest reklámozta a saját műsorában az orbánizmust egy héten keresztül, összesen legalább másfél órában (ebben az Orbán-interjú és dokumentumfilm is benne van), szóval én ennek az összegnek a sokszorosát tippelném, de majd a közpénzek csilliárdjaival kitömött Mathias Corvinus Collegium biztosan minden pénzmozgást átlátható módon nyilvánosságra hoz, amennyiben a sajtó érdeklődéssel fordul hozzájuk. Meg a kormány is, amelynek becsületszavára mondjuk én a sarokig nem mennék el, de mindegy is.
Arra szerintem még a legelvetemültebb orbánisták sem fogadtak volna a Rákay-Jeszenszky tengelyen, hogy a főnökük illiberalizmusát teli szájjal szidja majd az ő amerikai cimborájuk. Pedig nem volt előzmény nélküli a dolog. Tulajdonképpen már a felcsúti félistennel készített politikai kórtörténeti interjúban is mellényúlt Carlson barátunk, amikor az egyik kérdésében sikerült legyilkosoznia az interjúalany szövetségesét és hitelezőjét, a kínai kommunista diktatúra fejét, Hszi Csin-Pinget. Holott Carlson jót akart, Joe Bident akarta rossz színben feltüntetni, aki bezzeg a kínai diktátort soha nem totalitárius gengszterezte, bezzeg Orbánt és lengyel haverjait, hát hogy van ez? Csoda, hogy az örökös megélhetési jogászdoktor kénytelen volt elugrani a kínzó kérdés elől, és érdemi válasz helyett arról kezdett lamentálni, hogy őt azért támadja a hanyatló Nyugat, mert túl sikeres? Csoda, hogy aztán a Miniszterelnökség lányos zavarában úgy küldte szét a Budapesten dolgozó külföldi újságíróknak az interjú angol nyelvű átiratát, hogy véletlenül kimaradt belőle ez a rész? Aztán gondolom, valamelyik észkombájn rájött, hogy ennél a kínos belekérdezésnél csak az ordító cenzúra lesz kínosabb, úgyhogy revideáltak: másodszor már sikerült az interjú vágatlan, szöveghű változatával teleszpemelni az étert.
És ekkor alighanem még mindig senki nem látta jönni azt, ami az esztergomi kánikulában egy óra helyett fél órába sűrítve elhangzott Orbán és Magyarország színpadra állított amerikai rajongójának szájából. A súlyosan zavaros eszmefuttatás minden részletébe nincs kedvem, meg értelme se nagyon van belemerülni (részletesen ITT vagy ITT érdemes olvasni az eseményről), de az egy ünnepi jeges kávéért kiáltott az augusztus délutáni kánikulában, amikor Tucker Carlson nekiállt ostorozni az illiberalizmust (úgy is, mint Szent Orbán öndefiníció szerinti rezsimjének lényegét) és a politikán kívül soha semmit nem dolgozó, ám rejtélyes módon mégis meggazdagodó politikusokon köszörülte a nyelvét. Fékezett habzású empátiával tekintek a pártállami cselédekre, akiket az általuk csupa szuperlatívuszokban emlegetett népszerű, befolyásos, fantasztikus sztártévés most elég nehéz helyzetbe taszított, de megoldották. A Magyar Nemzet nevű propagandaterméknek például sikerült úgy beszámolni az amerikai csávó zavaros agymenéséről, hogy egyszer sem írták le a szövegben az illiberalizmus szót. (Pedig még az MTI sem hallgatta el, hogy a nem liberalizmus, vagyis az illiberalizmus mit jelent.) Carlson szerint az a liberalizmus ellentéte, egy totalitárius gondolat, amelynek lényege, hogy mindenkinek ugyanúgy kell viselkednie, ugyanazt kell vallania (értsd: ugyanazokból a szlogenekből kell táplálkoznia), és mindenkinek engedelmeskednie kell. Molinóra, plakátra vele, elvtársak!
Hát nem minden pénzt megért ez a produkció? Idehívják ezt a nyomorultat, aki bevallja, hogy ő hisz a liberalizmusban, és a fideszes értelmiségi fesztivál fénypontjaként beletolja a nertársak arcába, hogy az illiberalizmus (amit ő természetesen az Egyesült Államokban ért tetten és undorodik is tőle, mint a franc) valójában egy rohadt szar dolog, ahol ez van, onnan menekülnek az emberek. És nézzék már meg Barack Obamát, akinek sosem volt a politikától független foglalkozása a munkaerőpiacon, mégis milliomos. Talált, süllyedt, pacsi! Ezek szerint akinek sosem volt civil foglalkozása, mégis az egész famíliája milliárdos, Hatvanpusztán éppen csilliárdos főhercegi uradalmat épít, a felcsúti kertje végében évek óta stadion áll, futballmeccsekre pedig nem kormányzati luxusgéppel repül, arról mit kell gondolni?
És mit gondoltak vajon az orbánista illiberalizmus helyszínen tobzódó saját meggyőződésből és/vagy jó pénzért lelkes hívei? Elbizonytalanodtak vajon egy pillanatra, hogy akkor jó és hűséges szolgák, ha megtapsolják ezeket a sokkolóan őszinte gondolatokat, vagy ha nem? Hogy elégedetten röhögni, vagy szégyenkezni volna indokolt, amikor az állítólag minden este 5 millió nézőnek igét hirdető trumpista azon kesereg, hogy a Biden-féle Amerikában nem tűrik meg, sőt egyenesen ablakbtöréssel jár a fősodortól eltérő, más a véleménye? Egyik sem temette a tenyerébe a rinocéroszbőrrel borított orcáját, amikor a humor betiltásáról óbégatott ez a szerencsétlen? Egyiknek sem jutott eszébe, hogy Magyarországon karikatúrák miatt rohannak a bíróságra a vallási fundamentalista illiberalizmus szektás követői, mert annyira bírják elviselni, személyes sértésnek veszik a humort? Nem hasadt ketté a tudatuk ettől a közösségi oldalak bokros kontekóban tobzódó kommentszekcióit idéző színvonaltalan hablatytól? Nem érezték úgy, hogy végtelenül kínos, hogy egy 12 éve kétharmaddal kormányzó párt egy ilyen ideológiailag zavart paprikajancsival nyomul? Vagy van az a „csendes, bolodog egyszerűség”, ahol ez menő? Nekem úgy tűnik, hogy ez a tájékozatlan, saját véleményét objektív hírközlésként árusító alak tegnap nyilvánosan szégyenítette meg Orbánt és rendszerét. Olyan világosak és egyértelműek az elvek és a meggyőződések a szélsőjobbról elborult oldalon, hogy abból szükségszerűen ez lett. Egy tragikus és intellektuális és erkölcsi állapotban lévő rezsim paródiája.
Amelyik miközben ilyen tragikomikus üzenetet küld magáról a világnak, amelyik miközben ilyen kaliberű figurákkal próbálja Orbánt megkerülhetetlen világpolitikai tényezőként pozicionálni (akik olyannyira tisztában vannak a magyar realitással, hogy tök véletlenül dícséret helyett durván beolvasnak a megrendelőnek), brutálisan felpörgette például saját állampolgárai titkos megfigyelését, a még mindig igazságügyi miniszterként futó Varga Judit minden rekordot megdöntött az általa engedélyezett titkos megfigyelések számát illetően. Amelyik pitiánerségből megfosztja az országot olyan fontos pénzektől, amelyek a társadalmi egyenlőtlenségek leküzdését és az ország felzárkóztatását szolgálják, de hepciáskodó kormányhatározatba foglalja, hogy neki tartozik a sorosista ellenség. Attól tartok, nem egészen így van. Oslo diplomáciai csatornákon keresztül jelezte ugyanis az elmúlt napokban több országnak is, hogy nem „jár” automatikusan a Norvég Alap pénze Magyarországnak, mert az „önkéntes hozzájárulás az európai kohézió erősítéséhez”. Úgyhogy nem lesz egyszerű Vargának kijogászkodnia két lehallgatás között, hogy kit hol kellene beperelni ahhoz, hogy az legyen, amit Orbán akar. Ja, hogy a nagyfene gazdasági újranyitás közben fékezhetetlen drágulást hozott, hogy elszabadult az infláció, az államadósság, az üzemanyagok ára? Hát nem baj, majd a hit segít. Vagy valami. Majd Carlson után hívnak valaki mást, aki elmagyarázza, hogy milyen jó nekünk.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.