Történt pedig, hogy Varga Judit igazságügyi miniszter a közösségi oldalán számolt be arról, mekkora megtiszteltetés volt számára, hogy Balázs János Kossuth-díjas zongoraművésszel zenélhetett együtt a fertődi Esterházy-kastélyban egy kiállítás megnyitóján. Rövid videót is mellékelt, amelyen láthatóak a résztvevők, a kiállítás néhány darabja, továbbá egy részlet az előadásból. Kissé olyan volt a hangulata, mint a hajdani előkelő szalonoké, ahol az egybegyűlt rangos vendégek előtt a grófkisasszony megcsillantotta zenei műveltségét, zongorázott, hárfázott vagy éppen énekelt, éppen csak a jelmezek hiányoztak, egyébiránt együtt volt minden. A poszt alatt Hoppál Péter államtitkár rá is kontrázott:
Varga Judit jelképezi mindazt a magyar patrióta valót, ami a vergődő ellenfeleinkben nincs és nem is volt meg. Szmrecsányi Boldi művészi nyelvezetéhez illő miliő és előadás! Gratulálok!
Ezt követően elszabadultak a kommentelők, van ilyen is, olyan is, ki el van ragadtatva az eseménytől, de főleg a szóban forgó hölgy nagyszerűségétől, ki pedig éppen ellenkezőleg, aztán érkezik egy kommentelő, aki megtöri a megjegyzések egyhangúságát azzal, hogy kijelenti:
„Na jó azért Koncz Zsuzsa vagy Bródy János a valódi művészek.”
Nem hinném, hogy az említettek bármelyike boldog lenne attól, hogy ilyen módon került a Credóba, semmilyen módon nem szolgáltak rá, hogy elkezdjék őket összeméricskélni a művészi hajlamú miniszterrel, ennek ellenére a népek vígan megteszik, sőt, az államtitkár is beszáll a játékba:
Pardon! Koncz Zsuzsa mikor volt remek zenei képessége MELLETT három nyelven beszélő igazságügy miniszter, avagy három gyermek anyja??
Ez a slusszpoén, nem vitás, bár hiányolom, hogy a miniszter asszony labdakezelő virtuozitását meg sem említi, holott, mint tudjuk, az is van neki, szemben például Koncz Zsuzsával, aki valószínűleg dekázni se tud. Elképzelhető, hogy a sokoldalú politikus tehetsége nem is merül ki ezzel, ki tudja, talán festeni is szokott, legközelebb kiderülhet róla, hogy néhány bűvésztrükk is van a tarsolyában? A vergődő ellenfelek pedig nyilvánvalóan magukba zuhanva nézik mindezt, a magyar patrióta valót, amelyhez ugye esélyük sincs felnőni. Attól tartok, hogy ilyesféle szándékuk sincsen, ép lelkű ember nem érez vonzalmat a bemutatott életforma iránt. Esetleg irigységet, de azért az más, a körülményeik egy része valóban kívánatos, ki ne szeretne anyagi biztonságban élni? Azt hiszem, ez minden, ami irigylésre méltó a hatalmasságaink életéből, ha ez megadatna mindenki számára, érdekelne bárkit, ki hol hegedült legutóbb?
Nem arról van szó, hogy bűnnek tartanánk, ha egy miniszter hegedülni is tud. Tegye nyugodtan, de ott és akkor, ahol és amikor annak helye és ideje van, tehát családi vagy baráti körben akár az asztal tetején is táncolhat, de ne állítsuk be ezt úgy, hogy ez lenne a követendő példa. Egy miniszter inkább a hozzá tartozó területen meglévő problémákról számoljon be a nyilvánosságnak, azokra adjon válaszokat, ha már megfizetjük érte.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.