NEHAZUGGY

Aggodalomra semmi ok…

Pável Melinda | 2021. Június 29, Kedd | 10:32

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 637,643 forint, még hiányzik 2,362,357 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Előrebocsájtom, hogy alapvetően már-már túlságosan is jóhiszemű vagyok, nem szoktam attól tartani, hogy mindenki be akar csapni. Igazából ez elsősorban nekem kényelmes, szerintem az örökös félelem borzasztóan fárasztó. Egyszer azért megtörtént, hogy ellopták az autómat, jobban mondva csak el akarták lopni, de végül nem sikerült az akció. Eltolták az utca végéig, ott próbálkoztak vele, csak meghaladta a képességeiket, annyira csotrogány volt, hogy kizárólag én voltam képes életet lehelni bele.

Most viszont aggódom, sőt, egyre jobban, és félő, hogy hamarosan arra a pontra jutok, ahol az ember elveszíti a bizalmát, márpedig most nem szeretném, ha ez bekövetkezne, ráadásul attól is tartok, hogy nemcsak velem fog ez megtörténni, hanem sok más leendő szavazóval is.

Napok óta csámcsognak a nemzeti hírműsorok azon, hogy íme, az összefogás máris szétesőben, az MSZP hozzálátott a tisztogatáshoz, az egyiket kizárja, a másiknak fegyelmit ad, a módszerek persze sokaknak nem tetszenek, ezért bírósághoz fordultak, pert kezdeményeztek, hogy a bíróság kötelezze a pártot a tisztújítás megismétlésére. Hogy micsoda? A bíróság? Ettől megállt az eszem, leesett az állam, ilyet még életemben nem hallottam, mikor foglalták ezt törvénybe, hogy ilyen kérdésekben, amelyek akárhonnan nézem, mégiscsak egy párt belső ügyei-bajai, bármilyen bíróság jogosult dönteni?

Nem tudom, melyik MSZP-s lehetett az a nagyon okos, aki ezt kitalálta, de eddig ilyesmi nem volt szokásban. Ha valaki elégedetlen a tisztújítás végeredményével – nyilván nem kapott meg valamilyen funkciót, ami pedig szerinte járt volna neki -, akkor először belül keresi az igazát, aztán ha nem találja, akkor veszi a kalapját és kilép, átlép egy másik pártba vagy alapít egyet, nem tudom. Láttunk már ilyeneket, nem is egyet. De ez, hogy majd a bíróság eldönti, hogyan tovább, hát normális embernek ilyen a fejében se fordul meg szerintem.

Nyilván Molnár Gyula most nem érti, mi a baja vele az MSZP vezetőségének, amikor pont a vezetőség egyezkedett őróla és passzolta át a DK-nak, hogy jelöljék ők az előválasztásra. Erre most megsértődnek és kizárják a pártból, amiért azt mondta, hogy ha a DK jelöli, akkor természetesen a DK frakciójába ül majd be. Ez mondjuk egészen természetes, bár azért tegyük hozzá, hogy még nem kellene ilyen távoli dolgokról egyezkedni, hiszen ma még azt se tudjuk, lesz-e majd frakciója bárkinek, az még odébb van. Az is a világ vicce, hogy azért adnak valakinek fegyelmit, mert a Facebookon több DK-s posztot osztott meg, mint MSZP-st. Már az is elég szánalmas, hogy egy pártban valaki ezt számolgatja, ki hányszor oszt meg és mit – van valami kvóta?

Nagyon nem tetszenek ezek a dolgok, de az talán még kevésbé tetszik, hogy fel kell tennem a kérdést: mi közöm van nekem mindehhez? Miért kell minden ócska, pitiáner kis ügyet színpadon előadni? Én ezeket nem azért tudom, mert van egy barátom, aki csak engem a bizalmába fogad és elmeséli, hanem a tévéből tudom meg, méghozzá kormányoldali megfogalmazásban, és nem ők találják ki, hanem az érintett szereplők adják elő a saját szájukkal, bele a kamerába, nyilván, mert ezt mindenkinek tudnia kell.

Amikor arról beszéltek, hogy lesz majd előválasztás, először tetszett, persze nem így képzeltem, hogy majd előre eldöntik, kik közül lehet választani. Az illetékesek gondosan mérlegelnek, hogy az összefogás egyes szereplőinek mennyi jár – ha történetesen a legkisebb pártnak lennének a legjobb, legalkalmasabb jelöltjei, azok akkor se rúgnának labdába, mert a nagyoknak több jár, a darabszám a fontos, minden más lényegtelen. Ezért szóba se jöhet Hadházy, és még csak el se szégyellik magukat emiatt, holott ő például olyan ember, akiért versengeniük kellene, ehelyett inkább fanyalognak, vele szemben inkább Tóth Csabát támogatják, amire nem hinném, hogy bárki elfogadható magyarázatot tudna adni. Amit Hadházy csinál, arra szükség van és szükség is lesz, már ha nem szeretnénk, hogy a következő időben is korrupciótól legyen hangos a hatalom környéke. A korrupciót nem Hadházy találja ki, az van, nélküle is, de ő utánajár, és következménye is lenne, ha a NER felépítménye erre adna bármilyen lehetőséget. Nyilván folytatná is, és lassan arra kell gondolnom, hogy pont erre nincs szükségük, ami kicsit se megnyugtató.

Persze az se villanyoz fel túlságosan, amikor látom Jakab Péter bejelentését, mely szerint Borsodban Bíró László lesz az összefogás jelöltje. Mit lehet erre mondani? Eléggé csúnyán megégették a szájukat vele, meg se fordult a fejemben, hogy újra előszedik, erre tessék. Tényleg ennyire szegények vagyunk? Ennyire nincs kik közül választani?

Valamit tenni kellene, amitől felébredne ez az elbizakodott gyülekezet, akik úgy tűnik, összefogni se tudnak rendesen. Nem ők fognak kormányt váltani, arra csak mi, a szavazók vagyunk képesek, nem szerencsés elvenni tőle a kedvünket.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!